Anyám, a pasik, és egyéb zűrök

By Yvonne Struck

Marie szakértő a szerelemben - legalábbis elméletben, hiszen a Bravo magazin Dr. Szerelem rovatában feltett összes kérdésre tudja a helyes választ. De a gyakorlatban sajnos egészen más a helyzet: eddig még csak a saját alkarjával próbált csókolózni. Pedig sokkal szívesebben csókolná meg Flót, legjobb barátnőjének, Sonjának a bátyját! De ő észre sem veszi. Ráadásul Sonjának mostanában alig van ideje rá, pedig volna mit megbeszélni! Például, hogy nemsokára kistestvére lesz, és hogy találkozott egy fiúval a játszótéren, aki egyáltalán nem érdekli, de azért jó vele hintázni...

• Language: Magyar
• Publisher: Menő Könyvek
• Release date: Sep 26, 2021
• ISBN: 9789635840823

Book preview

cover.jpgboritoff.jpg

A mű eredeti címe: Jungs, meine Mutter und der ganze andere Mist

Boje Verlag in the Bastei Lübbe AG

© 2015 by Bastei Lübbe AG, Köln

Hungarian translation © Esterházy Dóra, 2021

Szerzõ © Yvonne Struck, 2015

Borító © Szabó Vince, 2021

Kiadta a Menő Könyvek, a Manó Könyek Kiadó Kft.

imprint kiadója, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők

Egyesülésének tagja. 2021

1086 Budapest, Dankó u. 4–8.

www.menokonyvek.hu

Felelõs kiadó: Kolosi Beáta ügyvezetõ igazgató

Minden jog fenntartva.

Fordította: Esterházy Dóra

Felelõs szerkesztõ: Boczán Bea

Olvasószerkesztõ: Kótai Katalin

Műszaki vezetõ: Rácz Julianna

Elektronikus könyv: Kiss András

ISBN 978-963-584-043-4

November 1., hétfő

alahuzas.jpg

Anyám elrontotta a gyomrát. Ma reggel a vécécsészére borulva olyan hangosan öklendezett, hogy az egész lakás zengett tőle. Nem mintha ennek különösebb jelentősége lett volna, hiszen én közvetlenül a fürdőszobaajtó előtt álltam. Extra korán keltem fel, hogy még az első óra előtt beugorjak Sonjáért. (Első osztályos korom óta ő a legjobb barátnőm.)

– Anya, sokáig tart még? Sietnem kell! – kiabáltam.

Még mindig öklendezett, de hallottam, hogy nem jött ki belőle semmi. Már több mint egy hete ez megy minden reggel.

– Mindjárt, Marie, mi…hi…hindjá…blööö…mi…ndjárt…plutty…plutty.

Na, akkor ma mégis sikerült.

A kulcs elfordult a zárban, és krétafehér arccal megjelent anyám. A vécécsészéből rohadtalmalé-szag áradt, olyan savanyú-undorító. A biztonság kedvéért kétszer lehúztam, mielőtt ráültem.

A végtelen várakozás miatt természetesen már iszonyú késésben voltam. Annyira jellemző.

November 2., kedd

alahuzas.jpg

Anyának még mindig rossz a gyomra, de ma direkt korábban keltem fel, és előtte jutottam be a fürdőbe. Most ő várakozott az ajtó előtt ugrándozva:

– Marie, gyere ki, nem bírom tovább!

Most legalább megtudja, milyen érzés.

Egy idő után végre elhallgatott, cserébe ezúttal a konyhában, a mosogatótálcának lett savanyúalma-szaga. Igazából megsajnáltam. De mégsem hagyhatom, hogy a furcsa betegsége mindent elrontson!

Mondjuk, ma nem segített ez sem. Ugyan időben ott voltam Sonjánál, de Flót nem láttam. Nem volt első órája.

Flo Sonja bátyja. Már tizenhat éves, van egy saját zenekara, és még sulititkár is. Ezenkívül neki van a legszebb szeme a világon. Zöld. Nagyon odavagyok a zöld szemekért, és ha ez ráadásul barna hajjal párosul… mmm… Ő pont így néz ki!

Ha rám néz, akkor azonnal őrültmód bizseregni kezd a gyomrom. (Elképesztő érzés! A boldogság és rémület furcsa keveréke – egyszerre ül levakarhatatlan vigyor a képemen, és szeretnék levegővé változni.)

Csak ma éppen nem jött össze. Egy újabb pocsékba ment nap.

