A Valóság Kiterjesztése

By János-Széll István

A könyv a látásról szól. Látni, észrevenni a történetek mögött meghúzódó lényeget, az ok - okozati összefüggéseket, a színfalak mögé látni. Majd értelmezni - megérteni azt, amit látunk. És végül odaadni - a megértett lényeget, mint esszencia, visszaküldeni a létezésnek: íme, ezt fedeztem fel, ez a hiba, ez a megoldás, tanulj belőle, teremtés! Két lépés szükséges csupán: kiáradni (megismerni, megérteni), és visszatérni (odaadni). Nincs egyik a másik nélkül, látni kell, értelmezni kell (fény), amit aztán oda kell adni (szeretet). Fény nélkül a szeretet korrupt, csak érzelem, semmi más, szeretet nélkül a fény öncélú, száraz és kietlen. Egyszerű kérdést kell végül is feltennünk magunknak, ha az élet értelmét keressük: létezésünk mit ad a világmindenségnek?

• Language: Magyar
• Publisher: János-Széll István
• Release date: Dec 21, 2020
• ISBN: 9781005570224

János-Széll István

Alapelvem, hogy az ember azért van itt, hogy fejlődjön, hogy önmagát megvalósítsa, félelmeit legyőzze. Egyszóval: hogy gondolkodjon és cselekedjen.Írásaim elsősorban tanulmányok, amelyek megírását ez az alapelv vezérelte, gondolatébresztők, melyeket tovább gondolhatsz. Az oldalt úgy építettem fel, hogy az olvasásra tudj koncentrálni, könyvjelzőt tehess egy íráson belül, ha abba kell hagynod az olvasást. Írásaim végén hozzá is szólhatsz, megoszthatod. A cikkeim, írásaim szabadon továbbadhatók, a nevem esetleg megemlítheted, ha úriembernek érzed magad. Miről is írok? Elsősorban az életről, morálról, szabadságról, olyan dolgokról, ami a kutyát sem érdekli. Én azáltal, hogy írok, gondolkodom és kutatok, az olvasó pedig mindezt tovább gondolhatja, ha akarja. Nem is azért írom, hogy híres legyek, hanem csupán az írás és a gondolkodás kedvéért. Így hát mondhatom, hogy elsősorban magamért írok, akkor is írnék ha senki sem olvasná el, ha pedig néhányan elolvassátok, még jobb. Így hát, ha írásom olvasása közben felmérgelődnél, annyira nem tetszik, gondolj erre. Építő kritikádat is szívesen fogadom. El fogom olvasni a kritikádat, el is gondolkodok rajta, ígérem – de ne várd el tőlem, hogy bizonygatni kezdjem azt, amiről írtam. Legyen ez a te dolgod, bizonyítsd be magadnak.

Book preview

A valóság kiterjesztése

János-Széll István

Published by János-Széll István at Smashwords

Copyright 2020 János-Széll István

#1

Az ittlétünk oka egyszerű, ugyanakkor mégis összetett. A teremtés hatalmas örvényében, folyamatában keletkeznek hibák, és mi azért vagyunk itt, hogy ezeket a hibákat kijavítsuk.

Ez ugyanaz, mint amikor azt mondjuk, hogy fejlődni jöttünk. Annyi a különbség csak, hogy míg a fejlődés öncélú, a hiba javítása a teremtésért van. Ittlétünknek számos lépcsőfoka lehet, valószínűleg a legalacsonyabb fokozat az, amikor azt gondoljuk, hogy a szórakozás, az élet élvezete, az élet teljes kiaknázása és kihasználása az egyetlen feladatunk. Erre a szemléletre épülnek a bevásárlóközpontok, a biztosító társaságok, a konditermek. Ezen alapszik a mai materialista világunk minden eszméje, a tudományos és vallásos dogmák, a kényelmet biztosító technika.

A második lépcsőfok a fejlődésért jöttünk szemlélete, ami az elsővel sokszor, és sok helyen összemosódik, az anyagi javak megszerzése és az egészség fenntartása sok nézet szerint fejlődésnek van minősítve. A fejlődésnek több rétege van, lehet testi, lelki, vagy szellemi fejlődés, de inkább mindhárom egyszerre. Az élet történései, bár kierőszakolják a fejlődést, nem hozzák el a várt boldogságot, és a tudatos cselekvés azért mégis egy kicsivel több. Igazából mindezt önmagunkért tesszük, és célunk a boldogság, bármi legyen is az. Mintha csak mi számítanánk, csak nekünk harangoznának. Jó cselekedeteinket egy távoli, akár földi, akár égi boldogság reményében tesszük, azért adakozunk, hogy kaphassunk, azért szeretünk, hogy szeressenek. Akik a feltétel nélküli szeretetről beszélnek, netán tanítanak, azok is a jutalom reményében teszik, amit tesznek. Legfeljebb türelmesek, és elér nekik a jutalom halál után.

