Lanzarote

By Michel Houellebecq

Az ember akkor is elmegy nyaralni, ha nem tartozik a gazdagok közé, és így eleve nem juthat el a legvonzóbb helyekre; és akkor is, ha kedve sincs az üdüléshez. Mert ha szeretnénk, ha nem, valamit mégiscsak muszáj csinálni, ha már megszülettünk. Houellebecq ötödik ikszbe lépett főhőse a Kanári-szigetek északkeleti részére, Lanzarote-ra fizet be egy útra. Hogy mi található itt? Egy-két vulkán, nemzeti park, meg strand strand hátán. Amiről ebben az elbeszélésben olvashatunk, az távol áll a road movie-k pergő világától. Annál érzékletesebben, pontosabban, és már-már kérlelhetetlen őszinteséggel tudósít viszont arról, hogy a modern ember miként próbál értelmet szerezni napjainak, hogyan tölti el kénytelen-kelletlen a kiszabott időt. Kétségbeesett küzdelem ez, hiszen a főhős, valamint a nyaralás során szinte véletlenszerűen mellé sodródó néhány férfi és nő lelke ugyanolyan sebzett és sivár, mint maga az üdülésre kiválasztott táj. A Lanzarote éles szemmel megírt, szarkasztikus vízió, mely az emberi természet végső mozgatórugóit vizsgálja. Miközben a Goncourt-díjas szerző humorral, szándékoltan sztereotípiákat elsütve ír a különböző európai népek nyaralási szokásairól, a kulturális turizmus perspektíváiról vagy egy pedofilokból álló szektáról, szívbe markoló igazságokat fogalmaz meg a szexualitás mindent elsöprő erejéről, az ember végtelen magányáról és a célját vesztett élet tragikomédiájáról.

• Language: Magyar
• Publisher: Magvető
• Release date: Nov 28, 2013
• ISBN: 9789631431018

Michel Houellebecq

Michel Houellebecq (1958) es poeta, ensayista y novelista, «la primera star literaria desde Sartre», según se escribió en Le Nouvel Observateur. Su primera novela, Ampliación del campo de batalla (1994), ganó el Premio Flore y fue muy bien recibida por la crítica española. En mayo de 1998 recibió el Premio Nacional de las Letras, otorgado por el Ministerio de Cultura francés. Su segunda novela, Las partículas elementales (Premio Novembre, Premio de los lectores de Les Inrockuptibles y mejor libro del año según la revista Lire), fue muy celebrada y polémica, igual que Plataforma. Houellebecq obtuvo el Premio Goncourt con El mapa y el territorio, que se tradujo en treinta y seis países, abordó el espinoso tema de la islamización de la sociedad europea en Sumisión y volvió a levantar ampollas con Serotonina. Las seis novelas han sido publicadas por Anagrama, al igual que H. P. Lovecraft, Lanzarote, El mundo como supermercado, Enemigos públicos, Intervenciones, En presencia de Schopenhauer, Más intervenciones y los libros de poemas Sobrevivir, El sentido de la lucha, La búsqueda de la felicidad, Renacimiento (reunidos en el tomo Poesía) y Configuración de la última orilla. Houellebecq ha sido galardonado también con el prestigioso Premio IMPAC (2002), el Schopenhauer (2004) y, en España, el Leteo (2005).

Book preview

cover.jpg

Michel Houellebecq

Lanzarote

Michel Houellebecq

Lanzarote

Magvető

Budapest

MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.

Budapest

© Michel Houellebecq et editions Flammarion, 2002

Borítófotó: © Michel Houellebecq

Hungarian translation © Tótfalusi Ágnes, 2013

Felelős szerkesztő: Darvasi Ferenc

Borító: Pintér József

ISBN 978 963 14 3101 8

elektronikos verzió: eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

„A világ középtermetű"

1

1999. december 14-én, a délután kellős közepén rádöbbentem, hogy a szilveszterem valószínűleg el lesz cseszve – ahogy máskor is. Jobbra fordultam, a Félix-Faure sugárútra, és bementem az első utazási irodába. Az alkalmazott, egy népi blúzos, bal orrcimpájában piercinget viselő, hennázott hajú barna lány éppen egy másik ügyféllel foglalkozott. Nekiálltam összeszedegetni a prospektusokat, oldottságot színlelve.

