Szerencsés vesztes

By Kakuk Tamás

Ha blikkfangosan akarnánk fogalmazni, azt mondhatnánk, a Szerencsés vesztes „egy barátság regénye”. Kakuk Tamás új könyvétől azonban távol állnak az efféle olcsó fordulatok, ezenkívül jóval többről van benne szó, mint a Györe Balázzsal a hetvenes években kötött, életre szóló barátság történetéről. A közös múlt felidézése ugyanis alkalmat nyújt a szerző számára, hogy saját látásmódját, életről és művészetről való gondolkodását is megérthetővé tegye az olvasó – és ami talán még fontosabb: saját maga – számára. A kötetben közölt, személyes életeseményeket és/vagy fontos olvasmányélményeket értelmező esszék füzére annak bizonyítékaként is olvasható, hogy a legnagyobb barátságok sokszor úgy működnek, mint a legnagyobb művészi alkotások: mire felfoghatnánk, mi ment végbe bennünk a hatásukra, már örökre megváltoztatták az életünket.

A Szerencsés vesztes nem „csak” egy barátságról, hanem önmagunk életen át tartó kereséséről, és talán önmagunk megtalálásáról is szól.

• Language: Magyar
• Publisher: Napkút Kiadó
• Release date: May 1, 2021
• ISBN: 9786156283160

Book preview

Esszéregény

Impresszum

Napkút Kiadó Kft.

1027 Budapest, Fazekas u. 10–14.

Telefon: [phone]

Mobil: (70) 617-8231

E-mail: [e-mail]

Honlap: www.napkut.hu

Szerkesztő: Reichert Gábor

Szöveggondozó: Kovács Ildikó

Tördelőszerkesztő: Szondi Bence

A borítóképen

Csontváry Kosztka Tivadar Társasági tenisz

című festményének részlete

© Kakuk Tamás, 2021

© Napkút Kiadó, 2021

ISBN 978 615 6283 16 0

Támogatóink

A kötet megjelenését támogatta

a Tatabánya Alkotó Művészeiért Alapítvány

„Az tűnik tanácsosnak, mint minden másban: odaadás, bizalom, kivárás."

Adalbert Stifter

Majdnem Balaton

Balázs kilép a kölcsönkapott visegrádi víkendház udvarából, magára csapja a Trabant ajtaját. Járatni kezdi a motort, hogy bemelegedjen. A hegyoldalon a szomszédok már téliesítették nyaralóikat, a kapukon erről árulkodnak a lakatok. A házakban elzárták a vizet, lekapcsolták a villanyórákat. Balázs napközben ritkán mozdul ki a szabadba, éjszaka a földszinti nappali ablakából szűrődik ki lámpafény. A nyugtalanság sodorta ide a remetei magányba, az egyetem magyar–orosz szakának befejezése óta nem találja a helyét. Válófélben van első feleségétől, a „dolgok tisztázásáig" elfogadta apósa nagyvonalú ajánlatát, visszavonul felesége családjának visegrádi hétvégi birtokára. Közben terápiaként első kötetének verseit írja, négy év múlva erről beszélget majd Keszthelyi Rezsővel. Súlyos és sötét felhők takarják el a túlparti Nagymarost. Balázs a Trabanttal az ólomszínű Duna melletti főúton halad Esztergom felé. Nagyjából negyven perc múlva pillantja meg a Bazilikát. A tanítóképző épületének sarkánál fázósan összebújt lányok cigarettáznak. A strandnál leparkol az autóval, novemberi sivárság mindenütt. A rozsdás kerítés mögött üresen ásít a szabadtéri úszómedence, az érdes meszelésen látszik a nyári vízszint koszcsíkja. A fáradt gyepen vetési varjak gubbasztanak. Nehéz elképzelni, hogy nyáron itt bikinis lányok napoztak.

