Gyújts fényt!

By N. M. Kings

Egy irigylésre méltó, tökéletesnek tűnő élet hirtelen megtörik: Bár Grace Calmennek látszólag mindene megvan - gazdag családból származik, egy milliárdokat érő cégcsoport egyetlen örököse, férjnél van és csodaszép gyermekekkel áldotta meg a sors - egyetlen ballépés miatt mindent elveszíthet. Ahogy menteni próbálja korábbi életet, egyre mélyebbre merül a bűnben. Mindeközben rá kell döbbennie, hogy nincs ezzel egyedül. Amibe belekeveredett, az sokkal szövevényesebb, mit hitte.

Grace önéletrajzi könyvben meséli el megdöbbentő történetét a híres újságírónak, Jacob Malvinnek. Kíméletlen őszinteséggel vall eddig elhallgatott múltjáról, az újrakezdésről és az igazság felfedéséért folytatott küzdelméről. Az interjú során a múlt árnyai és a sötét titkok óhatatlanul is közelebb hozzák a két embert egymáshoz. Sorsfordító találkozásuk nyomán már semmi sem lesz olyan, mint korábban.

• Language: Magyar
• Publisher: N. M. Kings
• Release date: Dec 18, 2019

Book preview

N. M. Kings

Gyújts fényt!

„Ha napvilágra hozod, ami benned van,

Amit napvilágra hoztál, az lesz a menedéked.

Ha nem hozod napvilágra, ami benned van,

Az fog megsemmisíteni, ami benned rekedt."

(Tamás Evangéliuma/70. Jézus szavai – apokrif)

1.fejezet

– Kapok még valaha egy esélyt? – motyogta magában a férfi kétségbeesetten - Csak egy jó sztori kell, hogy visszakerüljek a csúcsra.

Éppen egy perce kapott egy e-mailt, ami egyszerre letörte és felbosszantotta.

– Átkozott sztárok! Ezt a szerencsétlent is pont most kellett lecsukni – folytatta a mérgelődést. Bobby Wooddal, a lecsúszott, kiöregedő countryénekessel készített interjúkötet. A munka elég döcögősen ment eddig is, mert Bobby többet volt részeg, mint józan, de most még előzetes letartóztatásba is került kocsmai verekedés miatt. Betörte a gitárosa fejét. Bobby menedzsere szűkszavúan annyit írt az e-mailjében, hogy az életrajzi könyv megírását el kell halasztani, amíg rendeződik ügyfele élete.

– Na, arra aztán várhatok az idők végezetéig! – gondolta magában egyre dühösebben Jacob. Itt maradt egy félig elkészült könyv használhatatlan anyagaival. Valahogy mostanában üldözte őt a balszerencse, az igazán jó sztorik meg messzire elkerülték. Már régóta nem talált megfelelő témát, pedig nem volt ez mindig így. Hogy megnyugtassa magát a vitrinben őrzött Pulitzer díjára nézett. Sokszor vigasztalta magát azzal a tudattal, hogy ő igazán jó oknyomozó újságíró, másképp nem részesülhetett volna ilyen elismerésben. Mély sóhaj tört fel belőle. Egyre nehezebben tudta magát ezzel álltatni, mert olyan régi volt már ez az emlék és annyi minden változott azóta. Némán merengett a múltján. Unottan vagy inkább fásultan ült óriási íróasztala mögött, csak a gondolatok cikáztak a fejében. A tágas iroda már félhomályba borult és elcsendesedett körülötte. Jacob Malvint annyira lekötötte az alkotói válság, hogy észre sem vette, milyen későre jár. Laptopjára meredt morcosan. A kurzor zavaróan villogott az üresen fehérlő oldalon. Nem volt mit írni. Arra gondolt, hogy régen ilyenkor legalább dühében összegyűrhette a papírt, de ebben a modern világban már ennek is vége. Egykor a sztorik olyan könnyedén folytak át a kezén, mintha csak sugallatra születtek volna. De már egy ideje nem ment olyan jól az írás, minden olyan nehézkes lett. Úgy megkopott, mint a betűk a billentyűzetén. Ahogy az elmúlt időkön tűnődött, egyre nőtt benne a feszültség, aztán hirtelen lecsapta a laptop kijelzőjét. Üres tekintettel bámult az asztalára.

