Janka estéi: Három színdarab

By Závada Pál

Závada Pál első drámakötete nemcsak azoknak újdonság, aki a műfajt kedvelik, vagy látták a darabokat színpadra állítva, de ajándék régi olvasóinak is. A drámák a prózákhoz, a prózák a drámaváltozatokhoz csinálnak kedvet, hogy bolyonghassunk a műfajok között. A Janka estéi trilógiává fűzi össze a három nagyregényt, a Jadviga párnáját, A fényképész utókorát és az Idegen testünket. Szereplői, akik eddig is fel-felbukkantak itt is ott is, most végigvándorolják, és ,,saját hangjukon" végigbeszélgetik szemünk előtt a XX. századot. Mintha kihúzófilccel kezünkben olvasnánk a régi könyveket, láthatóvá válnak a motívumok, hallhatóvá az énekek, élettelibbek lesznek az alakok, és hangsúlyosabb a mindenkori ,,evickélés" a történelmi és emberi viszonyokban.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Nov 27, 2013
• ISBN: 9789631430608

Book preview

cover.jpg

Závada Pál

Janka estéi

Három színdarab

MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

Budapest

Felelős szerkesztő: Dávid Anna

© Závada Pál, 2012

ISBN 978-963-14-3060-8

eKönyv Magyarország Kft.

Honlap: www.ekonyv.hu

Jadviga párnája

Szereplők

JADVIGA

ONDRIS – Jadviga férje

FRANCI – Jadviga szeretője

MISO – Jadviga és Franci fia

MAMA – Ondris anyja

GREGOR – öreg béres

GYURKOVICS KAPITÁNY, KURILLA – SZT-tiszt

A PAP – evangélikus

IRMUS – Jadviga barátnője

ANCI – Jadviga cselédje

MIKI – Ondris barátja

ROSZA PALI – Ondris barátja

A PINCÉRNŐ

KARVEZETŐ

KAR (a darab szereplőiből, változó összetételben)

ELSŐ FELVONÁS

1.

A dél-alföldi falu vasúti vendéglője az ötvenes évek első felében. A Karvezető a „Minden asszony életében jön egy pillanat…" kezdetű dal melódiáját játssza, a pap mint törzsvendég a pultot támasztja.

KARVEZETŐ dudorászik

„Minden asszony életében jön egy pillanat, és úgy szeretne olyat tenni, amit nem szabad…"

A PINCÉRNŐ

Ugyan már…! Hogy lehúzza a redőnyt, olyan pillanat jön…

A PAP

Hát bizony… Itt van ez az asszony, ugye, akit ma temettem…

A PINCÉRNŐ

Egyelőre csak a zárórára gondoltam…

A PAP

És most vége…! Pedig micsoda nő volt az…! Hát kérem, annak idején én is adtam össze őket…! Nem volt szép temetés. Kevesen voltak…

Beállít Miso temetési ruhában, kopott aktatáskával, leül szokásos helyére, a pianínó mellé – a pincérnő és a pap nem veszik észre.

A PINCÉRNŐ

Tisztelendő úr, akkor tudja tán, az igaz-e, hogy csapodár természete volt…? A pap fülébe súg.

A PAP

A férje még ’38-ban meghalt… hát azóta özvegy volt…

A PINCÉRNŐ

De hogy már a férje életében is…?

A Karvezető odapisszeg a pincérnőnek, aki erre észreveszi Misót, és zavartan elhallgat.

MISO

Maguk… maguk, maguk, maguk meg… mit… mit pus… pusmognak itt?, mi?

A PINCÉRNŐ

Tisztelendő úr, adhatok még egyet?

A PAP

Adhat, angyalom.

A PINCÉRNŐ

És neked, Miso? Miso a fejét rázza.

Megjelenik egy idegen – Kurilla SZT-tiszt.

A PINCÉRNŐ

Tessék parancsolni!

KURILLA

Fél deci törkölyt!

A PINCÉRNŐ

Tessék… Kurilla iszik. Az utolsó vonat rögtön indul, azzal tetszik ugyebár… még egyet addig?

KURILLA

Nem kérek. A pianínót támasztó Misót nézi. Nincs az elvtársnőnek valami dolga a peronon?

A PINCÉRNŐ

Peronon? Nincs.

KURILLA

Akkor legyen! A papnak és a Karvezetőnek: Maguknak is! Misónak: Maga marad! A pincérnő, a pap és a Karvezető kimegy. Kérem az igazolványát! Miso odaadja, Kurilla tanulmányozza. Az anyja temetéséről egyenesen a kocsmába?

