A rulettkirály

By Kellér Andor

Kellér Andor (Budapest, 1903. május 5. – Budapest, 1963. augusztus 20.): író, újságíró.
1921-ben, 18 évesen Az Ujság c. napilap belső munkatársa.
1923-ban Revü címmel rövid ideig színházi és irodalmi lapot is szerkeszt.
1924–25-ben a Világ, majd újból Az Ujság munkatársa.
A 30-as években különböző napilapoknak dolgozott (8 órai Újság, Reggel, Népszava). Ekkor már három regényével szerzett magának nevet az irodalomban is (A gyűlölet angyala, Szaxofon, Rulettkirály).
1942-ben munkatáborba hurcolták.
1945 után a Világosság olvasó szerkesztője.
1948–1949-ben a Szabadság munkatársa.
1954–56-ban a Művelt Nép c. folyóiratnál dolgozott.
1957-től haláláig az Esti Hírlap főmunkatársa.
Kellér Andor: A rulettkirály
A rulettkirály 1936-ban jelent meg először. Alcíme: Gály Lajos életregénye. Gály Lajos csakugyan jellegzetes alakja volt a budapesti, majd a monte-carlói, párizsi, nizzai, velencei, ostendei kaszinóknak.
Ő volt – a spanyol Garcia mellett – minden idők legnagyobb és legszerencsésebb kezű hazárdjátékosa: a nemzetközi világ „rulettkirály”-nak keresztelte el.
Kellér Andor az izgalmas, fordulatos regényben végigkíséri Gály Lajos életét, attól a perctől kezdve, amikor el kell utaznia – szinte menekülnie – Budapestről, az első káprázatos szerencsétől kezdve, sorozatos le- és feltöréseken keresztül egészen a végső nyomorig, hazatérésig.
 
 

• Language: Magyar
• Publisher: Fapadoskonyv.hu Kiadó
• Release date: Dec 10, 2013
• ISBN: 9789633745762

Book preview

KELLÉR ANDOR

A RULETTKIRÁLY

Gály Lajos életregénye

Honlap: www.fapadoskonyv.hu

E-mail: [e-mail]

978-963-374-576-2

©Fapadoskonyv.hu Kft.

„Veszteni muszáj; nyerni lehet;

visszanyerni lehetetlen."

(Gergely István)

Ez a kor, a hetvenes évek világa, még minden ízében feudális jellegű volt. A dzsentri, Tisza Kálmán atyafiságos védelme alatt, boldogan és gondfeledten élt. A „sose halunk meg" világszemlélet, a paradicsomi felelőtlenség és a szinte gyanútlan úrhatnámság korszaka ez. A nemzet még nem ébredt fel a kiegyezés előtti évek tespedtségéből.

A hetvenes Évek Magyarországában okos és ügyes polgárember könnyen gyűjtött vagyont. Ilyen eszes férfiú volt, aki még a számvetéshez is konyított, az öreg Gály, aki gróf Andrássy György kétegyházi birtokán tiszttartóskodott. Mint afféle szegény sorsú köznemes került a grófi birtokra. Rövidesen megnyerte az öregmágnás korlátlan bizalmát. A birtok ura gyakran utazgatott. Fürdőhelyeken szórakozott, és angliai kastélyokban vendégeskedett. Ha időnként hazatért, tiszttartója számsorokat tolt eléje, hogy vizsgálja át őket. A gróf belebámult az öreg tiszttartó tiszta kék szemébe. Eltolta a számadásokat:

– Jól van, jól van… Vigye csak… Rendben van…

Az öreg Andrássy György gróf addig találta rendben tiszttartója kimutatásait – amelyeket el sem olvasott –, amíg aztán Gály bátyánk meggazdagodott, bérleteket szerzett, földet vásárolt, úgyhogy aggastyánkorához sem érkezett el, amikor már négyezer holdon gazdálkodott.

Gály összeszorított fogakkal harcolt és küszködött, gyűjtötte a vagyont. Este, vacsora után, a petróleumlámpa fényében odahajolt a feleségéhez, és nagy csendesen csak ennyit mondott:

– Úr lesz a fiúnkból.

Az ifjú Gályt papok nevelték. Nyílt eszű fiatalemberré lett. A kollégiumban csodálták szellemi képességeiért éppúgy, mint hatalmas testi erejéért.

