Rőzse néni kunyhója: Pöttyös Panni

By Szepes Mária

Panni Jakab-pusztán tölti a nyarat nagybátyjával, Lacival. Sokat labdáznak, fürdenek, bicikliznek, ám a legizgalmasabb minden időtöltés közt az, ahogyan esténként át- meg átjárnak a mesebeli Rőzse néni kunyhójába. Hiszen Jakab-puszta egy része belelóg a mesébe! Majszi, a fürge nyuszi és Csiricsakk, a szemtelen, tolvaj csóka is náluk vendégeskedik, sok gond és öröm költözik velük a vidéki kis házba. A könyv két része az 1985-ös alapkiadást követve most egy kötetben jelenik meg.

• Language: Magyar
• Publisher: Móra Kiadó
• Release date: Dec 5, 2020
• ISBN: 9789631191141

Book preview

Szepes Mária

PÖTTYÖS PANNI

Rőzse néni kunyhója

Móra Könyvkiadó

Tartalom

PANNI ISKOLÁS LESZ

MAJSZI

HÁROM KOSÁR BOLDOGSÁG

A MESÉBE LÓGÓ JAKAB-PUSZTA

A HÉTVÉGI HÁZ IS A MESÉBE KÖLTÖZIK

MIT CSINÁLT MEGINT CSIPP SELEVÉR?

BURKUS BÁCSI BIRODALMA

SZÖKŐNYÚL

REPÜLNEK-E A NYUSZIK?

VÁRATLAN VENDÉG

SUTYORGÁS

HÁNYAN FÉRNEK EL EGY HÉTVÉGI HÁZBAN?

TÁBORTŰZ

FÉSZEKMELEG

PANNI ISKOLÁS LESZ

Pöttyös Panni és társai fölött úgy elrepült a nagycsoportos év, mintha nem is a mesebeli „idővonat"-on, hanem űrrakétán ültek volna. Pedig sok minden történt közben a boldog, mégis szívfájdító ballagásig. Panni hüppögött egy kicsit, amikor elvált barátaitól. A legnehezebben Eszter nénitől búcsúzott. De nem csak ő. Bácskai Csibi komolyan megpróbálta rábeszélni óvó nénijüket, hogy legyen szíves, menjen ő is tanító néninek, hogy továbbra is velük maradhasson.

– És akkor ki marad a Pöttyös óvodában? – kérdezte Eszter néni, s az ő szeme is gyanúsan csillogott.

Az egyik kislány, aki nem mehetett iskolába, olyan sírásba kezdett Bácskai Csibi kérésétől, hogy alig lehetett elhallgattatni. Mind a két kezével belekapaszkodott Eszter néni szoknyájába.

– Látjátok? – Eszter néni a karjába emelte a kislányt. Látták. Eszter nénit nem lehetett elszakítani az óvodásoktól.

Panni egyedül Kabók Hajnit nem sajnálta, aki mindenért megsértődött, s ha éppen nem volt haragban az egész világgal, akkor hencegett. Hogy neki van egy kék szemű, kormos fülű, kormos orrú sziámi cicája, nem olyan hűtlen, mint az a buta Kuksi Manó, Panni óriásira hízott nyuszija. Mintha Panninak nem fájt volna éppen eléggé, hogy elhagyta őt. Megszökött. Valaki néhány percre nyitva hagyta az előszobaajtót, és mire Panni hazaérkezett az óvodából, már nem találták sehol. Pedig mindenki kereste a lakótelepen.