Szinte ebben a másodpercben megcsörrent a vezetékes telefon.

– Mr. Malvin. Önt keresik. Bekapcsolhatom a hívást?

– Ki az? – kérdezte mogorván az asszisztensét.

– Nem tudom… nem mutatkozott be, egy hölgy… és nem jelzi ki a számot sem- felelte zavartan Kate.

– Jól van. Kapcsolja be!

Egy rövid sípolás után egy kellemes, határozott női hang szólalt meg a vonal másik végén.

– Jó estét, Mr. Malvin. Grace Calmen vagyok.

– Kicsoda? – kérdezett vissza a férfi meglepetten. Nem volt benne biztos, hogy jól értette.

– Grace Calmen. – pillanatnyi szünet következett – Szerintem ismerősen cseng Önnek a nevem. – rövid hatásszünet után folytatta – Hiszen már cikket is írt rólam pár évvel ezelőtt.

A férfi nagyon megdöbbent, még a szíve is hevesebben kezdett verni. Hogy is felejthette volna el azt a cikket.

– Igen, természetesen tudom, ki maga. – válaszolt nyugalmat színlelve – Minek köszönhetem a hívását?

– Bizonyára Ön is tudja, hogy az elmúlt években kerültem a sajtónyilvánosságot. Nem adtam interjút senkinek, pedig rengetegen megkerestek. Most viszont szeretném elmondani az igazat. A teljes igazságot az életemről. Úgy vélem, hogy ehhez Ön lenne a legmegfelelőbb újságíró.

– Valóban? – kérdezett vissza gyanakodva a férfi. Kissé furcsának találta ezt az előzmények tükrében.

– Szeretnék egy exkluzív interjút adni Önnek, amely alapján megírni könyvben az életrajzomat. – erősítette meg a nő teljes nyugalommal.

Malvint izgatottság és rossz előérzet fogta el, ez utóbbit maga sem értette, hiszen az ölébe hullott az esély, amire régóta áhítozott. Ösztönös kíváncsisága mindennél erősebbnek bizonyult és gondolkodás nélkül rávágta:

– Rendben. Mikor tudunk kezdeni?

– Akár már három nap múlva.

A férfit felrázta a semmiből felbukkanó lehetőség. A torkában dobogott a szíve és érezte, ahogy visszatér belé a lelkesedés. Azért a sok év rutinja még mindig azt súgta neki, hogy túl könnyen jött ez a történet, hogy van valami a háttérben és óvatosabbnak kellene lennie…

– Néhány feltételt azonban tudnia kell előtte. – figyelmeztette a nő – Senki nem tudhat róla, hogy beszéltünk. Teljes titokban kell tartania, hogy interjút adok Önnek. A helyszínt én választom meg. Egészen addig nem hozhat nyilvánosságra semmit, amíg el nem készült a riport. Könyvet kell belőle írnia, mindenről, amit elmondok. Egy kis nyomda magánkiadásában fog megjelenni. És nincs sok időnk rá. Minden perc számít.

– Miért van szükség ennyi szabályra? - méltatlankodott a férfi. Nem tetszett neki, hogy ismeretlenül már feltételeket szabnak neki.

– Mindent meg fog érteni. – válaszolt a nő titokzatosan. – Most nem mondhatok többet.

Malvin kíváncsiságát sikerült felébreszteni, talán még az is imponált neki, hogy ezúttal nem ő diktál. De legalábbis az újdonság erejével hatott a megcsömörlött Pulitzer-díjas újságíróra, akitől még szakmai körökben is tartottak nyers és kíméletlen stílusa miatt.

– Elfogadja ezt?

– Igen – sóhajtott beletörődően a férfi, annyira akarta ezt az esélyt.

– Jól van, akkor kedden 9-kor találkozunk. – mondta a nő végezetül.

– De mégis hol?

– Értesíteni fogom róla idejében. Viszlát Mr. Malvin!

