Jennifer Monroe titka

By Giovanni Del Frari

Az amerikai kisvárosban élő, harmincas évei elején járó, kétgyermekes családanya, Jennifer Monroe egy péntek délután, a munkahelyéről hazatartva teljesen véletlenül belebotlik a sikeres építészmérnökbe, Leonardo De Sicába. Jennifer egyáltalán nem akar beleszeretni Leonardoba, és a férfi is tiszteletben tartja, hogy a nő férjnél van és gyerekei vannak, azonban a sors fintora, hogy mégis egymásba szeretnek. Képtelenek ellenállni a kísértésnek, erotikus kalandjaikat követően pedig mindennapi életük részévé válik a romantika. Ennek ellenére mégsem ítélhetjük el és nem tarthatjuk erkölcstelennek őket tettükért, mivel az élet nem ilyen egyszerű, ugyanis az érzelmeknek nem parancsolhatunk. De vajon beteljesedik-e a szerelmük, Jennifer és Leonardo egy pár lesznek-e, vagy a nő a gyerekei és a férje mellett marad, esetleg valami teljesen váratlan történik? Találkozásuk után mindketten rengeteg gyötrődésen mennek keresztül, a nő is és a férfi is folyamatosan küzd bűntudatával. Happy end lesz-e történetük vége? A kérdés az, hogy mi a happy end?

• Language: Magyar
• Publisher: Giovanni Del Frari
• Release date: Jun 6, 2022
• ISBN: 9781005751098

Book preview

Giovanni Del Frari

Jennifer Monroe titka

Giovanni Del Frari : Jennifer Monroe titka

Copyright © Giovanni Del Frari / Brenner Tibor 2021

Minden jog fenntartva / All rights reserved

Borító © Brenner Tibor, 2021

Találkozás az igaz szerelemmel

Jennifer Monroe egy kaliforniai kisvárosban, Hanfordban élt férjével, és két gyermekükkel. A 30-as évei elején járt, Elliot Monroeval immár 10 éve voltak házasok. Fiuk, Brian után nemrégiben született meg kislányuk, Lauren. Jennifer imádta Laurent, úgy érezte, egész életében egy ilyen tüneményes kislányra volt szüksége.

Miután elvégezte a gimnáziumot, a jogi egyetemre jelentkezett, eleget téve apja akaratának, aki szerette volna, ha Jennifer tovább viszi hosszú munkájával felépített, és immáron jól jövedelmező ügyvédi irodáját, Jennifer azonban az egyetemi tanulmányaival párhuzamosan elvégzett egy természetgyógyász tanfolyamot. Szeretett segíteni az embereken, és úgy érezte, a Teremtő őt nem a jogi pályára, hanem a gyógyításra szentelte.

Miután megszülte gyermekeit, mihamarabb visszatért foglalkozásához, mert szükségét érezte, hogy segítsen a rászorultakon. A gimnázium szalagavató bálján Jennifert választották meg bálkirálynőnek. Magas, karcsú alakja, hosszú, barna haja, bájos tekintete, és gyönyörű mosolya letaglózott mindenkit. Annak ellenére, hogy ő volt az iskola legszebb lánya, nem került középpontba, mindenkihez kedves volt, és tanulmányi eredménye is példás volt.

Mára megszabadult hosszú fürtjeitől, rövidebbre vágatta haját, de semmit sem változott, továbbra is őt vették észre először a férfiak az utcán. Elliot szerencsésnek érezhette magát, amiért Jennifer feleségül ment hozzá, azonban nem tudott teljes mértékben azonosulni a nővel, a Jennifer lelkét megnyugtató és ápoló érzelmekről nem tudott vele beszélni, ezért kapcsolatukból kihalt a szenvedély. Az utóbbi években békés együttéléssé változott korábbi, olykor heves szeretkezésekkel fűszerezett kapcsolatuk, a kölcsönös szeretet és tisztelet azonban megmaradt kettejük közt.

A természetgyógyászati központ, ahol Jennifer dolgozott, másfél órányi vonatútra volt otthonuktól, Bakersfieldben. Jennifer nem szeretett autózni, a vonaton el tudta olvasni a szaklapokat, természetgyógyászatról szóló könyveket, így tudását naprakészen tarthatta, és a vezetéssel sem fárasztotta magát.

Egyik péntek délután indult volna haza a munkahelyéről, azonban egy hegyomlás teljesen elzárta Bakersfieldet. Sem vonattal, sem pedig autóval nem lehetett elhagyni a várost. Jennifer értesítette Elliotot, és mondta, hogy két napig a lezárások miatt biztosan nem tud haza indulni, így a hétvégére itt kell maradnia. A pályaudvaron, és az egész városban óriási volt a felfordulás. Jennifer a tömegben elejtette a retiküljét. Érezte, hogy valaki a vállára teszi a kezét. Bizsergető érzés fogta el, mintha enyhe áramütés érte volna, ez az érzés azonban izgató, és kellemes volt. Megfordult, és látta, hogy egy mosolygó férfi felé nyújtja retiküljét.

- Elnézést hölgyem, elejtette a retiküljét.

Jennifer csak bámult maga elé, és nem értette az egész szituációt. Egy nála valamivel magasabb, sportos, alapvetően megnyerő külsejű férfit látott maga előtt, aki nem volt éppen az esete, de ahogyan a vállára helyezte a kezét, abban a pillanatban érezte, hogy a férfi sokkal többet jelent neki, mint azt első látásra gondolta volna.

A férfi ismételten megszólította.

- Elnézést hölgyem, jól van? Elejtette a retiküljét.

Továbbra is mosolygott. Nem volt szívtipró, mégis a mosolya olyan sármot kölcsönzött neki, hogy az összkép Jennifert lebilincselte. Elvette a táskáját, és annyit mondott, köszönöm.

- Nincs mit - felelte a férfi. - Haza indult? - kérdezte.

- Igen, - felelte Jennifer –, de nem tudom elhagyni a várost. Valahol foglalnom kell egy szobát.

- Azt hiszem, az nem fog menni, minden szálloda, minden panzió, és minden motel telt házas - felelte a titokzatos idegen.

- Akkor hol fogok aludni? - kérdezte a nő.

- A nevem Leonardo De Sica - felelte a férfi. - Itt a névjegyem, rajta van a számom. Ha nincs más megoldás, szívesen megosztom önnel a lakosztályomat, a Marriott szállóban.

- Köszönöm, de erre semmi szükség, biztosan találok majd valahol egy szobát - felelte Jennifer. Közben azon gondolkozott, hogy lehet olasz neve ennek a férfinek, hiszen egyáltalán nem olasz típus kinézetre,