Balázs rövid sétával eléri a Rió Kávéházat, amely valószínűleg a sistergő kávéfőzőt tápláló import brazil babkávéról kapta a nevét. A háború előtt Babits Mihály kedvenc kávézója volt, de akkor Belvárosinak hívták. Ebből az időből megmaradt néhány márványasztal, bársonnyal behúzott szék és egy-két cirádás falilámpa. Balázs a kávé fanyar ízével a szájában fedezi fel a Petőfi mozi kirakatába kiragasztott papírcetlit:

Hosszabban álldogál a hirdetés előtt, fogalma sincs arról, mit csinál egy propagandista. De állást kell találnia, fogytán a pénze, közveszélyes munkakerülésért a rendőrség is zaklathatja. Este a víkendházban a nagyapjától örökölt Kaweco töltőtollal lekörmöli a jelentkezését, a borítékot másnap expressz és ajánlva adja fel Visegrádon.

Kanizsai Károly reggel negyed nyolckor lép be a Tata-tóvárosi kispostára. Degeszre tömött aktatáskájával nagyjából fél kilencre csoszog be az Öreg-tó melletti villába. Az egykor impozáns épület most a Komárom Megyei Moziüzemi Vállalat központja. A nyugdíjas hivatalsegéd gondosan szortírozza a küldeményeket, hivatalnoki pályafutását még a főispáni hivatalban kezdte. Kézzel írt kalligrafikus betűi felidézik az ott elvárt minimumot. Női kollégái szerint szívesen pletykál, ezért óvatosan kell vele bánni. Balázs levele tíz óra táján landol a műsorosztály vezetőjének íróasztalán. A mappákkal, iratokkal, újságokkal, folyóiratokkal zsúfolt szűk iroda az ősz hajú, bajuszos, magas férfi rezidenciája. Kivesz egy szálat a puha dobozos Szimfóniából, és nikotintól sárga ujjaival megropogtatja. Az első mélyre szívott slukkal belemerül Balázs önéletrajzába.

Három hét múlva a tóparton ülünk a kihűlt Trabantban. Balázs rosszkedve úgy telepszik ránk, mint a fénytelen napszállta. Az őszi lehalászáskor már kinyitották a zsilipeket, a vizet az Által-ér vitte el a Dunába. Az Öreg-tó köves, iszapos medrében maradt sekély víztükröt bámuljuk. Balázs ironikus megjegyzése szerint majdnem Balaton. Nagy felhőkben szállnak a vízre a vadlibák. A mondat elveszik az egymást szólongató madarak lármájában. A költöző vándorok a fagy beálltával repülnek délre, de addig valutával fizető olaszok vadásznak rájuk. A moziüzemi vállalat irodáiban az elektromos Optimák kattogása nyomja el a lövések hangját. A gépírónők folyamatosan verik az indigós, hártyavékony átütőpapírra a műsorbeosztást. A zwickaui VEB Sachsenring gyár kétütemű autójában zizegős csend telepszik ránk. Balázs komoran érdeklődik, hogy mihez kezdjünk az estével.

A parkban a közvilágítási lámpák fényköre murvás ösvényre esik. A Kommunista Ifjúsági Szövetség oktatási táborához vezet. Évtizedek múlva itt tartják a fiatal írókat tömörítő József Attila Kör nyári találkozóit. De ez még olyan távol van, mint Tatához Kecskemét. Ahová Balázs feltétlenül nekivágna autójával barátjához, Csató Károlyhoz. Pár hónapos székesfehérvári újságíróskodása alatt ismerte meg, két regényében is ír majd róla. Sikerül meggyőzni Balázst, nem érnénk oda elfogadható időpontban a kecskeméti tízemeletes panelhez. Éjnek évadján vernénk fel a háziakat. Némi töprengés után elfordítja a slusszkulcsot. Szíve szerint nekihajtana a közeli vastag törzsű tölgyfának, hogy pozdorjává törje a műanyag karosszériát. Mindezt hangosan is közli velem. Némán fölhorgad bennem a félelem, hogy képes megtenni ezt az őrültséget. Az ütközéskor valószínűleg kirepülök a szilánkosra tört szélvédőn, és holtan fekszem az összeroncsolódott motorháztetőn. Balázs feje előrebukik a kormányra, két karját élettelenül lógatja a teste mellett. Felhasadt homlokából patakzik a vér. Mintha Godard filmjében, a Week-endben lennénk statiszták, és a mester elégedetten biccentene asszisztensének a fahrtkocsiban. Ha így lenne, akkor negyvenéves barátságunk ebben a tíz másodpercben sűrűsödne össze.

A balatoni nyaraló konyhájának linóleumpadlója olyan, mint a barnított