A vonal másik végén már csak a foglalt jelzés hallatszott. A férfi még egy percig tartotta kezében a telefont, mielőtt letette volna. Nem tudta hova tenni a történteket. Bár különösnek találta ezt a hirtelen jött lehetőséget, mégis úgy érezte, hogy végre valami felrázta az elmúlt évek közönyéből. Régóta nem tapasztalat t lelkesedéssel nyitotta fel a laptopját.

2. fejezet

A következő három nap furcsa izgalomban telt Malvin számára. Felkutatott minden elérhető forrást Grace Calmenről az interneten és az írott sajtóban. Nem vonhatott be senkit, egyedül, titokban keresett a sok évvel ezelőtti magazinok, újságcikkek között. Az online kutatás nem volt ilyen sikeres, mert a legjobb anyagok nyomtatásban jelentek meg a nőről. Könyvek és újságok tornyosultak az asztalán. Buzgón belevetette magát az olvasásba.

– Kérem, ne zavarjanak most! – utasította asszisztensét a férfi, mielőtt bezárkózott volna a papírhalmok közé.

– Rendben, Mr. Malvin. Éppen az imént kereste Candice Joyce és visszahívást kért.

– Jó, majd később. – morogta a férfi, miközben a lenémított mobiltelefonjára pillantva látta, hogy ott is volt a nőtől egy nem fogadott hívása és SMS-t is kapott tőle. Nem érezte sürgősnek, hogy válaszoljon, most egészen más dolgok jártak a fejében.

Sorra kezébe vette az irományokat. Egy Forbes magazin 2002-ből. Címlapján egy tökéletes megjelenésű nő, vállig érő, világosszőke hajjal, a mosolya magabiztos. Szemtelenül fiatal egy Forbes címlaphoz. Inkább olyannak tűnt, mintha csak egy modell vagy színésznő pózolna egy divatmagazinban. Aztán ahogy jobban szemügyre vette, már mást is felfedezni vélt rajta. Mégis csak volt benne valami különleges. Nem csupán egy üres szépség, van abban a mélykék szempárban valami furcsa, titokzatos. A tekintete megfejthetetlen, felkavaró. Bár lehet, hogy csak utólag visszanézve tűnt annak.

A férfi letette a lapot és egy másik magazint vett a kezébe. Néhány évvel későbbi Fortune magazin. A frizura változott valamelyest, kicsit lazábbnak tűnik, sötétebb szőke, hullámos. A tekintete pedig még igézőbb, de bujkál benne egy kis szomorúság.

Malvin bele is lapozott a cikkekbe, bár a leírtak nem nagyon érdekelték. Tudta, hogy onnan nem ismeri meg az embert, csak a Calmen vállalatcsoport tökéletes, jövendőbeli örökösét, az igazgatósági tagot, a sikeres, elegáns üzletasszonyt, a feleséget, az anyát, egy illúziót, akit a világ látni akart. A cikkekben csupa általánosság szerepelt, néhány helyen gazdasági adatok, növekedési mutatók, emelkedő részvényárfolyamok, az „Év üzletasszonya". Egy-két női magazinban felszínes csevegés és csupa semmitmondó információ Grace Calmenről. Esküvői fényképek, laza családi fotók a zöldben. Csupa mosoly, elegáns öltözékek, előnyös beállítások. Egy tökéletes élet krónikái.

Malvin a fejét csóválta, untatta ez a sok máz, amivel éveken át övezték a nőt. Nem tudta eldönteni, hogy ezt a nimbuszt Grace Calmen kreálta magának, vagy a média találta meg személyében az amerikai álom megtestesítőjét. Mindegy is – gondolta – hiszen ez az ideál csúfosan megdőlt. És őt legalább annyira izgatta a bukás, mint a dicsőség.

Elővette a másik kötegből a későbbi lapszámokat. „Nyomozás indult az örökösnő ellen! „Letartóztatták a részvénytársaság igazgatósági tagját! – egy fotóval a New York Times címlapján, ahogy bilincsbe verve, ziláltan elvezetik a nőt - „Bírósági meghallgatás bennfentes kereskedelem vádjával! „Saját cégcsoportja ellen fordult az örökösnő! „Botrány a Calmen birodalomban! „Mélyponton a Calmen részvény árfolyama Rengeteg főcím, mind botrányt emlegetett és a valódi okok híján naponta újabb spekulációval álltak elő: mentális problémák, drogfüggőség, titkos szekta, veszélyes szerető vagy egy titkos csoport, aki a gazdasági elit ellen fordult ….

