Szeretkezés fogságban: A szexualitástól az erotikáig

Szeretkezés fogságban című könyvében Esther Perel igen érzékeny pontokra tapint rá, amikor olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket magunknak sem merünk megfogalmazni, miközben azt elemezgetjük, miért olyan nehéz biztosnak lennünk a házastársunk szerelmében, és elérni, hogy a hálószobában az idők végezetéig tomboljon a vágy és a szenvedély.

Több mint 20 éves praxisa alatt több száz olyan pár fordult a világhírű párterapeutához, akik arra panaszkodtak, hogy teljes mértékben hiányzik a szenvedély a kapcsolatukból. A legtöbben szeretetteljesnek jellemezték a házasságukat, szexuálisan viszont értékelhetetlennek. Mi az oka ennek?

Leplezetlenül őszinte és eredeti könyvében Perel rávilágít arra, hogy a mai világban minden tekintetben egyenlőségre törekszünk – a szexualitás szabályai azonban nem feltétlenül fedik egymást a civilizált viselkedés elfogadott szabályaival. „Mellőzik a politikai korrektséget”, és hatalmi játszmák, tisztességtelen előnyszerzések, illeteve a köztünk és a párunk közötti tér éltetik. Létezik tartósan izgalmas, játékos, mi több, lírai szex is, de ehhez előbb félre kell tennünk az egyenlőség iránti elvárásainkat a hálószoba falai között.

Miközben a Szeretkezés fogságban rámutat, miért kelti bennünk az otthonosság érzése azt, hogy bebörtönöztek, Perel szemléletmódja a hálószoba dinamikájáról garantáltan felszabadít, megnyugtat, elvarázsol, miközben folyamatosan provokál. Arra invitál, hogy rúgjuk rá az ajtót az erotika és a megszokás világára, és tegyük vissza az „X”-et a szexbe.

• Language: Magyar
• Publisher: Cor Leonis Publishing
• Release date: Jun 27, 2021
• ISBN: 9786155893490

Book preview

Perel_Szeretkezes_cover.jpg

ESTHER PEREL

Szeretkezés fogságban

A szexualitástól az erotikáig

logo_epub.jpg

A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:

Esther Perel: Mating in Captivity Reconciling the Erotic + the Domestic

HarperCollins Publishers, New York

Copyright © Esther Perel, 2006

A kiadvány sem részben, sem egészben nem sokszorosítható a kiadó írásos engedélye nélkül!

Fordította: Vágási Emőke

Szerkesztette: Balikáné Bognár Mária

Borító: Kabai Gyöngyvér

Magyarországi kiadó:

Cor Leonis Kiadó

1021 Budapest, Budakeszi út 51.

Elérhetőség: [e-mail] 

Weboldal: www.corleonis.hu

Webshop: konyvaruhaz.corleonis.hu

Felelős kiadó: Vágási Emőke

ISBN 978-615-5893-49-0 (epub)

ISBN 978-615-5893-50-6 (mobi)

A könyvet a szüleimnek ajánlom, Sala Ferlegiernek és Icek Perelnek.

Az életerejük tovább él bennem.

Köszönetnyilvánítás

Még soha nem írtam könyvet. Azt hittem, nem bírnám az írással együtt járó magányosságot. Meglepetésemre azonban kiderült, hogy a közös munka és az éjszakai beszélgetések öröméről nem kell lemondanom az írógép kedvéért. Eleve párbeszédben gondolkodom – és a gondolataim akkor nyernek igazi értelmet, akkor kristályosodnak ki, amikor szavakba öntöm őket. Néhányan a beszédben segítettek, mások az írásban. Ebben a szerény köszönetnyilvánításban ki sem tudom fejezni eléggé, milyen sokkal tartozom nekik.