A Gály szülők hamarosan meghalnak. Lajos örökli a tekintélyes vagyont, de a gazdálkodáshoz semmi kedve. Újságokat búj, képek felett ábrándozik. Ki akar jutni a nagyvilágba, a nagyvilági élet terített asztaláról akar kóstolgatni. Felköltözik Pestre, és az Angol Királynéban száll meg. A Szikszayban ebédel és a Kammon kávéházban lebzsel szabad idejében. Éjszakánként a Blaue Katzban és a Berger pincében szórakozik. Megismerkedik a kaszinó és a Váci utcai Korona kávéház elegáns aranyifjúságával, barátkozik a mágnásfiúkkal éppen úgy, mint a gazdag kereskedőcsaládok sarjaival. Eljár az akkori mulatókba: a Dianába, az Elyseumba, a Jó Pásztorba és a Zeusz Barlangjába. A kor divatja szerint ő is rajong Jeanette Waldauért. Ő is barátkozik a száműzött Milán királlyal, aki pesti uzsorásoknál nyolcvanezer forintért zálogosítja el drágakövekkel kirakott díszkardját. Kedves tartózkodási helye a Hajós utcai Prugmayer Orfeum. Pezsgőzik. A szomszédos asztalnál Rudolf trónörökös és a walesi herceg szórakoznak egy ifjú leányzóval. Mindez büszkeséggel dagasztja keblét. Pénze bőviben van. Az öreg Gály nemhiába rakosgatta össze a krajcárokat. A fia költheti a forintokat. Meg kell hagyni, ebben az időben még sohasem stílustalan, a régi mulatós Pesten a brettlik és santánok idillikusan messzire távolodott világában figyelmet tud kelteni maga iránt. Egyre kényelmetlenebb azonban, hogy barátaival csak az éjféli órákban találkozhat. Addig azok a Nemzeti Kaszinóban kártyáznak.

– Hát te miért nem jársz a kaszinóba? – szegzik egy éjjel feléje a kérdést.

Gály Lajos elpirul.

– Nem vagyok tag.

– Azon lehet segíteni.

Segítenek is.

Az egyik új barát, gróf Zichy Viktor, tapogatózik… A fiúk ütik a vasat, és néhány nappal később már jelentik is Gály Lajosnak, hogy a legközelebbi választmányi ülés határoz felvétele felől. Gály arca közömbösséget színlel. Valójában izgalom önti el arra a gondolatra, hogy bejuthat a mágnások kaszinójába, és ezzel megnyílik előtte az a főúri világ, amely után sóvárog. A szikár, sovány, ébenfekete hajú, kémlelő tekintetű, sárga arcú fiatalember ezekben a napokban minden követ megmozgat felvétele mellett. Befolyásos uraknak, akik kaszinói felvételénél szolgálatot tehetnek, gavalléros és hosszú lejáratú kölcsönöket nyújt. És nincs túlságosan meglepve, amikor hivatalosan közlik vele, hogy felvették a Nemzeti Kaszinóba. A kaszinó évkönyvébe pedig bejegyzésre kerül a legújabb felvétel, amely szerint kétszázhuszonhatos sorszám alatt 1877. január 4-én Gály Lajos urat felvették a Nemzeti Kaszinó rendes tagjai közé. Aki is az Angol királyné szállóban lakik, és felvételi díj fejében egyszáz pengőforintot lefizetett. Ajánlója a kaszinó választmányában idősebb báró Földváry Lajos volt.

Gály Lajos azt tervezi, hogy a kaszinó csak eszköze lesz a társadalmi és politikai érvényesüléshez. Édesapját Tisza Kálmán nagyra becsülte. Az egyik választáson az öreg tiszttartó úgynevezett hervadhatatlan érdemeket szerzett. Gály már mint kaszinótag jelentkezik Tisza Kálmánnál, aki barátságosan fogadja, leülteti, és órákig eldiskurál vele. Az öreg Tiszának tetszik az értelmes beszédű, tájékozott, angolul, franciául és németül tökéletesen beszélő fiatal úriember. Felszólítja az ifjú Gályt, hogy lépjen be a szabadelvű pártba. A fiatalember azonnal belépési nyilatkozatot kér és aláírja.