Aztán Malvin rábukkant a saját írására a New York Times lapjain: „Egy bálvány bukása. „Ki is Grace Calmen valójában avagy a példakép hitelessége Átfutotta szemével a cikket. Még mindig emlékezett a leírtakra, minden szó a helyén volt. Remek kritikai érzékkel megírt cikk. – gondolta magában nem titkolt büszkeséggel, még ennyi év elteltével is – Csípős stílusával és kíméletlen szavaival egyetlen oldalon ledöntötte az idolt, mondhatni felboncolta írásban. Mindig is megvetette a tökéletesség látszatát és a cikk minden szavából érződött, mennyire jólesett számára feltörölni vele a padlót.

Hihetetlen példányszám fogyott a lapból. Eladási rekordot döntött az a példányszám. Az emberek válaszokat akartak, fel akarták oldani magukban azt a kényelmetlen érzést, hogy a rajongott példakép a saját családját és vállalatát tönkretéve bűnözővé aljasul. Hogyan történhet meg ez? Milyen indítéka lehet erre bárkinek?

Megnyugtató válaszokat Malvin cikke sem adhatott, hiszen az igazság rejtve maradt, de a kedélyeket könnyen felkorbácsolta. Gyors ítéletével jóllakatta a hírekre éhes tömeget. Valójában sem Malvin, sem más nem tudta az igazat akkoriban, de egy már befutott újságíró pengeéles szavaira könnyen utat találtak a tömeghez.

A férfi egy kicsit még elmerengett a cikkén. Vajon ezek után miért őt kereste meg Ms. Calmen? És miért most, ennyi év után? Talán ez egy csapda? Bosszúra szomjazik? Félrevezeti majd vagy tényleg beavatja a titokba? Hol fognak találkozni egyáltalán? Megannyi kérdés lengte körbe mindig is ezt az asszonyt, amelyekből egyre csak több lett az idők folyamán.

A férfi már izgatottan készült a másnapi találkozóra. Az elmúlt három napokban egyre jobban áthatotta mindennapjait ez a várakozás. Későn indult haza megint. Annyira el tudott merülni a gondolataimban, hogy észre sem vette, hogy a szerkesztőség sötét termeibe már csak az ő szobájából szűrődött ki fény. Komótosan kikapcsolta a laptopját és az íróasztalán lévő kislámpát. Kiment a szobából és kulcsra zárta az ajtót. Amúgy is gyanakvó természet volt, de most még inkább az lett. Kifelé menet még benézett a szerkesztőségi postaládájába, egy lezárt borítékot talált benne, feladó nem volt rajta. Nagyot dobbant a szíve. Egyből tudta, hogy kitől érkezett. Kibontotta és csak egy centit talált benne a címmel. Kiderült végre a helyszín is.

3. fejezet

Malvin a város egyik külső, lepusztult részén bolyongott, valahol Brooklynban, a levélben kapott házszám után kutatva. Hosszas keresgélés után rábukkant. Egy apartmanház első emeletén lévő stúdiólakás címe volt a papírdarabkán, amit a kezében szorongatott. Becsöngetett. Elég ideges volt, bár még magának sem akarta bevallani. Érezte, hogy ez nem egy szokványos interjúnak ígérkezik.

Grace Calmen nyitott ajtót. Habár sosem találkoztak személyesen és sok idő eltelt a róla készült utolsó nyilvános fotók óta, a férfi egyből felismerte a sokatmondó mélykék szemeiről. Negyvenes évei elején járt a nő és még mindig nagyon vonzó volt. Lenge világos blúzt és sötétkék farmernadrágot viselt. Gesztenyebarna hullámos haja teljesen más karaktert adott az arcának, mint a szőke frizura a régi fényképeken. Egész lényéből erő és belső nyugalom áradt, mégis volt benne valami törékenység. Az arca élettel teli volt, sugárzó, de korántsem tökéletes. Leheletnyi sminket viselt csupán. Egyáltalán nem hasonlított a magazinokban szereplő öntudatos, makulátlan megjelenésű szőke nőre. Egyedül a szemeiben bujkáló titokzatosság volt a régi. Malvin nem erre számított, nem csak a nő külseje, de a kisugárzás is annyira más lett, hogy egyből felcsigázta az érdeklődését.