Sarah Menges, rendkívül tehetséges szerkesztőm, az iránytűm voltál. Segítettél mederben tartani a munkát, amikor a hirtelen támadt ötletek eltérítettek volna. Laura Blum, te könnyedebbé és olvashatóbbá tetted az írásomat. Mivel az angol nem anyanyelvem, gyakran nem érzékeltem azokat a finom részleteket, amelyeket költői vénáddal te mindig felismersz és pontosan megfogalmazol. Michele Scheinkman, addig soha nem vagyok biztos benne, van-e értelme egy-egy elképzelésemnek, amíg jóvá nem hagyod. Gail Winston, szerkesztőm a Harper Collins könyvkiadónál, olyan erősen hittél bennem, ahogy csak egy anya hisz a gyermekében. Segítettél rendezni kusza gon­do­la­tai­mat, és abban, hogy kerüljem a szakmai zsargont. Mary Wylie, amikor szerkesztetted a könyvem alapötletéül szolgáló „In search of erotic intelligence: sensuality and domesticity" című cikkemet, gondoltad volna, hogy ilyen messzire elvezet? Gyakran már azelőtt tudtad, mit szeretnék mondani, mielőtt kimondtam volna. Miriam Horn, te segítettél formába önteni az első tanulmányomat. Rich Simon, te hoztad mozgásba a gépezetet, amely szükséges a könyv létrejöttéhez. Egyszerű kérdésed 2002 tavaszán, hogy mi foglalkoztat mostanában, arra ösztönzött, hogy papírra vessek néhány kósza gondolatot, amelyek – úgy a tizenegyedik verzió megszületése után – megjelentek a The Psychotherapy Networker oldalain. A történet egy érdekes cikk megjelenésével akár véget is érhetett volna. De te, Tracy Brown, úgy kutattad végig az újságosstandokat, ahogy azt csak a profi ügynökök tudják. Az Utne Reader borítóján felfedezted a cikkemet, amelyet a Networkertől vettek át. Azonnal egymásra hangolódtunk, és elképesztő közös utat jártunk be. Ilana Berger, te vezettél be a szexuálterápia világába. Egyszerre vagy a barátom és a mentorom. Peter Fraenkel, már az első nap hittél ebben a pro­jekt­ben. Michael Shernoff, megismertettél a melegek pers­pek­tí­vá­já­val, ami megóvott attól, hogy leragadjak a heteroszexuálisok kliséinél. Patti Cohen és David Bornstein, megtisztelve érzem magam, hogy befogadtatok írói közösségetekbe. Deborah Gieringer, Sandy Petrey és Katherine Frank, köszönöm nektek, hogy olyan éles szemű olvasóim és kritikusaim voltatok. Phillis Levin, te vagy a költői múzsám. Shelly Kerner, te teremtesz rendet a körülöttem lévő káoszban. Segítséged a kutatómunkában pótolhatatlan volt. Anya Strzemien, hosszú órákat töltöttél a hang­fel­vé­te­leim meghallgatásával és legépelésével. Dol­goz­ha­tunk együtt máskor is? Miriam Baker, köszönöm neked a fogság gyönyörű metaforáját.

Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyi támo­gatást kaptam a pácienseimtől. Megtisztelve érzem magam, amiért hittetek bennem. Köszönöm, hogy bepillanthattam a lelketekbe, és hozzájárultatok ahhoz, hogy a történeteitekkel megpróbáljam gazdagabbá tenni mások életét. Sok-sok köszönettel tartozom a barátaimnak is. Nem tudom mindenki nevét felsorolni, akikkel vacsora közben beszélgettünk a vágyak összetett világáról, de ti tudjátok, kikre gondolok – nem lehetek nektek eléggé hálás ezért.

Jack Saul, több mint negyed évszázada élünk együtt. Tudom, hogy kedvedre van a téma, amit választottam! A te folyamatos támogatásod és lelkesedésed nélkül nem sikerült volna megírnom ezt a könyvet. Te mindig beléptél, amikor én kiléptem. Adam, idősebb fiam, te vagy a számítógépes gurum. Nagyon sokat jelentett számomra, hogy ilyen nagy érdeklődést mutattál a munkám iránt, még akkor is, amikor az elszólított mellőletek. Noam, kisebbik fiam, megígérem, ha elég idős leszel, elolvashatod a könyvem. Boldoggá teszel.

