Az ajándék-trilógia

By Pavlov

Zoli és Flóra a karácsonyi hercehurca elől egy szállodába menekülnek, és legnagyobb meglepetésükre a lány régi ismerősébe botlanak, aki azonnal fellobbantja a régi tüzet. Titkos, elfojtott vágyak, bizalom, feltétlen engedelmesség, hihetetlen fétisek és őrületes édeshármasok.

A kötetben összerendezve olvasható a Béta-trilógia első, második és harmadik története:
- A legszebb ajándék
- Dupla ajándék
- Bőséges ajándék

• Language: Magyar
• Publisher: Pavlov
• Release date: Dec 17, 2021
• ISBN: 9781005621872

Pavlov

A legjobb magyar és angolból fordított erotikus történetek!

Book preview

Pavlov

Az ajándék-trilógia

Pavlov

Az ajándék-trilógia

A kötet tartalma:

A legszebb ajándék

Dupla ajándék

Bőséges ajándék

(A Béta-sorozat első, második és harmadik története)

Kizárólag felnőtt olvasóknak!

Copyright 2021 Pavlov

Published by Pavlov

Smashwords Edition, License Notes

This ebook is licensed for your personal enjoyment only. This ebook may not be re-sold or given away to other people. If you would like to share this book with another person, please purchase an additional copy for each recipient. If you’re reading this book and did not purchase it, or it was not purchased for your use only, then please return to Smashwords.com and purchase your own copy. Thank you for respecting the hard work of this author.

Borító: Pavlov

Email: [e-mail]

A szerző elérhető Facebookon és Instagramon is.

A legszebb ajándék

1

– Nagyon jó, hogy eljöttünk ide! – jelentette ki menyasszonyom elégedett mosollyal. Letette villáját a tányér mellé: – Egy morzsányit sem tudok többet lenyelni!

Ahogy végignéztem rajta a vacsoraasztalnál, őszintén reméltem, hogy téved, vagy hogy mire felmegyünk a szobába, már ülepszik benne annyira a svédasztalos étel, hogy mégiscsak belefér majd egy kis extra. Elvégre nem csak azért utaztunk el az ünnepekre Hajdúszoboszlóra, hogy fürdőzgessünk és zabáljunk. Komolyan reménykedtem egy kis akcióban is, remélve, hogy a termálfürdő, a szauna és a karácsonyi dekoráció megteszi hatását, és Flóra eléggé el tud majd lazulni egy jó menethez.

Hiszen ez volt a cél, nemdebár. Kiszabadulni a mindennapok rohanásából, kihagyni az otthoni aprólékos takarítást, főzőcskézést, a tökéletességnek való megfelelést. Nem csoda, hogy egyre többen választják a hagyományos ünneplés helyett a wellness-szállodákba való elmenekülést. És most mi is így tettünk, otthon hagytuk a felújtás utáni pakolnivalókat, a családi intézendőket, és befizettük magunkat pár napra ebbe a remek szállodába. Itt pedig meg is kaptunk mindent, amit ígértek: konditermet, szaunát, wellness-részleget, és mint este kiderült, kiváló kosztot is. Úgyhogy a fürdőzés után elegáns ruhába öltözve fogyasztottuk el a sült lazac utolsó morzsáit is, édesburgonyával és hollandi mártással.

– Örülök, hogy ízlett – mondtam páromnak, és elégedetten szemléltem testre simuló vörös estélyi ruhájában, ami vékony pántjában szabadon hagyta karjait és dekoltázsa kihangsúlyozta telt melleit. Odahaza valószínűleg nem vett volna fel ilyen merész ruhát, de itt és most örömmel bevállalta a kedvemért. – Megnézed, milyen desszert van, amíg én is befejezem?

– Hát persze – mondta mosolyogva, és összehajtotta addig ölében lévő szalvétáját, a tányérra fektette, majd felállt és a svédasztalos pulthoz sétált. Örömmel állapítottam meg, hogy a ruha remekül kiemelte csinos, kerek fenekét és mivel pont a combja közepénél ért véget, a formás lábaiban is gyönyörködhetem, amin ráadásul a magassarkú is feszített picit.

Az utolsó falatokat is elfogyasztottam, majd megittam a maradék boromat is. Eleinte kissé drágálltam ezt a kiruccanást, de most már éreztem, hogy megérte az árát. Mintha csak a világ másik felére kerültünk volna, pedig valójában csak néhány kilométerre ugrottunk el otthonról.

Hátradőltem a székben és örömmel néztem körül. Az étterem sarkában feldíszített fenyőfa árasztotta a karácsonyi hangulatot. A hangszórókból diszkréten áradt a karácsonyi zene, és még az asztalokon is zöld gyertya és néhány vörös LED pislákolt.