Mintha eltűnt volna a föld színéről. Panni naponta megsiratta. Amikor egy új nyuszit akartak venni, toporzékolni kezdett: neki csak az az egy kell! Neki a Kuksi Manó kell! Minden más nyuszit kihajít az ablakon! Igenis! Panni tulajdonképpen mindig rendes, szófogadó kislány volt, de mostanában mintha megváltozott volna. Hamar dühös lett, s még attól is eltörött nála a mécses, ha görbén nézett rá valaki. Óvatlanul sürgött-forgott, a ruháit széthányta, és azért se tette azt, amit kívántak tőle. Hirtelen mozdulatainak elég sok tárgy látta kárát szép lakásukban. Ha cukorért nyúlt az asztalnál, felborította Imama, anyu vagy apu teáját, a saját kakaóját, vagy legalábbis a cukortartót.

– Mikor tanulsz meg már vigyázni egy kicsit?! – szólt rá Imama. – Mostanában aligha – szólalt meg Laci, anyu öccse tárgyilagosan, mialatt felitatta a tócsát az asztalról.

– Maholnap betöltöd a hatodik évedet, mégis úgy viselkedsz, mint egy elefántcsecsemő a porcelánboltban! – folytatta Imama bosszúsan.

– Túlpörög benne a motor – húzta a száját Laci, ami nála valami mosolyfélét jelentett.

Anyu öccse, Imama másik kedvence ugyanis kollégiumban lakott, amíg az egyetem tartott, de a nyarat a családjával akarta tölteni. Nyelvvizsgára készült, kosárlabdázott, úszott, atletizált, és olyan nyurga volt, hogy amikor a szobába lépett, a fejét rendszerint beütötte a szemöldökfába. Panni nagyon büszke volt rá.

Gyakran megvédte Pannit ez a nyurga, nem igazán felnőtt nagybácsi.

De azért ő is, akárcsak a család többi tagja, néha bosszankodott, és mérgében sedre Panninak szólította kis húgát. Panni először nem tudta, mi az, hogy sedre. Laci magyarázta meg neki, hogy hebehurgyát, meggondolatlant jelent. Olyasvalakire mondják, aki szélsebes mozdulataival mindent felborít, elsodor, összetör, hasra esik, és magára rántja a lakás egész berendezését. Azonkívül mindenbe beledugja az orrát, mint egy szaglászó kiskutya. Fogadkozásait, hogy legközelebb óvatosabb lesz, sohasem tudja betartani, mert a keze-lába előbb jár, mint a feje.

– Szóval a sedre pontosan olyan, mint te vagy! – tette hozzá Laci barátságosan. – Kedves név. Nekem tetszik. Neked nem?

– Nem – mondta Panni halkan. – Én nem akarok sedre lenni.

– Elhiszem – felelte elkomolyodva Laci. – De azért tenned is kellene valamit, például nem kellett volna sedreségből levágni a copfodat. – Azzal felkapta, és a tükör elé állította.

Panni rábámult a vézna, nagy szemű kislányra a tükörben. Kétségtelenül furcsa látványt nyújtott! Hátat fordított a tükörnek, a száját kitátotta, és akkora hangerővel zendített rá a sírásra, hogy még Csontos úr is, a nyugdíjas tanár, aki éppen sakkozni jött át Lacihoz, megkérdezte, mi a baj.

– Beteg a kislány? – kérdezte Csontos úr aggodalmaskodva.

– Csak a mécses tört el nála – nyugtatta meg Laci. – Tessék várni és nyugodtan figyelni. Stopperórával mérem, meddig bírja a sírást. – Laci hirtelen a szekrényről felemelt egy érmet, amit ő nyert egyszer egy versenyen, és Imama büszkén őrizte. – Ha megnyered a síróolimpiát, feltűzheted!

– Az enyém? – kérdezte Panni felcsillanó szemmel. – Kölcsönbe.

Panni újra sírni akart, de nem tudott. Morcosan bemászott az ágyába, és a fal felé fordult…

MAJSZI

Nagy önsajnálatában, hüppögésében mélyen elalhatott, mert amikor reggel felébredt, egyedül volt a szobában. Az ágya melletti széken doboz állt, a tetején áttetsző, világoskék terítővel. Hogyan került oda? Mi lehet benne?