A bátorság bajnoka: Pónibarátság

By Victoria Eveleigh

Katy és pónija, Karamella elválaszthatatlan barátok. A lány méltán büszke exmoor pónijára, aki vadóc természete ellenére egyre jobban halad a tanulással. Olyannyira, hogy egy lovasversenyre is beneveznek. Az élet azonban ennél sokkal komolyabb kihívások elé állítja Katyt és családját. A pónibarátság sorozat második részéből kiderül, mi az, ami még a győzelemnél is sokkal fontosabb.

• Language: Magyar
• Publisher: Móra Kiadó
• Release date: Jul 24, 2022
• ISBN: 9789636031428

Book preview

Victoria Eveleigh

A bátorság bajnoka

img1.jpg

Pónibarátság 2.

Illusztrálta Chris Eveleigh

Móra Könyvkiadó

A mű eredeti címe: Katy’s Wild Foal

Text © Victoria Eveleigh, 2003

Illustrations © Chris Eveleigh, 2003

Fordította: Kamper Gergely

Az elektronikus kiadvány megjelenését támogatta a Magyar Kultúráért Alapítvány

img2.png

Minden jog fenntartva, a kiadvány egészének vagy bármely részének a kiadó írásos engedélye nélküli sokszorosítása, másolása, egyéb engedélyköteles felhasználása – beleértve a kiadvány digitalizálását és ily módon történő többszörözését, nyilvánossághoz közvetítését – szigorúan tilos!

A kiadó könyveit kedvezménnyel megrendelheti webáruházunkban:

www.mora.hu

Hungarian translation © Kamper Gergely, 2019

Hungarian edition © Móra Könyvkiadó

Móra Könyvkiadó

1950 óta családtag

Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja

ISBN 978-963-603-142-8 (epub)

ISBN 978-963-603-143-5 (mobi)

Kiadja a Móra Könyvkiadó Zrt.,

Janikovszky János elnök-vezérigazgató

Szerkesztette: Garamvölgyi Katalin

Felelős szerkesztő: Ughy Szabina

Elektronikus változat: Farkas István

Móra Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2022

E-mail: [e-mail] • Honlap: www.mora.hu

Édesanyámnak, Anne-nek, szeretettel és hálával

Exmoor

BRISTOL-CSATORNA

img3.png

1

A múló idő

img4.png

Átlagos téli este volt a Barton-tanyán – hűvös, de nem igazán hideg, az eső esett ugyan, de csak szemerkélt. Katy Squires és legjobb barátnője, Alice a falat támasztva beszélgettek, miközben a szénát rágcsáló lovakat nézték a régi tehénistállóban, amit nemrég alakítottak át Katy két lova számára.

Jacko sárga, herélt mén volt, száznegyvenkét centi marmagasságú, tízéves, és öröm volt rajta lovagolni. Vidám kis csibész, de kedves és megbízható. Katy az első pillanattól fogva imádta, amint felült rá a Stonyford Lovardában. Nagy örömére a nagypapája később megvette neki a születésnapjára.

Karamella törzskönyvezett exmoor kancacsikó volt, a Barton-tanyával szomszédos legelőn jött a világra éppen Katy születésnapján, közel három évvel ezelőtt. Katy titokban vásárolta meg magának a brendoni pónivásárban: visszahozta Karamellát oda, ahová tartozott, és úgy tűnt, a kis póni ezzel nagyon is tisztában van. Most már nehéz volt elképzelni, hogy a gondtalanul falatozó, erős, magabiztos póni nem is olyan régen még riadt, vad csikó volt.

Jacko és Karamella már közel két évet töltöttek a Barton-tanyán, és Katy el sem tudta volna képzelni az életet nélkülük. Csak egy kicsit gyönyörködött az elégedett pónikban, beszívta a csodálatos istállóillatot, és máris meleg takaróként ölelte körül a boldogság.

– Nézd, milyen bolyhos Karamella téli bundája! – mondta Katy. – Olyan, mint egy életnagyságú plüssjáték, nem igaz?

Karamella rögtön érzékelte, hogy a figyelem középpontjába került. Abbahagyta az evést, odalépett Katyhez, és gyengéden a kabátjához dörgölte az orrát.

Alice elnevette magát.

– Emlékszel, amikor tavaly szilveszterkor anya megnyerte azt a dög nagy mackót a tombolán? Vigyázz, Karamella, Katy a végén téged is kisorsol ma este!

Katy megsimogatta Karamella szőrös füle tövét.

– Oda se figyelj a buta Alice nénire – mondta. – Igazából fel sem tudnál menni a városháza lépcsőin, igaz?