D. H. LAWRENCE

Fogságban a vad

Fogságban a vad,

bár vad tisztasága megmarad,

nem párzik, csak kushad és halna.

Az ember ma rab,

rab tettei foglya csak,

az erős sem párzik, s okát nem tudja.

Nagy ketrec a domesztikált lét, megszakad

benne a szex, a vágy szabad

egyszerűsége eltorzul kicsavarva.

Így a perverz normák miatt

kínkeservét nyögve csak

hál az ifjúság, de gyűlöli, és sírna.

A szex kegyelmi állapot,

ketrecben nem lát napot.

Törj ki, vágj bele, próbáld újra!

(Mesterházi Mónika fordítása)

Bevezető

A modern kori hosszú távú, elkötelezett kapcsolatok szexualitásának története gyakran a lankadó vágyakról szól, és számos olyan okot sorol fel, amelyek arra hivatottak, hogy megmagyarázzák az erotika elkerülhetetlen halálát. Úgy tűnik, hogy az utóbbi időben a reggeli hírektől a New York Times cikkeiig mindenki véleményt nyilvánít ebben a kérdésben. Felhívják a figyelmünket arra, hogy túl sok olyan pár van, amely ritkán él szexuális életet, még akkor is, ha a partnerek azt állítják, szeretik egymást. Napjainkban a párok túlságosan elfoglaltak, túl sok stressz éri őket, túlságosan leköti a gyermeknevelés, és túl fáradtak ahhoz, hogy szeretkezzenek. És ha mindez nem lenne elég érzékeik eltompulásához, megadják a kegyelemdöfést az antidepresszánsok, amelyeknek egyébként az lenne a feladatuk, hogy enyhítsék a stresszt. Ez kifejezetten ironikus fejlemény a babyboom generáció tagjainak életében, akik úgy harminc évvel ezelőtt ünnepelték a szexuális felszabadulás beköszöntét. Most, hogy ezek a férfiak és nők – és az őket követő generációk tagjai – annyit szeretkezhetnek, amennyit akarnak, úgy tűnik, elveszítették az érdeklődésüket a szex iránt.

Bár nem vitatom a médiában elhangzó vélemények megbízhatóságát – az életünk valóban sokkal stresszesebb a kelleténél –,azt látom, azáltal, hogy kizárólag a szexuális együttlétek gyakoriságára és mennyiségére összpontosítanak, csak felületesen írják le annak a rossz közérzetnek az okait, amely számos pár életére jellemző. Én úgy vélem, jóval többről van szó.

A pszichológusok, szexuálterapeuták és társadalomtudósok régóta próbálják kibogozni a szexualitás és domeszti­kált párkapcsolatok gordiuszi csomóját. Bőségesen kapunk tanácsokat, hogy miképp fűszerezhetjük szexuális életünket a párkapcsolatban. Csökkenő szexuális étvágyunk, amint azt a tanácsokból megtudhatjuk, a megfelelő prioritások felállításával és jó szervezőkészséggel könnyen orvosolható, egyszerűen megfelelő időzítés kérdése; vagy kommunikációs problémaként is felfogható, amire az a megoldás, hogy pontosan megfogalmazzuk szexuális vágyainkat.

Engem kevéssé foglalkoztat a szexualitással kapcsolatos statisztikai megközelítés – azaz annak vizsgálata, hogy az adott pár él-e még szexuális életet, milyen gyakran, mennyi ideig, ki a kezdeményező, és hogy melyiküknek hány orgazmusa van. Ehe­lyett azokat a kérdéseket szeretném feltenni, amelyekre nincs egyszerű válasz. Ez a könyv az erotikáról szól és a szexualitás poétikájáról, az erotikus vágy természetéről és az érintettek dilem­mái­ról. Milyen érzés szeretni valakit? És miben különbözik ettől az, ha vágyunk valakire? A párok között meglévő tökéletes intimitás vajon mindig jó szexuális kapcsolathoz vezet? Miért mér olyan gyakran végzetes csapást erotikus vágyainkra, ha belépünk a szülői szerepbe? Miért a tiltott dolgok élesztik fel a legerősebb erotikus vágyakat? Lehet-e vágyakozni arra, ami már a miénk?

