F. Scott Fitzgerald Saláta, avagy az elnöktől a postásig Vígjáték három felvonásban

By Ortutay Peter

Ha Fitzgerald most is élne (1940-ben érte a halál), nemcsak azt látná, hogy az olvasók (és most már a mozi nézők) nemcsak a Gatsbyt szeretik, hanem élénk érdeklődést tanúsítanak minden iránt, amit papírra vetett. Így a Saláta iránt is. A darabot többször is bemutatták, és nemcsak Amerikában, hanem a világ több országában is az adott ország nyelvére lefordítva (német, orosz, japán, francia, magyarul – Isten ments – egyelőre nem), és játsszák ma is telt ház előtt. Egyik említésre méltó bemutatója Angliában, hogy ne mondjam feltámadása a semmiből, az Oxford Playhouse révén történt 1975 elején, amit a nézők vastapssal jutalmaztak. A Dorist játszó színésznőben (Zoë Wanamaker) a sajtó egyöntetűen a flappert, a húszas évek festett szőke romlott lányát vélte felfedezni élőben.
Hogy miről szól a darab? Mint Fitzgerald minden jelentős írása, sok mindenről. Dióhéjban viszont így foglalnám össze: Jerry Frost, aki egy egyszerű hivatalnok egy vasúti társaságnál, felesége (Charlotte) szerint egy haszontalan mihaszna, azaz „saláta,” akiből hiányzik a sikeres amerikai férfiak rámenőssége, törtetése. (Ma ékes magyar nyelven lúzernek szokás nevezni az ilyet). Amint Jerry lassanként kitárulkozik és elmondja, mi is szeretne lenni, egyszer csak, mivel az akkori évek szesztilalma ellenére is sokat ivott egy szeszcsempész csinált pálinkájából, azt veszi észre, hogy ő lett az Egyesült Államok elnöke, de aztán „lecsúszik,” és az lesz, ami leginkább szeretett volna lenni életében: postás. Mindkét szerepben derekasan állja a helyét, de drasztikus módon eltérő következményekkel. Charlotte, a feleség, és huncut kis sógornője, Doris, két olyan „modern” nőszemély, akik önző módon akadályozzák Jerryt álmainak valóra váltásában, de aztán mégis belátják, hogy neki (Jerrynek) van igaza.
A többit, mint mondani szokás, a vallatás után; vagyis az után, hogy az olvasó megismerkedik ezzel a remek kis darabbal, amit vígjátéknak nevezett el a szerző. Sokkal több annál.

• Language: Magyar
• Publisher: Ortutay Peter
• Release date: Nov 16, 2017
• ISBN: 9781370650552

Ortutay Peter

Rövid önéletrajz:1942. július elsején születtem Ungváron. A középiskolát szülővárosomban végeztem. Rögtön az iskola után egyetemi felvételeim nem sikerültek, így két évig sajtolómunkásként dolgoztam a Peremoha gyárban. Aztán behívtak katonának... a szovjet hadseregbe, ahol három évet húztam le angyalbőrben.1964-ben felvételiztem az Ungvári Állami Egyetem bölcsészkarára, és angol szakos egyetemista lettem. 1969-ben diplomáztam. Még ugyanabban az évben (sőt korábban) Balla László főszerkesztő felajánlotta, hogy dolgozzam fordítóként (majd újságíróként) a Kárpáti Igaz Szó magyar lapnál. Kisebb megszakításokkal a nyolcvanas évek elejéig dolgoztam az Igaz Szónál. 1984-ben költöztem Budapestre. Angol nyelvtanár lettem az Arany János Gimnáziumban, majd a Kandó Kálmán főiskolán. Az ELTE bölcsészkarán doktoráltam angol nyelvészetből, és a tudományos fokozatomnak köszönhetően 1991-ben az Egri Tanárképző Főiskola főigazgatója megkért, hogy legyek a főiskolán az angol tanszék vezetője. Három évig voltam tanszékvezető, aztán előadó tanár ugyanitt.1998-tól 1999-ig az Ohiói Állami Egyetemen (Amerikai Egyesült Államok) is tanítottam egy rövid ideig. Az Egri Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium tanáraként mentem nyugdíjba 2004-ben.Nyugdíjazásom előtt és után nyelvészeti tudományos munkákat publikáltam, írogattam, szépirodalmat fordítottam. Eddig hat vagy hét műfordítás-kötetem van, főként F. Scott Fitzgerald amerikai író novellái és színművei, valamint Mary Shelly Mathildá-ja, mely fordításomban először jelent meg magyarul. Közben sikerült lefordítanom angolra Szalay Károly (alternatív) Kossuth-díjas írónak az ötvenhatos magyar forradalomról írt Párhuzamos viszonyok című regényét, mely a United P. C. Publisher kiadó gondozásában Parallel Liaisons címmel jelent meg külföldön.