A harmadik szintnek ezt a hibajavító szemléletet nevezném, amelynek, durván leegyszerűsítve, három alap pillére van:

Látni - az éberségről beszélek: látni, észrevenni a történetek mögött meghúzódó lényeget, az ok - okozati összefüggéseket, a színfalak mögé látni, nem aludni ébren is.

Értelmezni - megérteni azt, amit látunk

Odaadni - a megértett lényeget, mint esszencia, visszaküldeni a létezésnek: íme, ezt fedeztem fel, ez a hiba, ez a megoldás, tanulj belőle teremtés!

A három pillér leegyszerűsíthető két lépésre:

Kiáradni (megismerni, megérteni)

Visszatérni (és odaadni)

Nincs egyik a másik nélkül, látni kell, értelmezni kell (fény), amit aztán oda kell adni (szeretet). Fény nélkül a szeretet korrupt, csak érzelem, semmi más, szeretet nélkül a fény öncélú, száraz és kietlen.

Egyszerű kérdést kell végül is feltennünk magunknak, ha az élet értelmét keressük: létezésünk mit ad a világmindenségnek? Mint az egész része, mit teszünk hozzá az egészhez?

#2

Az, amit karmának neveznek, összetettebb, mint ahogy ábrázolni szokták. Az azt kapsz, amit te is adsz felvázolás igen csak egyszerű. Ha ez így működne, akkor bárki könnyedén jó életet élhetne, hisz csak arra kellene figyeljen, hogy jót cselekedjen.

A sorsot azonban több tényező befolyásolja, ami miatt nehéz lekövetni, hogy mi miért történik, illetve mi minek a következménye. Bár az alap tényleg ilyen egyszerű - minden oknak okozata van, ami újabb ok - okozati láncot hoz létre - ennek felismerése már bonyolultabb. Miért is?

Mert alszunk. Elsősorban folyamatos éberség kell, hogy lássuk.

Mert nem jó a logikánk (legtöbbször csak lineárisan tudjuk követni az összefüggéseket).

Mert tájékozatlanok vagyunk (univerzális értelemben, persze).

Mert kényelmetlen az igazság, ezért hazudunk (magunknak is).

A karma, azaz az ok okozati összefüggések megismeréséhez az előző részben felvázolt két lépés szükséges.

Megismerés (kiáradás, látás, kutatás) - ezzel szerezzük meg a kellő éberséget, tájékozottságot és ismeretet. Lassan megtanulunk olyan összefüggéseket felismerni, ami eddig elkerülte a figyelmünket. Egész másképp látjuk majd az olyan apró dolgokat, mint egy meghűlés vagy esés. Arra is ráeszmélünk, hogy a mindennapi életszemléletünk (hogyan látjuk a világot - miben hiszünk - kik vagyunk) befolyással bír a sorsunkra. Persze az életszemlélet megváltoztatása önmagában igen kevés, jobbára csak fitnesz, ezt nevezik pozitív gondolkodásnak. Szükséges, de nem elégséges. Ugyanakkor az életképzeletet, életszemléletet nem lehet csak úgy megváltoztatni. Nincs olyan, hogy holnaptól csakis pozitívan gondolkodok, hisz a sors, az ok - okozat az életlátásunkra is hatással van. És nem csak a mi cselekedeteink, hanem az ősöké, sőt, az emberiségé. Annak, hogy így látjuk a világot, oka van, de ez, ahogy látjuk, okozója egy későbbi sorsnak. Nevezzük, az egyszerűség kedvéért, Hamvas Béla nyomán, az első lépést egyetemes tájékozottságnak.