A biztonság iránti alapvető igény mindannyiunkban megvan, ez késztet bennünket arra, hogy elkötelezett kapcsolatokat hozzunk létre; de ugyanilyen erős a kalandok és izgalmak iránti igényünk is. A modern románcok azzal kecsegtetnek, hogy egyidejűleg mindkét szükséglet kielégíthető. Én azonban nem vagyok erről meggyőződve. Manapság egyetlen embertől reméljük megkapni mindazt, amit valaha egy egész közösség nyújtott: a biztonságot, a létezés értelmének és a folytonosságnak az érzését. A kapcsolattól ugyanakkor azt is elvárjuk, hogy megmaradjon benne a romantika, továbbá érzelmileg és szexuálisan is kielégítő legyen. Csoda-e, hogy ilyen hatalmas elvárások nyomása alatt számos kapcsolat összeroppan? Nehéz izgalmat, vágyat és szenvedélyt kelteni abban az emberben, akitől vigaszt és stabilitást várunk, de nem lehetetlen. Meghívlak Benneteket, kedves olvasóim, gondolkozzatok el azon, miként vállalhatnátok kockázatot a biztonságon belül, hogyan tehetitek titokzatossá megszokott világotokat, illetve miképp hozhattok újdonságot az állandóságba.

Útközben megvizsgáljuk azt is, hogyan kerül időnként összeütközésbe a szerelem modern ideológiája a vágy erőivel. A szerelem a közelség, kölcsönösség és egyenlőség légkörében virágzik. Arra törekszünk, hogy megismerjük a szerelmünket, minél közelebb tartsuk magunkhoz, és hogy csökkentsük a közöttünk lévő távolságot. Akit szeretünk, azzal törődünk, aggódunk érte, és felelősséget érzünk iránta. Néhányunk számára a szerelem és a vágy elválaszthatatlan. De sokan vannak olyanok, akiknél az érzelmi intimitás gátolja az erotikus önkifejezést. A gondoskodás és védelmezés szerelemnek tápot adó elemei gyakran gátjai annak az öntudatlanságnak, amely az erotikus örömöt táplálja.

Az a meggyőződésem – és ezt alátámasztja húsz év terápiás gyakorlata is –, hogy a biztonság megteremtésének folyamata során sok pár összetéveszti a szerelmet az összeolvadással. Ez a tévedés a szexuális élet szempontjából rossz ómen. Ahhoz, hogy a lendületet megmaradjon a kapcsolatban, lennie kell egy áthidalható távolságnak. Az erotikához szükség van a távolságra. Más szavakkal: az erotika az én és a másik közötti térben születik meg. Ahhoz, hogy jól együtt tudjunk élni a szeretett személlyel, képesnek kell lennünk elviselni ezt a fajta űrt és a belőle fakadó bizonytalanságokat.

Miközben ezen a paradoxonon rágódunk, gondolkozzunk el egy másikon is: a vágyat gyakran olyan érzelmek kísérik, amelyek látszólag ellentmondanak a szeretetnek: az agresszió, a féltékenység és a civódás jutnak hirtelen eszembe. Meg fogom vizsgálni azokat a kulturális nyomásokat is, amelyek formálják a domesztikált szexet: tisztességessé, egyenrangúvá és biztonságossá teszik, ugyanakkor unalmassá. Szeretném azt sugallni, hogy sokkal izgalmasabb, játékosabb, akár frivolabb szexben lehetne részünk, ha kevésbé korlátoznának bennünket a hálószobánkban is a társadalmi elvárások és a demokráciára való kulturális törekvéseink.

