A rossz orvos
()
About this ebook
Read more from Kosztolányi Dezső
Öröm: Kosztolányi Dezső karácsonyi írásai Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEsti Kornél Rating: 5 out of 5 stars5/5Édes Anna Rating: 5 out of 5 stars5/5Aranysárkány Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsElsüllyedt Európa Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsPacsirta, Szürke glória Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsNero, a véres költő Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEsti Kornél, Esti Kornél kalandjai Rating: 5 out of 5 stars5/5Összegyűjtött versek II. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsÖsszegyűjtött versek I. Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsLenni vagy nem lenni Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsBölcsőtől a koporsóig Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAranyfonál, Fürdés, Kínai kancsó Rating: 0 out of 5 stars0 ratings
Related to A rossz orvos
Related ebooks
A fényképész utókora Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKörülményes ifjúság Rating: 3 out of 5 stars3/5Egy fedél alatt Rating: 5 out of 5 stars5/5Lenni vagy nem lenni Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsMestereim, barátaim, szerelmeim II. kötet Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA romazsaru Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSzínpompás ostrom lángoló házakkal Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAngéla: Egy zalai nyár története Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAranyfonál, Fürdés, Kínai kancsó Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsTű a lemezen Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAlvilági játékok Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAdy Endre éjszakái Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsTavaszi vizek Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAnna Karenina Rating: 5 out of 5 stars5/5Kapaszkodók: Egy szerkesztő emlékei Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSötétlő erdő Rating: 3 out of 5 stars3/5Rozsdatemető Rating: 5 out of 5 stars5/5Vízkereszt vagy amit akartok Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsA zenélő angyal és más történetek Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsAranysárkány Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsEsti Kornél, Esti Kornél kalandjai Rating: 5 out of 5 stars5/5Benjamin Button különös élete Rating: 4 out of 5 stars4/5Anna Karenyina Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsRokonok Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsÍrók, színészek, dilettánsok Rating: 4 out of 5 stars4/5Szoba kilátással Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsKörkép 2018 Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsRossz emberek, jó emberek Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsTürelemüveg: Válogatott versek Rating: 0 out of 5 stars0 ratingsSzökés karácsonykor Rating: 3 out of 5 stars3/5
Related categories
Reviews for A rossz orvos
0 ratings0 reviews
Book preview
A rossz orvos - Kosztolányi Dezső
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
A ROSSZ ORVOS
Honlap: www.fapadoskonyv.hu
E-mail: info@fapadoskonyv.hu
Borító: Rimanóczy Andrea
978-963-374-700-1
© Fapadoskonyv.hu Kft.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
Kosztolányi Dezső a XX. századi magyar irodalmi megújhodás egyik vezető egyénisége. Költő, regényíró és kritikus. Szabadkán született, ugyanitt végezte iskoláit, Budapesten filozófiát hallgatott. Hírlapíró lett s a Budapesti Napló, a Világ, a Pesti Napló, majd a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott, mint tárcák, cikkek, színházi kritikák írója. A Nyugatnak megindítása óta munkatársa. „A szegény kisgyermek panaszai c. verseskönyvével tűnt fel, mely a gyermekkor mindnyájunkban élő emlékeit idézi megkapó szépségű nyelven, kifejező erejű képekben. Későbbi verseskönyvei: „Mágia
, „Mák, ,,Kenyér és bor
, „A bús férfi panaszai. Verseinek misztikumra hajló, mélységesen finom árnyalásai vannak. Munkássága nagy része esik novellára és regényre. „Bűbájosok
című könyvének novellái tulajdonképpen kiszélesített versek, melyekben a történések az emberek lelkében folynak le. Első regénye, ,,A véres költő, Néró alakját rajzolja, akinek a világ minden hatalma megadatott, csak a költészet adománya marad számára örökké elérhetetlen. E művét az Akadémia a Péczely-díjjal jutalmazta, németül – Thomas Mann előszavával – több kiadást ért s olaszra, angolra is lefordították. További regényei: „Pacsirta
, „Az aranysárkány, ,,Édes Anna
. Kosztolányi rengeteg verset, számos színdarabot és regényt fordított. Mint kritikust az előadás nagy eleganciája és széles irodalmi kultúra jellemzik. Elbeszélő prózájában nincs egyetlen fölösleges szava sem, de minden szava szükségszerű, mint a világosságban a fénysugarak. Egyike a legnagyobb magyar stilisztáknak.