Odaadás (megértés, befogadás) - ezzel tudunk őszinték lenni magunkhoz, és felvállalni azt, ami a miénk. Ez a másik legnehezebb fordulat, amit az ember megtehet. Sokan mondják, én nem hazudok magamnak. Tudatosan lehet hogy nem, de az életszemlélet, a hitrendszer amiben élünk, lehet hazugság. Mert valaha valaki rosszat cselekedett, a lelkiismerete ellen világnézetet épített, azt örököltük, azt hisszük, a hitünk a miénk, közben csak egy védekező eszme utódja. Azt megérteni, hogy hogyan ne hazudjunk magunknak, talán az átlátszóságból lehet: nincs semmi rejtegetni valóm, nincsenek titkaim, itt vagyok, átlátszó, áthatolható (engedem, hogy magamat átjárhassam). Ezt - szintén Hamvas nyomán, nevezhetjük átlátszó létezésnek.

Az egyetemes tájékozottság és a transzparencia az az alapállás, amelyben:

- látom a világot

- megértem

- kijavítom

- odaadom

Egyvalami tiszta: a karma nem tüntethető el semmilyen varázslattal, nem lehet azt elégetni Jógával, sem semlegesíteni meditációval. De még tudományosan sem lehet kiiktatni, sem gyógyszerrel, sem kényelmi vagy biztonsági eszközökkel. Minél inkább ki akarom zárni, annál közelebb van, és bárhogy látjuk a világot, vagy bárhova költözünk el, utolér. A sors feloldásának csak egyetlen módja van: az odaadott ismeret.

#3

A világ teremtése két fontos mozzanatból áll: kiáradás és visszatérés. Mondhatni, hogy a teremtés pulzáló. Kiáradás a megismerésért, visszatérés a megértésért. Tágulás és szűkülés. Ahogy a szív dobog.

A kiáradás mozzanata a férfi elv. Menni, és megismerni. Egyetemes tájékozódást szerezni. A visszatérés a női elv. Befogadni, megérteni, odaadni. Az Egy: a legnagyobb szám, a mindenek fölötti. Nincs az egynél nagyobb. Az egyben benne van minden, tértől és időtől függetlenül. Az első mozzanat, amikor ez az egység szétválik: kiárad, hogy megismerjen. Létrejön a feszültség, a dualitás, a sors. A kereszt a kettes szám jegyében áll: a tér és az idő feszültségében. A kettes az Egység megromlott változata. Lefokozott létezés. De ez a lesüllyedés kell, mert csak alászállva lehet újból felemelkedni. A harmadik lépésben megszületik a megértés, és odaadás, és újra egység keletkezik. De a hármas egysége már több, mint az Egy: ugyancsak minden benne van, de van benne még több. Esszencia. Lényeg. A kiáradás a yang, a visszatérés a yin, a kettő egysége a Tao.

Nincs jó Isten vagy rossz Isten. Az Egy az Isten: és ebben minden benne van. A lesüllyedés és a felemelkedés. A kiáradás és a visszatérés. Ha az Isten csak jó lenne, csak fél lenne. Nem volna minden, csak töredék. De a lényegét nem a kettősség (jó és rossz) hanem a hármasság képezi. Ez egy örökös fejlődés, mindig és mindig jobb lenni. Létezésünk esszenciája épp a hármas, mert mi emberek vagyunk azok, akik a Tao -t létrehozzák. Hogyan? A sorsuk megértésével, a kereszt feloldásával. A teremtő a teremtett nélkül nem létezik. Nincs önmagában létező Isten, aki egyszer gondolt egyet, s teremtett. Ha volt ősrobbanás, mint ahogy a tudomány állítja, akkor az biztos nem a kezdet volt (az első teremtés), hanem csak egy nagyobb ciklus része, a teremtő újbóli kiáradása. Mert a ciklus úgy kicsi, mint nagy, mint ahogy vannak napok, évek, életek, korszakok. De mivel az idő csak a térben létezik (a teremtett világban), így logikátlan időrendi sorrendet tenni a kiáradás és a visszatérés műveleteihez. Mindez egyszerre történik, és folyamatosan, és örökké.

Mit tanulunk mi ebből? Elsősorban azt, hogy:

- ki kell mozdulni (meg kell ismerni, le kell leplezni, be kell világítani)

- vissza kell térni az egységbe (oda kell adni amit szereztünk)

E két mozzanat hozza magával a Hármat: a lényeget, és ismét kezdjük elölről.

A boldogság, az idill nem más, mint a Hármas szám jegyében élni. Ég és Föld között.

#4

Az ember felépítésének hármas egysége a test, lélek és szellem. Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, ezért e három egymást tükrözi, egyik sincs a másik nélkül. Lássunk egy kis aritmos logost.