Ennek alátámasztására teszünk egy kis társadalomtörténeti kitérőt. Látni fogjuk, hogy a mai párok jóval több energiát fektetnek a szerelembe, mint a korábbi generációk bármelyike; épp­ezért kegyetlen a sors fintora, hogy a szerelem és házasság eme modellje az, ami exponenciálisan emelkedő számú váláshoz vezet. Feszít hát a kérdés, hogy a házasság hagyományos struktúrája képes-e megfelelni a modern kor elvárásainak, különö­-sen annak fényében, hogy az „amíg a halál el nem választ" fogadalma kétszer annyi időt foglal magában, mint az elmúlt száza­dokban.

A varázselixír, amely arra hivatott, hogy ezt lehetővé tegye, az intimitás. Ezt a kérdést több lencsén keresztül is megvizsgáljuk, de fontos, hogy már ezen a ponton rávilágítsunk: azokat a sztereotípiákat, amelyek a nőket romantikus természetűnek, a férfiakat pedig szexuális hódítóknak ábrázolják, már réges-rég fel kellett volna számolni. Ugyanez igaz azokra az elképzelésekre is, amelyek szerint a nők szeretetre vágynak, alapvetően hűsé­gesek és ragaszkodnak az otthonukhoz, míg a férfiak biológiai kódoltságukból eredően képtelenek a monogámiára és félnek az intimitástól. A nyugati világ társadalmi és gazdasági vál­to­zá­sai­nak eredményeképpen elmosódtak a nemek közötti hagyományos határok, és az említett tulajdonságok most mind a nőkben, mind a férfiakban megjelennek. Bár a sztereotípiák jelentős igazságtartalommal bírnak, nem képesek megragadni a modern kapcsolatok összetettségét – én inkább a szerelem amolyan androgün megközelítésére törekszem.

Mint párterapeuta, a visszájára fordítottam a hagyományos terápiás prioritásokat. A szakterületemen arra tanítottak, hogy először a kapcsolat minőségével foglalkozzunk, és csak utána azzal, hogy ez miként van jelen a hálószobában. Ebben a megközelítésben a szexuális kapcsolat a kapcsolat egészének a metaforája. Ennek hátterében az a feltételezés áll, hogy ha javítani tudunk a kapcsolaton, az megmutatkozik a szexuális élet terén is. A tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy ez gyakran nem így van.

Hagyományosan a terápiás kultúra előnyben részesíti a kimondott szavakat a testi önkifejezéssel szemben. Ugyanakkor a szexualitás és az érzelmi intimitás nyelve két különböző nyelv. Szeretném, ha a párkapcsolatokról és az erotikáról folytatott dis­kur­zus­ban a test ismét elfoglalhatná azt a helyet, ami megilleti. A test gyakran olyan érzelmi igazságokat fed fel, amelyeken a szavak könnyedén átsiklanak. Az a dinamika, amely konfliktusok forrása lehet a párkapcsolatokban – különösen a hatalommal, kontrollal, függőséggel és sebezhetőséggel kapcsolatos kérdések –, gyakran kívánatossá válik, amikor a testünkön keresztül tapasztaljuk meg és erotizáljuk. A szex így egyszerre válik az intimitás körüli konfliktusok és zavarodottság megértésének eszközévé és gyógyírrá e destruktív sérülésekre. A testek, melyeken a partnerek egyedi élettapasztalatai és kultúrája ott hagyták a lenyomatukat, olyan olvasókönyvekké válnak, amelyeket együtt lapozhatunk át.

Az olvasás témakörénél maradva: talán itt a kínálkozó lehetőség arra, hogy elmagyarázzak néhány olyan fogalmat, amellyel az olvasók találkozni fognak a könyvben. A tisztánlátás ked­vé­ért: a „házasság" kifejezést a tartós és érzelmileg elkötelezett kapcsolatok jelölésére használom, nem csupán a jogi státuszra utalva.