MISO

Nem… Nem egyenesen…

KURILLA a pianínón kotorászik

Miket dugdos itt?

MISO

Én? Nem az enyém.

KURILLA kinyitja Miso táskáját

És ez itt micsoda?

MISO

Azt nem, a naplót nem…! Azt nem…!

KURILLA

Dehogyisnem. Meg ezt a kis noteszt!

MISO

Inkább a kis noteszt, de a naplót ne tessék…!

KURILLA

Miféle napló ez? Nem hallja? Ki írta ezt?!

Miso nem felel. Megszólal a zene, Miso kinyitja a naplót, kiteszi a kottatartóra, abból énekelnek majd Ondrissal.

ONDRIS bejön – ének

Zacsínam túto knyizsecsku…

Elkezdem ezt a könyvecskét ezerkilencszáztizenöt

február ötödikén, nősülésemkor.

Én, Osztatní András, ma végre elnyertem

Palkovits Jadviga kezét és szívét.

MISO

Az Úristennek kell ezt megköszönnie.

ONDRIS

És ezt az Úristennek kell megköszönnöm.

2.

1915. Fölharsan a lakodalmi muzsika. Az esküvőt megelőző órák – sürgés-forgás, készülődés, de a zene már szól.

ONDRIS

Palikám, a pálinkát kitöltöttétek a flaskákba?

ROSZA PALI

Ki hát, még tegnap. Meg a kontyalávalót és a bort is.

MIKI ugratja Ondrist

Ondris! A süteményeket nem akarod személyesen ellenőrizni?

ONDRIS

Nem, Miki, az édességet rád bízom. Meg a savanyúságot. Viszont alá kéne gyújtani már a birkapörköltnek.

ANCI

Rögtön, csak még elszaladok erős paprikáért!

ONDRIS

Gregor! A hintók készen állnak?

GREGOR

Te csak bízd ezt rám, moj szin… A pörkölt sem a te dolgod…

ROSZA PALI

Az asszonyok sütnek-főznek, a banda már fújja, és van mit inni – mi kell még?

ONDRIS

Anyám a te kocsidba fog ülni, Gregor?

GREGOR

Tőlem kérded? Vele beszéld meg!

MIKI

Na és a menyasszony megvan még? Látta ma már valaki?

ROSZA PALI

Addig nem mutatkozhat, amíg ki nem kérik!

Ondris egyedül marad, nekiáll átöltözni ünneplőbe.

KARVEZETŐ ének

Boldog lehet, hogy Jadviga igent mondott…

ONDRIS ének

Hogy végre most elnyertem a kezét,

hogy visszatért, hogy boldoggá tegyen…

KARVEZETŐ ének

Hazajött Stralsundból, hogy hitvese legyen…

ONDRIS ének

Csak szegény édesapám nem érhette meg…

MISO ének

S boldog, hogy frigyükre a Mama is áldást adott…

KARVEZETŐ

Azazhogy…

Ott áll a Mama némán.

ONDRIS

Mama, nagyon kérem…!

MAMA

Utoljára kérdem…

ONDRIS

Most?! Még ma sem hagy békén?

MAMA

Most még nem késő, fiam. Botrány lesz, de majd elfelejtik. Ha kapnak enni-inni… Beszűrődik a lakodalmi muzsika.

ONDRIS

Mégis, hogy képzeli…?!

MAMA

Gondold meg…

ONDRIS

Eldöntöttem, Mama! Hányszor mondjam? Elveszem.

MAMA

Hogy ennyire beletrafálj…! Meg akartok ölni… Práve túto? Pont ezt akarod…?!

ONDRIS

Igen, Mama. És tudom, hogy édesapám, ha megérte volna, megáldana minket.

MAMA

No estye cso?! Azzal te csak ne hozakodjál nekem elő! Az apád hóbortjával…

ONDRIS

Az nem volt hóbort! Taníttatta az árvát…

MAMA

Taníttatta…! Persze zse…! Hogy emiatt kiszaladgálhasson folyton a németekhez! Én meg kínlódhattam itthon a béresekkel!

ONDRIS

De hát a gazdaságot Gregor intézte!

MAMA

Csus! Ide hallgass! Az a család meg van átkozva.

ONDRIS

De Mama…

MAMA

Apád is abba halt bele, hogy…

ONDRIS

Tüdővérzése volt!

MAMA

Ők kergették halálba…! Gregor! Gregor, gyere be!