I.
A pap, aki Vilmát és Istvánt eskette, ezt mondta:
– Szeressétek egymást – s kitárta karját.
Lába elé, az oltár lépcsőjére sötétvörös fényt szitált az ablakból behulló alkonyat, úgyhogy pillanatig mintha görögtűzben állott volna a sovány, nyolcvanéves aggastyán.
Már csak a lélek élt ebben a rozoga testben. Fogatlan szája, mint behorpadt sírdomb s a szeme – kiégett, megszenesedett kráter – feketén ragyogott.
De hangja hatalmas volt.
– Szeressétek egymást – ismételte egyre erősebben s minthogy nem kedvelte a cifraságot, hangja színezésével lelkesítette át azokat az évszázados latin formákat, melyeket változtatás nélkül vett át az egyházatyáktól és prédikátoroktól.
– A szeretet az élet – kiáltotta, – a szeretet az igazság, a szeretet az út – mondta olyan egyszerűen, hogy az örömszülők könnyezni kezdtek.
Pár perc alatt már vége is lett a szertartásnak, a násznép indult kifelé a Templom-téren várakozó kocsikhoz, hogy a leányos házhoz, a „Szent Anna" gyógyszertár elé hajtasson.
Vőlegény, menyasszony fölszállt kocsijába. Nem értek rá gondolkozni se azon, ami történt, se azon, amit hallottak.
II.
István harmincnégy éves volt, mikor megházasodott. Halántékán – alig láthatóan – dér ezüstlött, de feje még fekete volt, dereka egyenes és sudár, szeme friss.
Hosszú fiatalság volt háta mögött, mint valami nyári ünnepély, táncosnőkkel, kalandokkal, zenével.
Már évekkel ezelőtt föltette, hogy megházasodik. Egy éjszaka határozta el, mikor a kávéházban egyedül ült egy kis asztalkánál s érezte, hogy kikopott a régi világból, barátai unták őt, ő is barátait. Egyetlen megoldásnak látszott a házasság.
Úgy történt, hogy egyszer vidékre utazott, rokonait látogatni s egy nyári bálat végigtáncolt Vilmával. Ekkor úgy szerepelt ott, mint a „budapesti miniszteri titkár. Kecsegeorrú lakkcipőt viselt, frakkmellényt, melynek hajtókája fehér atlasszal volt beszegve. Ez nagyon tetszett a leánynak, aki benne az idegenből érkezett lovagot és regényhőst bámulta. A varázslat később se szűnt meg. Mikor a titkár másnap a tánctól sápadtan meglátogatta őt otthon, a leány „érdekes
-nek tartotta. István azután többször lerándult hozzá, szombatonként, hogy hivatalából szabadult, az esti gyorssal utazott le, a vasárnapot a család körében töltött. Alig egy hónapi ismeretség után megkérette a leányt.
Vilma a gyógyszerészleányok közt a legfiatalabbik volt: az utolsó. Kövér-leány már másfél éve férjhez ment s ő azóta reménytelenül bálozott. Senki sem mutatkozott a szemhatáron. Akadtak kedves „fiatalemberek, akik mulattak vele, de „komoly
udvarlók nem. Ezért csúnya, nyílt kétségbeeséssel tekintett maga elé, szégyent, megaláztatást érzett, hogy pártában marad, pedig alig múlt húszéves. Tudta, hogy rajta a sor. Ez zavarba hozta. Idegesen nevetett, a társaságban nem értette, amit neki mondtak s azt se, amit ő mondott. Mintha színpadon volna, kötelességszerűen mulatott, szüleire figyelt, akik nem tettek ugyan szemrehányást, de minden szavukon érzett, hogy ők is csak arra gondoltak, amire ő. Attól tartottak mindnyájan, hogy pár hónap múlva „esetleg már minden késő".