Én magam, amint a nevem is elárulja, nő vagyok. Az viszont talán kevésbé nyilvánvaló, hogy a kulturális hátterem sokrétű. Sok helyen éltem, és ennek a könyvnek a témáját kulturálisan – multikulturálisan – tájékozottan szeretném körüljárni. Bel­gi­umban nőttem fel, a tanulmányaimat Izraelben kezdtem el és az Egyesült Államokban fejeztem be. Mivel több mint harminc éven keresztül különböző kultúrákban élhettem, nem esik nehezemre a külső szemlélő nézőpontját képviselni. Ez a kiindulási helyzet különböző perspektívákból mutatta meg, hogyan fejlődik a szexualitásunk, hogyan kapcsolódunk egymáshoz, milyen narratívát alkotunk a szerelemről, és hogyan éljük meg a testi örömöket.

Személyes tapasztalataimat átvittem a klinikai, oktatói, terá­piás és kultúraközi pszichológiával foglalkozó szakmai munkámba is. A kulturális átmenetek szakértőjeként különösen há­rom populációval dolgozom: menekült és vegyes kultúrájú családokkal (azaz azzal a két csoporttal, amelyek tagjai a leggyakrabban utaznak napjainkban, bár különböző okokból), illetve különböző kultúrákból származó párokkal (köztük különböző fajú és különböző vallású emberek alkotta párokkal). A vegyes kultúrájú pároknak más kultúrák megismeréséhez nem szükséges utazniuk, hiszen azt a saját nappalijukban megtehetik. A figyelmemet leginkább az keltette fel, hogy a kultúrák összetalálkozása hogyan befolyásolja a nemi szerepeket és a gyermeknevelés gyakorlatát. Megvizsgáltam a házasság számos különböző jelentését, illetve azt, hogy miként változik a szerepe és a nagyobb családi rendszerben betöltött helye a különböző nemzetek kultúrájának kontextusában. Vajon két független ember magánügye-e, vagy két család közösségi ügye? A párokkal tartott üléseken megpróbáltam felismerni az elkötelezettségről, intimitásról, örömről, orgazmusról és testről zajló viták hátterében meghúzódó kulturális különbségek árnyalatait. Lehet, hogy a szerelem univerzális, de a róla alkotott képletek – szó szerint és „képletes" értelemben is – minden egyes kultúrában más nyelven fogalmazódnak meg. Különösen a gyermekkori és serdülőkori szexualitással kapcsolatos beszélgetésekre voltam igen érzékeny, mert az egyes társadalmak a gyermekeiknek szánt üzeneteikben fedik fel leginkább az értékrendjüket, céljaikat, motivációikat és tiltásaikat.

Nyolc nyelvet beszélek. Párat odahaza sajátítottam el, néhányat az iskolában, néhányat az utazásaim során, és egyet-kettőt szerelmi kapcsolataimban. A terápiás munkám során gyakran azért keresnek fel, hogy profitáljanak a különböző kultúrákban való jártasságomból, illetve többnyelvűségemből. A klienseim között vannak heteroszexuálisok és melegek (jelenleg nem foglalkozom transzneműekkel), házasok, élettársi kapcsolatban élők, egyedülállók, és olyanok, akik újraházasodtak. Vannak közöttük fiatalok, idősek és középkorúak. A kultúrák, fajok és társadalmi osztályok széles spektrumát képviselik. Egyéni történeteik rávilágítanak azokra a kulturális és pszichológiai erőkre, amelyek hatással vannak arra, ahogyan szeretünk és ahogyan vágyakozunk.