GREGOR bejön

Jaj, Gazgyina, ne tessék már…

MAMA

Teszerinted ezt… ezt lehet…?!

GREGOR

De hát… miféle kérdés ez…?! Különben is… itatnom kell… Kimegy.

MAMA

Csupa átok és szenvedés… Legyint, föladja. Ondris meg akarja csókolni az anyja kezét, aki nem hagyja.

3.

A pap az esküvőt követően útjára bocsátja az ifjú párt. Miki fényképezi őket, a Kar éljenez.

A PAP – mellette a Mama áll komoran

Az Isten áldása kísérje utatokon minden lépéseteket!

IRMUS

Jadvigám! Összeölelkeznek.

JADVIGA

Irmus, de jó, hogy eljöttél!

IRMUS

Olyan boldog légy, ahogy erről lánykorunkban álmodoztunk! Csókollak, Szívem!

MIKI a fényképezőgép mögül

Legyetek boldogok, Ondriskám!

ONDRIS

Köszönöm, Miki!

ROSZA PALI

Ondris moj!

ONDRIS

Palikám! Ölelkezés.

ROSZA PALI

Csak jó muzsika legyen, még a padlót is beszakítjuk!

Ondris az érkező Gregornak

Gregor!

GREGOR megöleli Ondrist

No, moj szin, most akkor…! Most legyél férfi! Jadvigának: Legyen minálunk boldog, tekintetes asszony!

JADVIGA

Így se szólított még senki, Gregor bácsi… Jadviga odafordul az anyósához: Drága Mama…

MAMA

Nak pán Boch zsiví… Isten áldjon… De viseljétek jól magatokat, különben…

GREGOR

Jöjjön, Gazgyina, hagyjuk a fiatalokat…

ONDRIS bemutatja Mikit Jadvigának

Édesem, Buchbinder Miki, a legjobb barátom…

JADVIGA

Jó napot, Miki…

MIKI

Kezét csókolom. Ondrisnak: Második legjobb barátod, Ondris…

JADVIGA

Hogyhogy?

MIKI

Teneked mindig is a Winkler Franci volt a legelső testi-lelki…

ONDRIS

Régebben jóba’ voltunk… Csak aztán Franci jogot tanult, kiment a német rokonaihoz, nagyon ritkán látom…

JADVIGA közbeszól

És… és tényleg fényképezni fog még a lakodalomban is, Miki?

MIKI

Amilyen pózban csak akarják, Jadviga!

4.

Nagy közös esküvői mulatás – zene, tánc.

Az ifjú pár betáncol a hálószobába.

ONDRIS ének

Vergődő szívem krónikása hogy legyek

vajon? Nászéjszakánknál kéne kezdenem…

KARVEZETŐ ének

…mert addig állva és felöltözve hagyta

csak csókolni magát.

ONDRIS ének

A lakodalomból

én Jadvigát, ahogy dukál, sikoltozás

közben ölembe kapva szöktettem haza.

KARVEZETŐ ének

A vőlegény csak óvatosan, keveset

evett-ivott, nehogy gyomorpanasz vagy puf-

fadás zavarja meg. Leöblítette iz-

zadt tagjait, míg Jadviga tisztálkodott…

JADVIGA miközben Ondris vetkőzteti

Az apjának volt ilyen szeme…

ONDRIS

Jadviga, drágám…

JADVIGA a párnát szorítja magához

Csak lassan, Ondriskám… lassan…

ONDRIS

Édesem, tegyük félre már ezt a párnát…!

JADVIGA

Szokjuk csak meg egymást… Drágám, ne még…!

KARVEZETŐ ének

A menyasszony türelmet kér, és elég lassan hevül föl,

csitítva folyton elvonja magát s a férj furakodó kezét.

Az odatapadás, a csók, a ráfeszülés már engedve van,

de utat találni vágyott öléhez, az nincs.

MISO, KARVEZETŐ ének

Hiába tudják: Így vagy úgy, de végül is

a mátkaság természetes parancsa ez.

JADVIGA

Most ne velem törődjön… hagyja csak nyugodtan…

Zene és csend – a félig sikerült nászéjszaka utáni kábult álom. Majd a másnapi ébredés, készülődés egyszerre zavart és gyengéd hangulata.

JADVIGA ének

Hogy mi is volt a mi szüleink sorstragédiája?

Tényleg én fogjam itt most vallatóra végzetünket?

Ondris apja, György és az én anyám, Mária

szerették egymást – nagyon is volt köztük valami.