Book preview

F. Scott Fitzgerald

Saláta, avagy

az elnöktől a postásig

Vígjáték három felvonásban

Fordította Ortutay Péter

Szerkesztette Tokaji Zsolt

Copyright@Ortutay Péter 2017

Smashwards Edition

Előszó

Első felvonás

Második felvonás

Harmadik felvonás

Függöny

Előszó

F. Scott Fitzgeraldnak egész életében gondot okozott a pénz, vagy inkább az a körülmény, hogy sosem volt képes annyit keresni, mint amennyit elköltött. Lehet, hogy manapság sem tudna jobban bánni a pénzzel, de biztos sokkal többet keresne, mint amennyit el tudna szórni. Hisz már a hetvenes évek közepén, melyeket Richard Severo irodalomkritikus „Fitzgerald üvöltő hetveneseinek" nevezett az eladott példányok óriási számai nyomán, lánya, Mrs. C. Grove Smith, a Fitzgerald művek egyetlen jogutódja több millió dollár jövedelemnek nézhetett elébe. Hogy pontosan mennyinek, arról nem nyilatkozott a fáma, de hogy egy ez a pénzecske hatjegyű szám, vagy inkább egy hétjegyű szám lehetett, az biztos. Hisz egyetlen évben, pontosabban 1974-ben több millió példány kelt el Fitzgerald könyveiből csak az Amerikai Egyesült Államokban. És az érdeklődés Fitzgerald iránt az óta sem csökkent: egyre növekszik szerte az egész világon.

Ezt az érdeklődést kívánom most kielégíteni azzal, hogy közreadom F. Scott Fitzgerald egyetlen három felvonásos „igazi darabjának teljes szövegét magyarul. Több szempontból is érdekes ez a darab. Először is (most már) azért, mert Fitzgerald írta. Másodszor azért, mert az egyetlen három felvonásos – egyfelvonásost többet is írt már a princetoni években és később is - Fitzgerald életművében. Harmadszor meg azért, mert a szerző minden nagy reményei és várakozásai ellenére 1923 novemberében a bemutatón, mely Atlantic Cityben volt a Nixon Apolló Színházban, a darab nagyot bukott. Olyan nagyot, hogy még Zelda is azt írta egyik barátnőjének, hogy olyan laposra sikerült az előadás, „mint amilyen Jemina Néni híres palacsintája. Szójátékot kreálva a főszereplő, Jerry Frost (Fagy) nevéből, maga Fitzgerald is „kimondottan „fagyosnak" nevezte a bemutatót, melynek harmadik felvonásáról a feleségével, Ring Lardnerrel és a közönség egy részével együtt ő is távozott. Végül egy heti kínlódása után Atlantic Cityben a remekmű (én nem teszem idézőjelbe) kimúlt, és a Broadway színházai már be sem mutatták. A mű, melynek a szerző The Vegetable or from the President to the Postman (Saláta, avagy az elnöktől a postásig) címet adta, a misztikus trivialitások és a lábjegyzetek ismeretlenségébe vonult. Míg a már említett „üvöltő" hetvenes években Fitzgerald többi elhanyagolt, vagy értéktelennek tartott írásaival együtt újjá nem éledt hamvából.

Ha Fitzgerald most is élne (1940-ben érte a halál), nemcsak azt látná, hogy az olvasók (és most már a mozi nézők) nemcsak a Gatsbyt szeretik, hanem élénk érdeklődést tanúsítanak minden iránt, amit papírra vetett. Így a Saláta iránt is. A darabot többször is bemutatták, és nemcsak Amerikában, hanem a világ több országában is az adott ország nyelvére lefordítva (német, orosz, japán, francia, magyarul – Isten ments – egyelőre nem), és játsszák ma is telt ház előtt. Egyik említésre méltó bemutatója Angliában, hogy ne mondjam feltámadása a semmiből, az Oxford Playhouse révén történt 1975 elején, amit a nézők vastapssal jutalmaztak. A Dorist játszó színésznőben (Zoë Wanamaker) a sajtó egyöntetűen a flappert, a húszas évek festett szőke romlott lányát vélte felfedezni élőben.

Hogy miről szól a darab? Mint Fitzgerald minden jelentős írása, sok mindenről. Dióhéjban viszont így foglalnám össze: Jerry Frost, aki egy egyszerű hivatalnok egy vasúti társaságnál, felesége (Charlotte) szerint egy haszontalan mihaszna, azaz „saláta, akiből hiányzik a sikeres amerikai férfiak rámenőssége, törtetése. (Ma ékes magyar nyelven lúzernek szokás nevezni az ilyet). Amint Jerry lassanként kitárulkozik és elmondja, mi is szeretne lenni, egyszer csak, mivel az akkori évek szesztilalma ellenére is sokat ivott egy szeszcsempész csinált pálinkájából, azt veszi észre, hogy ő lett az Egyesült Államok elnöke, de aztán „lecsúszik, és az lesz, ami leginkább szeretett volna lenni életében: postás. Mindkét szerepben derekasan állja a helyét, de drasztikus módon eltérő következményekkel. Charlotte, a feleség, és huncut kis sógornője, Doris, két olyan „modern" nőszemély, akik önző módon akadályozzák Jerryt álmainak valóra váltásában, de aztán mégis belátják, hogy neki (Jerrynek) van igaza.