– A legközelebbi választáson felléptetlek – biztatja az öreg Tisza ifjú párthívét. – Ilyen emberekre van szükségem, amilyen te vagy.

Tisza Kálmán soha többé nem látja a szabadelvű pártban hívének fiát. Az ifjú Gály, aki azt képzelte, hogy a kaszinói tagság csak létra lesz az érvényesüléshez, bennragad a kaszinó kártyaszobájában. Az eszköz céllá silányodik nála. Éjjel-nappal kártyázik. A mágnás- és dzsentrivilág abban az időben még teljes gazdagságában tündöklik. A kaszinó állandó vendégei az osztrák arisztokraták. A vagyon a földön hever, csak le kell nyúlni érte. A kaszinói erkölcsök ekkor még érinthetetlen tisztaságban ragyognak. A vesztes huszonnégy órán belül fizet, különben főbe lőheti magát.

Egy este pókerpartira ül le az egyik társaság. Ebben a partiban játszik Gály Lajos is. Az eredmény az, hogy gróf Zichy Viktor, Gály meghittje, adósa marad gróf Károlyi Istvánnak.

– Természetesen huszonnégy órán belül fizetek.

Ezzel a mondattal áll fel az asztaltól a veszteségtől és a játék gőzétől megzavarodott Zichy Viktor.

A gróf másnap délelőtt felkeresi Károlyi Pistát, és haladékért könyörög. Károlyi hajthatatlan.

– Sajnálom – ez a válasz –, miért ülsz le kártyázni, ha nincs fedezeted?

– Kérlek, mindössze egy hétről van szó.

– Nincs pardon, fizess.

Zichy Viktor végighajkurássza a fellelhető uzsorásokat, hogy pénzt kunyeráljon ki belőlük bármilyen áron. Igyekezete azonban meddő. Igyekezete azonban meddő. Amikor a huszonnégy óra letelik, csak tartozása felét tudja megszerezni. Ezzel az összeggel jelentkezik Károlyi Istvánnál.

– Kevés…

– Kérlek… Könyörgöm…

– Sajnálom – Károlyi István ridegen elfordul –, kártyaadósságot huszonnégy órán belül kell fizetni. Nem vagyok krájzleros, hogy egyezkedjem.

Mai szemmel Károlyi István eljárása érthetetlen és idegesítően rosszindulatú, de abban a világban a gentleman fizet és megköveteli, hogy neki is huszonnégy órán belül fizessék a kártyaadósságot. Gróf Károlyi István, Rudolf királyfi és a walesi herceg meghitt barátja, hatalmas vagyon ura, akit a pénz nem érdekel, de a kaszinói szabályokhoz ragaszkodik. Hogy mennyire közömbös számára nyereség és veszteség, jellemző, hogy bár szenvedélyesen tenyészt lovakat, és versenyistállójával sokat törődik, még holtbiztos lovait sem fogadja. Zsokéinak megtiltja, hogy lovait hajszolják vagy sarkantyúzni merjék. A sport érdekli mindenekfölött. Zichy Viktor grófra kegyetlenül megharagszik, mert az nem teljesítette kötelezettségét. Azonnal kizárási indítványt nyújt be adósa ellen. Sorra járja barátait, és aláíratja velük indítványát.

– Légy szíves, írd alá – szólítja fel Gály Lajost is.

Gály belepillant az indítványba, azután szótlanul eltolja maga elől.

Gróf Károlyi István elvörösödik.

– Mit akar ez jelenteni?

– Nem írom alá.

– Nem értesz egyet velem?

Gály Lajos keményen csak egyetlen szóval felel:

– Nem.

– És ha szabad kérdeznem, mi az oka, hogy megtagadod az indítvány aláírását?

– Az, hogy hajszának tartom. Tudok arról, hogy Zichy Viktor minden eszközt megragadott, minden forrást kimerített, hogy tartozását kifizesse. Sajnos, ez nem sikerült neki. Vannak méltányos szempontok, amelyek a kaszinói szabályoknál is erősebbek. Nemesen cselekednél, ha határidőt adnál Zichy Viktornak.

– Ez nem érdekel – legyint Károlyi István. – Tudomásul veszem, hogy az ívet nem írod alá. Attól a perctől gróf Károlyi István, a Nemzeti Kaszinó egyik legbefolyásosabb tagja, halálos ellenségévé lett Gály Lajosnak, a tiszttartó fiának.