De fogalmam sincs, hogy anyám, a menyasszonyjelölt

vajon miféle okból mondott oly hirtelen igent

egy szürke kis jegyzőnek. Mért volt olyan sürgős?

Tán úgy maradt énvelem, s ezért így kellett tennie.

György pedig megkéri Ondris majdani anyját,

de a szívével dacol, úgyhogy egyszerre két

boldogtalan pár esküszik akkor:

az én Ondrisom szülei s a jegyző meg az anyám.

És én azóta se tudom, anyámat mért nem György vette el,

s mért születtem hét hónapra, s vajon ki az én apám.

Ami biztos, csak az, hogy néhány év múlva

apátlan-anyátlan árva maradok.

5.

MAMA jön

No, vítajtye, dobrí gyen! Tálaljuk mindjárt az ebédet!

JADVIGA

Ebédet…? Már megint enni kell? Köszönöm, de csak egy teát innék futtában, ha lehet…

MAMA

Futtában…? Kikiabál: Anci! Egy teát!

ANCI hozza a teát

Tessék parancsolni!

JADVIGA

Jó reggelt! Köszönöm. Váratlanul kezet nyújt a cselédnek. Szervusz. Jadviga. Hát te?

ANCI

Anci…

JADVIGA

Tegeződjünk, jó? Szervusz!

Jadviga állva kortyol a teába. Belép Gregor.

GREGOR

Szép jó napot az újasszonynak! Aztán elalvás előtt megszámolta-e a szoba sarkait?

JADVIGA

Hát, őszintén szólva…

GREGOR

Ugye, hogy nem? Hát persze, fontosabb dolga is akadt…

ONDRIS

Édesem, akarod-e, hogy Gregor befogjon a hintóba, vagy sétáljunk inkább?

JADVIGA

Menjünk gyalog!

6.

A PAP a sétáló pár után kiált

Ondris, fiam, pocskaj zse! Nem jöttél el a múltkor miközénk.

ONDRIS

Hogy értve…? Ako zse…?

JADVIGA

Jó napot, tisztelendő úr…

A PAP utoléri őket

Ako zse ako? Odaint Jadvigának: Vítam. Ondrisnak: Hát úgy, hogy a fronton elesett felebarátaink emlékére mondottunk imát…

ONDRIS

Elesettek…?!

A PAP

Csodálkozol, fiam? Háború van!

Buchbinder Miki és Rosza Pali csatlakoznak hozzájuk.

MIKI

Megállj, megállj, kutya Szerbia, nem lesz tiéd Hercegovina…! Jó napot, tisztelendő úr!

ONDRIS

Hercegovina…?

ROSZA PALI köszön

Dobrí gyen prajem…

A PAP

De Galícia sem…! Te meg kivonnád magad?

MIKI

Szervusztok. Miről maradtunk le?

ROSZA PALI

Miki, ez nem rád vonatkozik.

A PAP

Ale proszím…! Kérem, ezt a zsidók úgysem értik…

MIKI

Ha zsidó vagyok, már nem is lehetek szlovák? Pedig ha akarnék…

ROSZA PALI

Ezt nem lehet akarni.

A PAP

Az ember vagy beleszületik, vagy…

JADVIGA

Vagy micsoda, tisztelendő úr?

MIKI

Pardon, pardon, egy szót se szóltam.

A PAP

Ondrisko moj… Te is szlovák vagy… Azon fáradozunk, hogy a szlovák állam megalakulása után… ez a dél-alföldi térség, a maga szlovákságával… Fölkiált: Dolnozemszkí szlovács…!

7.

Ismét otthon, Ondris ölelné Jadvigát, aki most is ellenáll.

ONDRIS

De mért véded ennyire elszántan magad?

MISO ének

De mért véded ennyire elszántan magad?

JADVIGA

Ne haragudjon rám…

ONDRIS

De mit vétettem én, hogy…?!

JADVIGA

Maga?, drágám, maga nem vétett semmit!

ONDRIS

Hát akkor kicsoda?

JADVIGA

Csak én, csak énbennem van a baj…

ONDRIS

Miféle?

JADVIGA

Tudja, Ondrisko… Be kell magának vallanom, hogy ez… nem először történik velem.

ONDRIS

Mi…?!

JADVIGA

Bocsássa meg, hogy nem volt hamarabb erőm…

ONDRIS

Mit mondasz? Mikor? Hol? Kivel? Micsodát nem először…?! Beszélj már, te…! De úgy kell nekem, az ökörnek, ha ennyire vak voltam!