Megnéztem, merre jár menyasszonyom: a svédasztal végében állt a sütiknél és a pohárkrémeknél. Jelezni akartam neki, hogy hozzon nekem is egy pisztáciakrémet, de éppen elmerülten cseverészett egy pasival. Magas, izmos, széles vállú, korunkbeli férfi volt, vidám, csíkos ingben és tengerkék farmernadrágban. Valami nagyon vicceset mondhatott, mert Flóra elpirulva kuncogott, és legnagyobb meglepetésemre végigsimított a csávó karján, talán picit hosszabban is, mint a helyzet indokolta volna. Fura volt így látni, mert általában visszafogottan viselkedett, és nem tapizott le vadidegen pasikat, sőt, került mindenféle fölösleges kontaktot.

Egy újabb kacaj és a pasi kézfejének végigsimítása után menyasszonyom visszasétált hozzám. Annyira el volt gondolkodva, hogy nem csak nekem, de magának sem hozott desszertet, amiért eredetileg indult. Lehuppant székére, és maga elé bámulta forgatta maradék borát a poharában.

– Ki volt ez a pasi? – kérdeztem és az étterem másik felébe intettem szememmel, ahol a férfi épp leült egy asztalhoz.

– Ó, csak egy régi ismerős! – jelentette ki Flóra, de nem nézett a szemembe. Kortyolt egyet a borból, aztán körülnézett, mintha álomból ébredne: – Akartunk még... valamit?

– Csak egy kis desszertet – kacsintottam, mire ő zavartan rámnézett:

– Tényleg! – mondta. – Megyek, hozok is valamit. Te is kérsz?

– Igen, egy olyan pohárkrémet, légy szíves – mutattam a terem közepén felsorakoztatott desszertek felé. Flóra odasietett és ráérősen válogatott közöttük. Már szólni akartam, hogy jó lesz bármelyik, de legnagyobb meglepetésemre az előbbi pasi megint odalépett hozzá, és bizalmasan súgott valamit a fülébe. Menyasszonyom ismét elnevette magát, és megróvó mosollyal csóválta a fejét, mintha csak valami illetlen viccet hallott volna. Még derűsen váltottak egymással pár mondatot, aztán menyasszonyom visszasétált hozzám a két desszerttel.

– Ez jó lesz? – kérdezte.

– Persze – mondtam. – Miről beszélgettetek a régi ismerősöddel?

– Á csak felemlegetett pár régi poént. Semmi komoly... – terelte el párom a kérdést, de láttam rajta, hogy valami foglalkoztatja. Némán kóstoltuk meg a pisztáciakrémet.

– Finom, nem túl édes – dicsértem, mire párom csak bólintott. De nem fűzött hozzá semmit, csak kanalazta tovább a desszertet.

Az üvegpohár már majdnem teljesen kiürült, amikor hátradőlt és a szemembe nézett.

– Figyu... – kezdte. – Emlékszel még, hogy nyáron miről beszélgettünk?

– Hú, hát elég sok mindenről... Melyik témára gondolsz? A felújításra?

– Nem egészen... – hallgatott el Flóra. Kis gondolkodás után kitört belőle: – Na jó, emlékszel, amikor nyaraláskor beszéltünk mindenfélét?

– Igen...? – valóban beszéltünk mindenféle bolondságot.

– És említetted, van olyan fantáziád, hogy végignéznéd, hogy megdugjon valaki más?

Ó, az a beszélgetés! Valóban említettünk egymásnak mindenfélét, és én persze felsoroltam, amiket pornófilmekben láttam: hármas szex, lekötözés, satöbbi. A párom is emlegetett tollakat, masszázst, illatgyertyákat, nyilvános szexet. Kellemes kis csevejnek tartottam, semmi többnek, amiből vajmi keveset valósítottunk meg később a mindennapjainkban.

– Nagyon is emlékszem – bólogattam vigyorogva.

– Nos, ez a pasi... – intett oda szemével Flóra – nem egyszerű régi ismerős. Egy kicsit... hát kavartam vele.

– Kavartál? – csodálkoztam. Ez nem volt jellemző visszafogott menyasszonyomra, aki még a függönyt is mindig alaposan behúzta szex előtt. – Az mit jelent pontosan?

– Nem voltunk együtt vagy ilyesmi, de néhányszor... hát...

– Összebújtatok? – kérdeztem provokatívan.

– Így is mondhatjuk – dőlt hátra Flóra megkönnyebbülve. – Volt egy olyan része az életemnek, amikor nem vágytam komoly kapcsolatra, és egy bulin megismerkedtem vele... Nem is lett vele semmi, csak hát... tudod...

– Egyéjszakás kaland volt?

– Többéjszakás, de végülis igen. Segítettünk egymáson.

– Szóval azért trécseltetek egymással olyan vidáman! –