– Jó napot, Ms. Calmen! Jacob Malvin vagyok. – nyújtott kezet az újságíró komoly arccal. Távolságtartó, szemüveges, középkorú férfi, aki rossz szokásához híven most is kicsit összehúzta a két szemöldökét. Kimértnek tűnt és elsőre egyáltalán nem keltett szimpátiát. Talán még másodikra sem. A szakmájában ugyan nagyon elismert volt, de arroganciája miatt sokan nem kedvelték. Malvinnek mindenkiről meg volt a maga határozott, leplezetlen és sokszor nagyon is találó véleménye. Szinte az ember veséjébe látott a vastag szemüvegkeret mögött mélyen ülő szemeivel. Könnyen kiismerte az embereket, jó érzékkel elérte, hogy hamar megnyíljanak neki. Bár nem volt éppen jóképű, de ez a különös atmoszféra, ami körül lengte, adott neki egy fajta sármot.

– Üdvözlöm. Grace Calmen.– felelt a nő, miközben határozott, de finom kézfogással bemutatkozott. - Szólítson nyugodtan Grace-nek!

– Rendben. – mondta a férfi ridegen. Látszott rajta, hogy kicsit idegenül mozog ezen a számára ismeretlen helyen, és valójában nem is érti, hogy mit keres itt.

– Köszönöm, hogy eljött ide. Higgye el, nyomós okom volt rá, hogy nem a szerkesztőségben akartam Önnek interjút adni, hanem egy biztonságosabb helyen. Idővel mindent meg fog érteni. Most még korai lenne ezt feltárnom Ön előtt, de el fogunk jutni odáig.

A férfi egy fél percig csendben nézte a nőt, nem értette a titkolózását. Látta az arcán, hogy tart valamitől. Malvin mindig igyekezett olvasni a beszélgető partner gondolataiban, ez adott neki egy komoly fölényt, amit mód felett élvezett. Jó ideje nem érezte már azt, hogy bárkivel is őszintén egymásra tudnának hangolódni. Most is erős előítéletekkel érkezett, fejben már lejátszotta előre, mit fog megírni a könyvében. Igazából neki már csak a sztorit alátámasztó miértekre volt szüksége. Nem nagyon tudtak már neki újat mondani. Kicsit belefásult az írásba is az évtizedek alatt.

Mielőtt az interjút elkezdte volna, alaposan megfigyelte a nő arcát. Hová lett az a szőke hajú fiatal, céltudatos, sikeres üzletasszony, akinek a megjelenése mindig zavarba ejtően tökéletes volt? Most itt ült vele szemben egy érett nő, van már néhány ránc az arcán. Nem olyan feltűnő jelenség, mint korábban. Pedig ez a hosszú, hullámos barna haj is jól áll neki, talán még a szeme kékjét is kiemeli. Már nem olyan friss és üde, mégis lágyabbak és harmonikusabbnak a vonásai. Olyan átható így a kisugárzása, hogy lehetetlen nem észrevenni. Tele van élettel. Talán még vonzóbb, mint korábban, de nagyon más.

Grace egyből ráérzett, mi jár Malvin fejében:

– Nem ilyennek képzelt, ugye? – kérdezte mosolyogva.

– Be kell valljam, hogy kicsit máshogy emlékeztem Önre a híradásokból és újságcikkekből. – magyarázta Malvin és igyekezett titkolni, hogy már az első percben kizökkent a jól felépített gondolatmenetéből.

– Pár éve már nem szerepeltem a médiában. Kerültem a nyilvánosságot… – Grace a semmibe meredve folytatta.

– Miért engem keresett meg az interjú lehetőségével? – vágott a közepébe a férfi kíváncsian. -Különösen a 2011-es New York Timesban megjelent cikkem után igen meglepő lépés volt ez Öntől.

Malvin szerette a drámai felütéseket. Ezzel könnyen ki lehetett billenteni interjú alanyait