István nem számított rosszul. Vilma szerette őt. Finom, törékeny arca, kis fájdalmas mosolya fényt sugárzott köréje. Feleség volt, de színésznő is, játszott neki s átmentette a házasságba azt a regényvilágot, melytől István oly fájdalmasan vált meg. Esküvő után az olasz tengerpartra mentek. Házasságuk igazi varázsa abban lakozott, hogy nem ismerték egymást s az idegen környezetben napról-napra fölfedeztek valamit.
– Te tudsz olaszul? – kérdezte a nő, meglepődve.
– Te értesz a zenéhez? – mondta István, mikor a felesége egy operaáriát dúdolt.
Megtörtént, hogy István elkésve érkezett a találkára, melyet egy nagy tengerparti kávéházban adtak. Vilma az ívlámpák fényében ült, fehér nyári ruhában, arca érdekesen hideg, kékes volt. Mikor István rátekintett, nem tudta elhinni, hogy már az ő felesége, újnak érezte. Odament hozzá, olaszul szólította meg és – tréfásan – bemutatkozott.
Hogy hazajöttek, maguknak éltek, életük elzengő emlékeivel, az olasz út boldog lármájával, mely néha, csöndes napokon, még fülükbe csengett. Senkit se hívtak magukhoz, ők se mentek másokhoz. István a hivatalába járt, Vilma rendben tartotta a lakást, hímezett, zongorázott.
Egy évre született egy fiúgyermekük. Egészséges, kedves, mosolygós kölyök. Nagy ünnepséggel tartották meg a keresztelőt, az öregszülők, a gyógyszerész meg a gyógyszerészné fölutaztak vidékről – s ahogy szokás, – ezüstpoharat, kést, villát, kanalat hoztak ajándékba unokájuknak, akit az apjáról Istvánra kereszteltek. István, az apa gőgjével fölemelte a csecsemőt, mutogatta:
– Nézzétek.
A mása volt. Tőle kapta koponyáját, szemöldökét, állát, az anyjától pedig szőke haját és szép, íves, szabályos füleit. Nevettek azon, hogy a kis tolvaj milyen ügyességgel csente össze testét a szüleitől.
Vilma minden idejét lefoglalta a gyerek. Nem engedte hozzányúlni a dadát, maga fürösztötte, fésülte s esténként rendesen annyira elfáradt, hogy korán feküdt le, azonnal álomtalan, mély álomba süppedt. István hazajövet sötét szobákat lelt. Mindenki aludt. Az asztalon hideg vacsora várta. Leült, evett, egyedül, aztán ő is aludni ment.
Reggel az asszony szemrehányóan mondta:
– Vártalak.
– Dolgom volt, nem jöhettem.
Ezeknek a beszélgetéseknek semmi fontosságot se tulajdonítottak. Változatlan tűntek a hónapok. Vilmának több ideje maradt, olvasott, vagy bement a sötét szalonba, ahol leánykori zongorája állott. Ezen a zongorán alig lehetett játszani. A felső és az alsó hangok úgyszólván teljesen megnémultak, csak egy-két c vagy g szólt még.
A kiérdemült öreg bútor már csak arra volt való, hogy albumokat meg arcképeket tartson, nem hogy zongorázzanak rajta. Vilma azokon az ideges estéken, mikor az urát várta, kinyitotta, türelmetlenségét játékba ölte. Órákig megállás nélkül zongorázott. Egymásután következtek a magyar nóták megállapított családi sorrend szerint, mert minden Kövér-leánynak megvolt