Az egyik legmeghatározóbb élményemet, amely e könyv hátterében áll – bár a magyarázat talán kissé nyakatekertnek fog tűnni –, fel kell tárnom, mert rávilágít azokra a mélyebb motivációkra, amelyek a szenvedélyemet táplálják. A szüleim túlélték a koncentrációs tábort. Sok éven keresztül, nap mint nap szembenéztek a halállal. Anyám és apám is az egyedüli túlélők voltak a családjukban. Ez a tapasztalat mindkettejüket eltökéltté tette: ezután minden egyes napból a lehető legtöbbet fogják kihozni. Mindketten úgy érezték, kivételes ajándékot kaptak: egy új életet. A szüleim különleges emberek, azt hiszem. Nem egyszerűen túlélni akartak, hanem új életre kelni. Szomjaztak az életre, a túláradó élményekre, és nagyon szerették jól érezni magukat. Művészi fokra fejlesztették az örömöket. Abszolút semmit nem tudok a szexuális életükről, kivéve, hogy két gyermekük született, a bátyám és én. De abból, ahogyan éltek, azt éreztem, jól ismerik az erotika rejtelmeit. Bár kétlem, hogy ezt a szót valaha is használták volna, az élni akarásuk és a szabadságvágyuk megtestesítette az erotika misztikus jelentését – nem csak a sze­xua­litás korlátozó értelmét, amelyre a modern kultúra leszűkítette. Ez a tágabb jelentés az, amelyet magammal hozok az erotikával kapcsolatban ebben a könyvben.

Van még egy fontos hatás, amely segített a könyv megszületésében. A férjem a Nemzetközi Traumakutatás Program igazgatója a Columbia Egyetemen. Munkája középpontjában a menekültek, háborús gyermekek és a kínzás áldozatainak segítése áll, akik próbálják feldolgozni az átélt súlyos traumát. A túlélők kreativitásának, játékra és örömre való képességének a helyreállításával segítenek újra kapcsolatba hozni őket az élettel és az azt tápláló reménnyel. A férjem a fájdalommal foglalkozik, én pedig az örömökkel. Ez a két dolog mélyen összefügg.

Az embereket, akikről írtam, nem említem meg név szerint a köszönetnyilvánításban, bár nagyon sokkal tartozom nekik. A történeteik, amelyeket szinte szó szerint jegyeztem le, autentikusak, de a személyazonosságukat nem fedem fel. Az együttműködés során többször is mutattam nekik részleteket a könyvből. Számos ötlet a munkámból fakadt, nem pedig fordítva. Támaszkodtam emellett sok olyan szerző alapos megfontolásai gazdag tárházára is, akiket előttem foglalkoztattak a szerelem és a vágyakozás bonyolult ellentmondásai.

A munkám során naponta szembesülök a statisztikák mögött megbúvó valósággal. Találkozom emberekkel, akik annyira jó barátok, hogy már nem tudnak szeretők lenni. Látok szeretőket, akik olyan kitartóan ragaszkodnak ahhoz az ideához, hogy a szexnek spontánnak kell lennie, hogy egyáltalán nem is szeretkeznek. Látok olyanokat, akik számára a csábítás folyamata túlzott energiabefektetés, amire azután, hogy elköteleződtek egymás iránt, semmi szükség nincs. Látok párokat, akik úgy gondolják, az intimitás azt jelenti, hogy mindent tudniuk kell egymásról. Lemondanak az elkülönülés minden formájáról, azután csodálkoznak, hogy hová tűnt a titokzatosság. Látok olyan feleségeket, akik inkább viselnék életük végéig a stigmát, hogy nincsenek szexuális vágyaik, mintsem elmagyaráznák a férjüknek, hogy az előjáték jóval több, mint az aktus bevezetése. Látok embereket, akik annyira kétségbeesetten küzdenek partnerük közönyével, hogy mindent kockáztatnának néhány perc tiltott gyönyörért valakivel. Látok olyan párokat, akik szexuális életét lángra lobbantja egy affér, és olyanokat is, akiknek a kapcsolatát egy affér végleg a padlóra küldi. Látok idősebb férfiakat, akik úgy érzik, cserbenhagyta őket a férfiasságuk, péniszük már nem reagál, és Viagrával próbálják enyhíteni a kegyetlen tények miatti szorongást. Látom a feleségeiket, akiket kellemetlen helyzetbe hoz, hogy hirtelen fel kell adniuk saját passzivitásukat. Látok kisgyermekes szülőket, akik erotikus lobogását lelohasztja a gyermekükről való gondoskodás – annyira lefoglalja őket, hogy néhanapján se jut eszükbe magukra csukni a hálószobaajtót. Látok férfiakat, akik nem azért néznek pornót az interneten, mert nem találják vonzónak a feleségüket, hanem mert a nő lelkesedésének hiánya azt az érzést kelti bennük, hogy velük van baj, ha szexre vágynak. Látok embereket, akik annyira szégyellik a szexualitásukat, hogy próbálják megkímélni a szeretett személyt ettől a „borzalomtól". Látom azokat, akik tudják, hogy szeretik őket, de arra vágynak, hogy kívánják is őket. Mindnyájan azért jönnek el hozzám, mert arra vágynak, hogy erotikus életük feléledjen. Időnként meghunyászkodva, máskor elkeseredve, gyakran csüggedten és dühödten jönnek el hozzám. Nemcsak a szexuális aktus hiányzik nekik, hanem az összekapcsolódás, a játékosság és a megújulás élménye is, amit a szex nyújtani tud. Arra kérem az Olvasót, kapcsolódjon be a beszélgetéseinkbe ezekkel az emberekkel, miközben együtt dolgozunk azon, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk a transzcendenciához.