A szellem bűne ugyanaz, mint a lélek őrülete, vagy a test betegsége. Az egészség csak úgy érhető el és tartható fenn, ha mind a három szinten megvalósul. A szellemhez köthető a gondolkodás, a lélekhez az érzelem, de ez ennél összetettebb. Beszéljünk arról, mi a szellem bűne - egyáltalán mi a bűn?

A hagyomány azt mondja, hogy az ember elődje (Ádám) a jó és rossz tudásának gyümölcséből evett, mert többet szeretett volna tudni, Isten akart lenni, és ezért az Úr megbüntette, és kiűzte a paradicsomból. Ezt nevezik az első bűnbeesésnek. Azonban tévedés azt feltételezni, hogy ez egy egyszeri eseményről szól, ami még a teremtés kezdetén történt. Analógiák szerint vizsgálva a dolgot azt láthatjuk, hogy ez egy folyamatosan megismétlődő folyamat, amelyben megszületik az ember ideája (ősképe, gondolata), ez az idea bűnbe esik, ezért materializálódik, és hosszú szenvedésen megy keresztül a fizikai világban. Ki veszi rá az első embert a bűnbeesésre? És mi történt volna, ha az első ember a csábításnak ellenáll?

A jó és a rossz tudása a kettes szám jegyében van. Ez az a mozzanat, amikor az egység megbomlik, szétválik, pólusaira esik, de csak azért, hogy majd egy felsőbb szinten újra egységesüljön, a hármas szám jegyében. A jó és rossz tudása annyit tesz, hogy az ember el kezd megkülönböztetni. Kezd ítélkezni. Ha nem lenne szakadás, nem lenne új egység sem, kettes nélkül a hármas nem jöhetne létre. A teremtés a számokon alapul. Egy (az abszolút), kettő (a kiáradó és visszatérő, fény és szeretet), három (az új egység), négy (a négy őselem, ami a fizikai világ alapjait képezi), tizenkét idea, huszonkét lépés, és így tovább. Bűnbeesés nélkül nem lenne teremtés, ezért a mindenkori első ember, az ember ideája bele kellett harapjon ebbe a gyümölcsbe. Ki vette rá? Az, aki megteremtette. Mert az egyedüli esély arra, hogy a Teremtő a saját hibáit folyamatosan belássa, és javítsa, csak a teremtett: a megkülönböztető ember.

Amit írok, az az ideák szintjén történik, nem hús-vér emberrel. Miért? Mert az alacsonyabb rezgésű világok (a lélek, a test otthonai) csak a bűnbeesés következményeként jöhettek létre. Ha nincs kettes (bűnbeesés), akkor nem jön létre a többi szám sem, nincs négy és tizenkettő, ami a fizikai világ alapjait megadja, nincs tehát fizikai világ sem. Az ember megszületése a fizikai dimenzióban már csak következménye a bűnbeesésnek. Mint már beszéltem róla, az ember szerepe a hibák kijavítása. Vagyis a bűn feloldása. Hogyan? Úgy, hogy a megkülönböztetés képessége által egy új egységet teremtünk. Előre megyünk a háromba. Válaszd el a tüzet a földtől, a könnyűt a nehéztől, vigyázva, mesteri kézzel - mondja a Smaragdtábla. A világot így teremtették.

#5

Az alapállás a gondolat, szó és tett egységnek megvalósítása. Nincs átlátszó egzisztencia ezen hármasegység nélkül. A gondolat, szó és tett egysége helyezi az embert a bázisra, teszi igaz emberré, ugyanakkor transzparensé.

Roppant egyszerűnek hangzik, csak úgy kell élni, hogy azt tesszük, amit mondunk, s azt mondunk, amit gondolunk. A gyakorlatban viszont ez sokkal összetettebb, mert a gondolat - szó - tett egysége az egész életvitelre, világnézetre igaz kell legyen. Néhányan, akik szókimondónak tartják magukat, úgy gondolják, hogy nekik nincs bajuk ezzel az egységgel. De mindjárt konkrét példákkal fogok rávilágítani arra, hogy miről beszélek.

A mai civilizációban elmondhatjuk, hogy a legtöbb ember hazugságban él. Ez egyrészt a káprázatnak (hamis világnézet), másrészt az egyetemes tájékozottság hiányának tudható be. Vagyis hazudunk. De, ahogy tartják, elenyészően keveset hazudunk másoknak ahhoz képest, hogy mennyit hazudunk magunknak. Feltalálták a kegyes hazugság fogalmát, ami megengedi az embernek,