– Hát így jártál, Karamella – tárta szét a karját Alice. – Ezek szerint kénytelen vagy az istállóban pizsamapartizni Jackóval. – Katyhez fordult. – Teszel újévi fogadalmat?

– Hm. Azt hiszem, nem ártana – felelte Katy. – Jó lenne, ha nem szeretném annyira a csokit, és rengeteg szalagot akarok nyerni. Ja igen, és persze azt is szeretném, ha Karamella egyszer bajnok lenne.

– Ezek most kívánságok vagy fogadalmak? A fogadalom ugyanis olyan valami, amit meg fogsz tenni, nem olyasmi, amit szeretnél, ha megtörténne.

Katy könnyedén barátnője vállába bokszolt.

– Jaj, olyan egy okostojás vagy, Alice Gardner! És mik a te fogadalmaid, tudorka?

– Oké. Az én fogadalmam az, hogy igyekszem kedves lenni a szörnyű ikertesóimhoz, a kívánságom pedig az, hogy legyek boldog, amikor a nyári szünet után új suliba kerülünk.

– Emiatt nem aggódnék, Alice. Mind együtt megyünk, jó pár ismerős lesz ott. Te amúgy is mindenkivel kijössz, úgyhogy nem lesz gond.

– Hát… valamit már rég szerettem volna elmondani…

– Csak gyorsan mondd, mert lassan ideje készülődni a bulira – sürgette vidáman Katy.

– Én másik iskolába megyek. Egy bentlakásosba, kicsit messzebb innen.

– Jaj, Alice! Az szörnyű lesz!

– Nem érted. Én szeretnék oda járni.

– De azt hittem, legjobb barátnők vagyunk – hebegte Katy.

– Persze hogy a legjobb barátnők vagyunk, és azok is maradhatunk. Továbbra is találkozunk a szünetekben, és sms-ezhetünk is meg minden, nem?

– Nem! Nem kapok mobilt, rémlik? Nincs térerő a tanyán – közölte Katy most már dühösen.

Alice pontosan tudta, hogy nincs mobiltelefonja, pedig annyira vágyik rá! Emiatt az iskolában is kívülállónak érezte magát, de a szülei szerint csak pénzkidobás lenne mobilt venni.

– Bocs, elfelejtettem. Jó, akkor e-mailezhetünk. Chatelhetünk a Facebookon. Annyiféleképpen tarthatjuk a kapcsolatot!

– Azért nem lesz ugyanaz. Nem mondhatnád, hogy meggondoltad magad, és nem is szeretnél menni?

– Megőrültél? El tudod képzelni, mit szólnának a szüleim? – hördült fel Alice. – Különben meg nagyon is szeretnék odajárni. Voltam felvételi beszélgetésen meg minden, és annyira menő hely! Rengeteg a sportlehetőség, csodálatos istállóik vannak fedett lovardával meg szabadtéri pályával. És egy nagy erdő is van a közelben rengeteg homokos lovaglóösvénnyel. Még a saját pónimat is tarthatom ott. Fizetni kell érte, de apa azt mondta, szívesen állja a költségeket, ha vinni akarom Shannont. Hát nem nagyszerű? Ráadásul apum új háza sincs messze az iskolától, szóval nála tölthetem a hétvégéket. Alig láttam, amióta elváltak anyával, és nagyon hiányzik. Szóval, igazából borzasztóan várom. Már csak azt szeretném, ha te is velem jöhetnél. Te Jackóval, én meg Shannonnal, képzeld el, micsoda buli lenne!

Katyt bántotta Alice túláradó lelkesedése.

– Hát kösz, hogy az orrom alá dörgölöd – szaladt ki a száján meggondolatlanul.

Alice szemlátomást nem értett semmit az egészből.

– Mit dörgölök az orrod alá?

– Pontosan tudod, hogy az én szüleim nem engedhetik meg maguknak, hogy bentlakásos iskolába küldjenek. Nem gazdagok, mint a te családod!

Katy arcát elöntötték a könnyek. Sarkon fordult, és kirohant az istállóból.

– Katy! Gyere vissza! Egyáltalán nem úgy értettem – szólt utána Alice.

– Nem akarok beszélni róla! – kiáltotta Katy a nyirkos éjszakába.

A lelke legmélyén érezte ugyan, hogy igazságtalan a barátnőjével, de túlságosan felzaklatta az ügy ahhoz, hogy foglalkozzon ezzel. Ráadásul sokkal könnyebb volt dühbe gurulni a mobiltelefon meg a pénz miatt, mint beszélni a valódi érzéseiről. Az elmúlt egy évben elválaszthatatlanok lettek Alice-szel az iskolában és a szünetek alatt is. Borzasztónak