Azoknak, akik arra vágynak, hogy időről időre gyorsabban verjen a pulzusuk, elárulom: az izgalom együtt jár a bizonytalansággal, és arra is szükség van, hogy merjék tárt karokkal fogadni az ismeretlent, ahelyett, hogy elmenekülnének előle. Ez a feszültség azonban sebezhetővé is teszi az embert. A klien­sei­met mindig figyelmeztetem: a „biztonságos szex" nem létezik.

Le kell szögeznem, hogy nem minden szerető keresi a szenvedélyt, sőt az is előfordul, hogy egyáltalán nem is ismeri. Vannak olyan kapcsolatok, amelyek a melegség, a gyengédség és gondoskodás érzésében gyökereznek, és tagjai úgy döntenek, hogy maradnak ezeken a nyugodtabb vizeken. Inkább a türelemre, nem pedig a szenvedélyre épülő szerelmet választják. Számukra az jelenti a boldogságot, ha megtalálják a nyugalmat a házasságukban. Nem csak egy út van, és nem létezik helyes út.

A Szeretkezés fogságban arra törekszik, hogy őszinte, felvilágosult és provokatív beszélgetésbe vonjon be, kedves Olvasó. Arra szeretne ösztönözni, hogy megkérdőjelezd önmagad, és kimondj mindent, ami korábban rejtve maradt; ne félj az érzelmi és szexuális korrektség támasztotta kihívásoktól. Rúgjuk rá együtt az ajtót az erotikára, és tegyük vissza az X-et a szexbe!

Tartalom

Köszönetnyilvánítás

Tartalom

Bevezető

A kalandtól a fogságig

Több intimitás, kevesebb szex

A modern intimitás buktatói

Demokrácia kontra szenvedélyes szex

Megteheted!

A szex mocskos: őrizd meg annak, akit szeretsz

Erotikus tervrajzok

Szülői szerep

A testi vágyakról és fantáziákról

A szerető árnyéka

Varázsoljuk vissza az ikszet a szexbe

1

A KALANDTÓL A FOGSÁGIG

Miért teszi tönkre az erotika elevenségét a biztonság utáni hajsza?

A szexualitás szítja fel és táplálja az erotika égővörös láng­ját, amelyet a szerelem reszkető kék fénye ölel körül. Szerelem és erotika kettős lángja táplálja az élet tüzét.

(Octavio Paz)

A New York-i partik olyanok, akár egy tanulmányi kirándulás egy antropológus számára – soha nem tudhatod, kivel fogsz találkozni vagy mit fogsz felfedezni. A közelmúltban egy tudatosan menőnek tervezett eseményen vettem részt, és ahogy