November 5., péntek

alahuzas.jpg

Sonja nem tudja, hogy szerelmes vagyok a bátyjába. És nem is tudhatja meg! Flónak ugyanis van egy csomó rajongója, így hívja Sonja azokat lányokat a sulinkból, akik mind bele vannak zúgva. És szörnyű pofát vág, miközben ezt mondja. Egyszerre süt róla a gúny és a sajnálat. Rám aztán sose nézzen így!

November 7., vasárnap

alahuzas.jpg

Amikor ma reggel leértem a konyhába, apa éppen azt mondta anyának, hogy:

– Ez már nem normális. Talán csinálnod kéne egy tesztet.

– Milyen tesztet? – kérdeztem.

– Semmilyent – vágta rá anya, majd apához fordult. – Jó, majd meglátjuk.

Mintha ott se lennék! Nem, még rosszabb. Mintha egy bébi lennék, aki nem ért semmit. Holott már majdnem tizennégy vagyok. (Na, jó, igazából tizenhárom és fél.)

Úgyhogy még egyszer megkérdeztem:

– Szóval milyen tesztről van szó?

De most sem kaptam választ. Pedig tudom ám, miről van szó, arra kell a teszt, hogy megnézesse, milyen baktériumok vannak a ka…jában. A gyomorrontás miatt. Fúj!

November 10. szerda

alahuzas.jpg

Megtaláltam! A tesztet a fürdőszobai szemetesben, egy halom összegyűrt vécépapír alatt. Úgy nézett ki, mint egy lázmérő, egy kis ablakkal a közepén. Még hogy baktériumteszt! A kis ablakban egy kereszt volt, és mellette ott virított a felirat: terhes.

Szóval ezért lógatta a fejét a budiba egész idő alatt! És még csak nem is próbálta tagadni, amikor rákérdeztem.

– Igen. Még nekünk is nagyon új az egész, de hamarosan kistestvéred lesz – mondta ragyogva. – Örülsz neki?

Hogy mi van? Nekem most örülnöm kéne?

Szó szerint ezt akartam volna kérdezni, de olyan boldognak tűnt, hogy valahogy mégsem tudtam kimondani.

Szóval csak megvontam a vállam, és eltűntem, hogy felhívhassam Sonját, és kiakadhassak.

De az ember már a legjobb barátnőjében sem bízhat. Azonnal elkezdett sipákolni, hogy jaj, milyen cukiság, hogy kisbabánk lesz, és hogy majd sokszor átjön. Könnyen beszél! Ő esténként azért majd hazamehet.

Miért nem ért meg senki?

Azért ez mégsem olyan, mintha a tengerimalacom lenne terhes. Az szerintem is nagyon cuki lenne. (Bár ez sosem fog megtörténni, ugyanis Raszputyin fiú.)

De hogy az anyám? Mire a baba megszületik, már tizennégy éves leszek, akkor már igazán nem kíváncsi az ember egy kis pólyásra, aki átbömböli a fél éjszakát, és mégis mindenki körülrajongja.

November 15., hétfő

alahuzas.jpg

Anya és apa már most meg vannak kergülve. Anya ma hazaállított egy világoskék rugdalózóval, pedig a bébi csak nyolc hónap múlva érkezik. Még azt sem tudja, hogy fiú lesz-e egyáltalán.

– Egy kislány is nyugodtan hordhat világoskéket – mondta anyám, és ellágyult arccal nézte a kis frottírdarabot.

Még jó, hogy nem azt mondta, hogy a fiúk is hordhatnak rózsaszínt.

November 21., vasárnap

alahuzas.jpg

– FÚJ!

Te jó ég, csak most fogtam fel. Az anyám terhes! Ez azt jelenti, hogy szexelt. Ráadásul az apámmal. Fúj.

November 22., hétfő

alahuzas.jpg

Sonja szerint teljesen normális, hogy az ember szülei szexelnek. De szerintem csak azért mondja, mert lazának akar tűnni. Persze ha mások szexelnek, az oké. Fiatalok. De hogy a saját szüleim?! Arról nem is beszélve, hogy már majdnem negyvenévesek!

Tudom, hogy elméletileg lehetséges. Amikor kicsi voltam, sokszor láttam őket meztelenül. Mindenük megvan, ami kell. De most már mindenki tudni fogja, hogy tényleg szexeltek. És nem ősidőkkel ezelőtt (mondjuk, a születésem előtt), hanem valamikor az elmúlt hetekben. Sőt, nagyon valószínű, hogy itt csinálták a házunkban, miközben én éppen olvastam vagy aludtam, vagy Flóról álmodoztam. Ebbe még belegondolni is szörnyű.