JADVIGA

Ne…! Ne bántson, ne rontson el mindent!

ONDRIS

Hogy én…?! Hogy én ne…?

JADVIGA

Németországban… szerettem valakit, de… csalódtam benne. Ígérgetett… aztán megszegte a szavát… Rájöttem, hogy nem lehet bízni benne…

ONDRIS

De mi történt? Mi…? Ki volt az? És… mi volt?

JADVIGA

Érje be, drágám, most ennyivel…. Majd… megtudja majd… Jadviga simogatja Ondrist, aki visszafojtja indulatát. Jadviga maga alá gyűri a párnát, de Ondris elrántja. Csak ez az egy párna maradt meg nekem az édesanyámtól… Ő hímezte… És én azóta is mindig ezen alszom…

ONDRIS

Akkor ez a párna többet tud, mint én!

KARVEZETŐ ének

Jadvigám ölébe vágyom jutni valahára már,

fohászkodik Ondris, mert hátha így remélhetek

gyötört testemnek és lelkemnek lecsillapodást.

ONDRIS ének

Talán így valami bizonyságot nyerhetek.

Lesz, ami lesz! Lehet, hogy tényleg vannak már

a szívének perdöntő történetei?

JADVIGA megpróbálja lefékezni a már csillapíthatatlan Ondrist

Értse meg, drágám… Kérem, ne…! Most tényleg nem lehet… Feküdjön csak szépen mellém! És akkor, ha akarja… teszek magával jót…

ONDRIS

Igen…?! Te ilyen jól kitanultad?! Hát akkor gyere csak…! Gyere, gyere… Erőszakkal teszi magáévá Jadvigát. Most aztán…! Végre…!

JADVIGA

Mit csinált?! És éppen a bajom napján? Kiszalad, hálóingét lavórba áztatja.

ONDRIS

Bocsáss meg…! Ne haragudj… Letérdel. Én teljesen megőrültem már… Béküljünk ki!

JADVIGA

Saját magával kéne megbékélnie. Én mást nem tehetek, mint hogy tűrök, ameddig bírok. És keljen már föl!

ONDRIS

Micsodát kell tűrni? A bűnbánásomat? Hát csak nekem van bánnivalóm, teneked semmi?! És amit eltagadtál? Azt nem kéne bevallani? És engem kiengesztelni?

JADVIGA

Ne üvöltözzön velem! Elég volt! Ebből az egészből elegem van!

ONDRIS

Neked van eleged? Te fenyegetsz? Engem, aki a tenyeremen hordozlak…?

JADVIGA

Ahogy most, ugye?! Mint egy állat!

ONDRIS

No… Jól van, ne haragudj… Tudom, hogy vad voltam… De hát a… természetes parancs szerint is épp ideje volt már, hogy…

JADVIGA

Az istállóban! Ott természetes! Tudja?! A kancáira ráparancsolhatja! Paraszt!

ONDRIS

Paraszt…?! Hú, do kibaszott rozjebaniho zsivota! Én engesztellek, és te lealázol…?! Hát akkor most: Engem addig nem látsz, amíg te nem kérsz bocsánatot éntőlem! Megértetted?! Kirohan.

KARVEZETŐ ének

Nyeregbe pattan, Gregorhoz fut, idekint

a tanyán lesz képes talán kibírni ezt,

úgy érzi most.

MISO ének

Fekszik a szalmazsákon, és

iszik, s mindezt nem tudja még leírni sem.

KARVEZETŐ ének

Öt napon át hiába várja, hogy neje

kijöjjön érte, s békítse ki csókkal őt.

8.

GREGOR megjön

Na, Ondris, nem tudom, hogy még a Húsvétot is idekint akarod-e tölteni…

ONDRIS

Mért, az mikor lesz…?

GREGOR

Mikor…! Hát máma van Nagypéntek! De ha itt maradsz, akkor kaptunk hozzá sonkát!

ONDRIS

Kitől?

Gregor

Csak azt láttam, mielőtt visszaindultam, hogy a kis cseléd, Anci kiszalad az udvarra, és beteszi egy abroszban a szekérsaroglyába…

ONDRIS

Jadviga küldi…?

GREGOR

Vagy az anyád, én nem tudom.

ONDRIS

Ez azt jelenti, hogy maradjak idekint…? Legyen mit ennünk… És Jadviga?

GREGOR

Kijött aztán ő is…

ONDRIS

És?