A többit, mint mondani szokás, a vallatás után; vagyis az után, hogy az olvasó megismerkedik ezzel a remek kis darabbal, amit vígjátéknak nevezett el a szerző. Sokkal több annál.

Ortutay Péter

Szereplők:

Jerry (Jeremiah) Frost, vasutas, az Egyesült Államok elnöke, postás

Charlotte, Jerry felesége

Papa, Jerry nyugdíjas apja, a világ végét várja, Jerry Frost kormányának pénzügyminisztere

Doris, Charlotte húga

Fish, Doris vőlegénye, temetkezési vállalkozó, idahói szenátor

Snooks, szeszcsempész; nagykövet

Jones, republikánus politikus, Frost elnök titkára

Pushing tábornok, Jerry Frost főnöke a vasútnál, vezérőrnagy

Baz-Mozart, az Orangutánok dzsessz-zenekar vezetője

Fossile, a Legfelsőbb Bíróság főbírája

Nyomozó

Újságárus

Lelkes rajongók, dudás és dobos, szenátorok, személyzet

Az első és harmadik felvonás színhelye Jerry Frost lakása, a másodiké a Fehér Ház, Washington, D.C.

Első felvonás

Jerry Frost házának nappali szobájában vagyunk. Este van. A szoba (s nyilván az egész ház is) kicsi és sötét, levegője fülledt, mert a régi ablakokat kinyitni és becsukni szinte lehetetlen; némelyik beragadt, s azon kívül nem jó, ha valamelyik nyitva van március közepén, hisz kint még fagyos a levegő. A bútorról sem lehet sok jót mondani. Némelyik, antiknak álcázva, olyan nehéz, hogy mozdítani sem lehet, s némelyik olyan régi, hogy majd szétesik. A könyvespolcon ott van Ben Húr, amely akkor került oda, amikor még bestsellernek számított, most pedig A világ legszebb elbeszélései és Az Amerikai mondások és szólások hat vaskos kötete közt található rajta. A heverőre veszélyes lenne ráülni egy olyan térkép nélkül, mely nem mutatná a rajta levő kráterek, domborzatok és mélyedések helyét. A falakon van három nagyon régi és rossz fali óra, egyik sem jár.

Na, és azok a falak – szentséges Ég! A fényképek az amerikai fotográfia történetéből valók, gyerekekről készült fotók, puffos ujjú kezes lábasokban és lehangolóan régi rongyokba bugyolált gyerekekről, akiknek alig van foga, és szemük is üresen mered a semmibe. Több fényképen Mrs. Frost, Jerry felesége, látható, mint szép kisbaba, mint fiatal lány a legújabb divat szerint öltözve, és aztán harminc évesen, mely fénykép jól mutatja, mi lesz egy nőből hat év házasság után: megfáradt öregasszony. S még egy apró, piszkos részletet kell megemlítenem a szobáról. Pont szemben van egy ajtó, mely az utcára nyílik, s oldalt még két másik, mely az ebédlőre, ill. a fenti hálószobára nyílik (csak néhány lépcső látszik utána). Van a szobában egy ablak is, de az csak a harmadik felvonásban fog szerepet játszani.

Felmegy a függöny. Egy régi gramofonon egy régi lemez szól, de már csak a végét halljuk. Jerry nincs a szobában. Épp most mehetett le a pincébe, vagy máshová. Mrs. Frost (legyen a neve Charlotte) hallgatja a muzskiát. Énekelni kezd:

Mindenkinek van egy álma, az enyém te lettél…

Nincs valami jó hangja, és ráadásul hamisan énekel. A lemez meg nagyon régi, recseg és krákog, mint egy vénember, ha a végét járja.

Charlotte: (ne felejtsük, fent van a hálószobában) Jerry, állítsd le azt a gramofont! (Nincs válasz.) Jerry! Süket vagy? (Semmi válasz). Jerry, állítsd már le, nem hallod. Még eltörik a lemez!(Továbbra sincs válasz). Na, jó! (Bosszankodva). Ha minden áron azt akarod, hogy törjön el az a vacak, hát legyen. Nekem nyolc.

A gramofon nyekereg, krákog, és köpköd, majd elhallgat, és majdnem az utolsó hangfoszlányokkal egy időben belép a szobába egy férfi, és azt mondja: „Mi?" De nem kap választ. A férfi Jerry Frost, az ő lakásában vagyunk.

Jerry harmincöt éves. A vasútnál dolgozik, háromezer dollárt keres évente.