Ha Gály Lajos nem kártyázik szüntelenül, észreveheti, hogy a kaszinói közhangulat élesen megváltozott vele szemben. Nem hívják vacsorázni; amikor társaságok alakulnak éjjeli orfeumlátogatásra, senki nem veti fel, hogy szóljunk Gálynak. a tiszttartó fia a hangulatváltozást meg sem érzi. Őt csak a kártyajárás érdekli. Ebben az időben válik a színes lapok mámorosává. Nincs az a tündéri női szempár vagy, hogy a kor nyelvén beszéljünk: az a nemes hajlású őzboka, amely pillanatokra is elrabolhatná figyelmét a színes kartonoktól. Rabja a pókernek, annak a játéknak, amely akkoriban divatozik a kaszinóban. Reggelenként fáradtan, kimerülten az éjszakázástól, az elszívott havannák mérgétől, a konyakok bódulatától, hazakocsizik az Angol királynéba. Mardosó lelkiismeret-furdalás gyötri. Az apja krajcáronként rakosgatta össze azt a tekintélyes vagyont, amelyet nagyralátó gyermekére hagyott. Ő pedig a kártyaszoba füstjében éjszakánként ezreseket herdál el, és közben megfeledkezik életcéljáról. Szobájából kidobja az újságokat, nehogy azok is emlékeztessék a politikára, a tiszai politikára és mindarra, amire az életben készülődött, és amitől egyre jobban távolodik.

Egy este ismét pókerparti alakul. Játék előtt Gály Lajos közli a partnerekkel, hogy nincs elegendő készpénze.

– Ha vesztek – jelenti be –, nem fizetek azonnal. Veszteségem bekebelezhető a birtokomra, és a tartozást határidőre kiegyenlítem.

Az urak bólintanak.

Hajnaltájban, amikor a „zső befejeződik, Gály Lajos hatvanezer forintot „hoz Rohonczy Gidának. Ez a monoklis aranyifjú a kor egyik legjellegzetesebb alakja. A báli rendező, boszorkányosan ügyes műkorcsolyázó, a Stefánia úti kocsikorzó ragyogó jelensége fejbólintással elfogadja a terminust. Rohonczy rettegett bajvívó, szerencsés párbajozó, de meggondolt és körültekintő üzletember is. Törökbecsei uradalmából mintagazdaságot alakít. Szakít a családi hagyománnyal, és van merészsége a Kecskeméti utcában boltot nyitni, a cégtáblára kifesteti büszke családi címerét, és kiárusítja törökbecsei uradalmának fajborait, szilva- és barackpálinkáit, görögdinnyéit, nemes fehér és zöld bőrű cukros dinnyéit. Ausztriába és Németországba vagonszámra küldi a szőlőt ízléses csomagolásban, vonzó kosarakban. De azért közben folyton kártyázik és lóversenyezik is. Uradalmán telivér ménest rendez be. És maga tenyészti csikóit is…

Hatvanezer forint kártyaadósság még abban az időben is, amikor a kaszinóban éjszakáról éjszakára heves kártyacsaták dúlnak, feltűnést és megdöbbenést kel. Gály Lajos bekebelezteti kártyaadósságát, és azontúl esetről esetre éppúgy vendége a Nemzeti Kaszinónak, mint azelőtt.

De ellenségei résen vannak. Amióta megtagadta a Zichy Viktor kizárását kérő indítvány aláírását, Károlyi István gyűlöli őt. Károlyi István környezete a legtekintélyesebb kaszinói tagokból áll. A gazdag aranyifjak valamennyien Károlyi István körül csoportosulnak, hiszen Károlyi személye egyet jelent a tökéletes társadalmi érvényesüléssel. Pista gróf felhívja a „libaszoba" egyik sarkába Rohonczy Gidát.

– Gály regulírozott?

– Még nem.

– Huszonnégy óra eltelt. Jelentsd be a kaszinó választmányának.

– Nem tehetem. Mielőtt leültünk volna játszani, előre figyelmeztetett, hogy veszteségét nem tudja huszonnégy óra alatt rendezni, de birtokára bekebelezést nyújt. Meg kell várni a terminust,