November 28., vasárnap

alahuzas.jpg

Ma estére tényleg elegem lett. Anya elviselhetetlen, mióta terhes. Először egész nap vidáman jön-megy, aztán este meg bőg. Mert nem tudja, hogy hogyan fog mindent menedzselni, a két gyereket, a munkát és mindent.

KÉT gyerek? Hahó! Most komolyan egy kalap alá vett engem a kis bőgőmasinával?

Szóval vettem a kabátomat, és leléptem.

Már fél nyolc volt, mikor csöngettem Sonjánál. Háromszor.

Sehol senki. Sehol senki? Az nem lehet. Inkább senki sem nyithat ajtót. A szülei ugyanis egy üzleti tanácsadó cégnél dolgoznak, nagyon fontos pozícióban, és mindennap legalább este hétig dolgoznak, aztán már csak nyugalmat szeretnének. A nyugalom tévé előtt punnyadást és vörösborivást jelent, mondja Sonja, és fontos része az is, hogy semmilyen idegesítő csengetés, telefon ne zavarja ezt meg. A mobilom után nyúltam. Végül is vészhelyzet volt! De a kabátom belső zsebe üres volt, és rögtön eszembe is jutott, hogy a telóm a szobámban maradt, az ágyon.

Úgyhogy átmentem a játszótérre, ami ott volt rögtön a sarkon, és ráültem a hintára.

Itt legalább nyugi volt. És vicces volt hintázni, vagy ezer éve nem csináltam már.

Szóval csak úgy hintáztam a szürkületben, de egy idő után az orrom és a fenekem fázni kezdett. Éppen azon gondolkoztam, hogy hazamenjek-e, amikor egyszer csak a kalózhajóban felbukkant egy árnyék. Majd összepisiltem magam ijedtemben! A legszívesebben elrohantam volna, de a fenekem mintha odafagyott volna a hintához. Az árnyék egyre közelebb jött. Egy fiú volt, arcát eltakarta a kapucni. Már éppen elkezdtem volna kiabálni, amikor odaült a szomszédos hintára, hátratolta a kapucniját, és így szólt:

– Helló.

Visszacsuktam a számat. Ugyanis közelről egyáltalán nem tűnt ijesztőnek. Sőt, kifejezetten ismerős volt. Lehet, hogy egy suliba járunk?

Aztán eszembe jutott, hogy kéne valamit mondanom.

– Helló – mondtam vigyorogva. De mit kell vigyorogni?

– Minden oké?

– Igen – suttogtam.

Nagy lendülettel leugrott a hintáról, és elsétált.

Valószínűleg megsértődött. Mindegy is.

De mit csinált a kalózhajón?

És egyáltalán, milyen hülye szöveg az, hogy „Minden oké?"

Semmi se volt oké.

November 29., hétfő

alahuzas.jpg

Sonja szerint ez nagyon romantikus: találkozás egy titokzatos idegennel a játszótéren. És azt is mondta, hogy lehet, hogy majd szerelmespár leszünk. Micsoda ostobaság! De végül is ő nem tudja, hogy hamarosan össze fogok jönni Flóval.

És hát, sajnos, Flo sem tudja. Ma reggel megint beugrottam Sonjáért, és éppen, amikor indulni akartunk, Flo kijött a házból. A szívem olyan hevesen vert, hogy azt hittem, látszik, ahogy a kabát alatt kidudorodik. De csak annyit mondott, hogy csá, és elsétált mellettem.

December 8., szerda

alahuzas.jpg

Anya újabban már csak egészséges dolgokat főz. Remek. Általában szerdánként én mondhatom meg, hogy mit együnk, de amikor azt kértem, hogy sült krumpli és rántott csirke legyen a menü, anyám elsápadt, és kirohant a vécére. Úgyhogy paradicsomos tésztát ettünk.

Végül is nem lett volna rossz, ha nem friss paradicsomból csinálta volna a szószt. A vitaminok miatt. Semmi bajom a vitaminokkal, de a paradicsomdarabok undorítóak voltak. Mire megjegyezte, hogy nagyon sokat dolgozott vele, és közben fátyolos kutyaszemekkel nézett rám. Szóval azt mondtam, hogy nagyon finom, és leküzdöttem még néhány falatot.

Rosszul is lettem.

December 16., csütörtök

alahuzas.jpg

Amíg Flo nem tudja, hogy ő is szeret engem, addig minden este