– Segíthetek? – kérdezte a lány egy perc múlva.

Nem, nem segíthetett. Senki sem segíthetett. Egy vágyam volt: hazamenni, és a tökömet vakargatva klubszálló-katalógusokat lapozgatni, de mivel a lány már megszólított, nem tudtam, hogyan vonhatnám ki magam a párbeszédből.

– Januárban szeretnék utazni – feleltem lefegyverzőnek szánt mosollyal. A lány rögtön rákapcsolt:

– Napfényre vágyik?

– Korlátozottak az anyagi lehetőségeim – így én.

Néhány szakfolyóirat átlapozása után az a kép alakult ki bennem, hogy az utazó és az utazási iroda alkalmazottjának párbeszéde gyakran lép túl a hagyományos kereskedelmi kapcsolat keretein – sőt, olykor az utazással mint az álom hordozóanyagával való üzletelés képes feltárni minden kereskedelmi kapcsolat valódi: titokzatos, mélyen emberi, majdnem misztikus tétjét. Képzeljék magukat csak egy pillanatra az utazó helyébe. Miről is van szó? Figyelmesen meg kell hallgatniuk az ajánlatokat, amelyeket az önökkel szemben ülő (általában női) alkalmazott vonultat fel. Az alkalmazottnak – hiszen ez a munkája – kiterjedt ismeretei vannak a katalógusokban szereplő üdülőtelepek nyújtotta szórakozási és kulturális lehetőségekről, és minimum megközelítő elképzelése az átlagvendégkörről, a helyszínen űzhető sportokról, a helyi konyha adottságairól. E néhány hétre nagyrészt tőle függ az önök boldogsága – vagy legalábbis e boldogság létrejöttének lehetősége. És az alkalmazott – bár csak rövid időre találkozik önökkel – nem egy „átlagos" nyaralás feltételeit sorolja fel, hanem igyekszik kifürkészni az önök várakozásait, vágyait, vagyis titkos reményeit.

– Nézzük Tunéziát. Klasszikus célpont, és januárban tényleg nem drága – hozakodott elő a lány az étvágygerjesztővel. – No meg Dél-Marokkó, ami igazán szép tud lenni szezonon kívül. – Miért szezonon kívül? Dél-Marokkó egész évben nagyon szép. Kiválóan ismerem, valószínűleg jobban, mint ez a hülye picsa. Lehet, hogy nagyon szép, de nem az esetem – ezt kellene valahogy belevernem a fejébe.

– Nem szeretem az arab országokat – vágtam rá gyorsan. – Vagyis… – Ahogy jobban belegondoltam, eszembe jutott a libanoni lány, akivel egy szexklubban találkoztam: nagyon tüzes, finom kis punci, ráadásul nagy mellel. Egyébként egy munkatársam mesélt a hammameti Nouvelles Frontières szállóról, ahol egy rakás algériai csaj mulatozott magában, férfifelügyelet nélkül. A kollégám ragyogó emlékeket őrzött róla. Végeredményben az arab országok megérnék a fáradságot, ha sikerülne őket kirángatni a fos vallásukból.

– Az arab országok közül csak a muzulmánokkal van bajom. Nincs olyan arab országa, ami nem muzulmán? – Mintha kvízműsorban lettünk volna: egy nem muzulmán arab ország… negyven másodperc. Kicsit tátva maradt a szája a lánynak.

– Ott van például Szenegál… – törte meg végül a csendet. Szenegál. Miért is ne? Úgy hallottam, hogy Nyugat-Afrikában a fehér férfiaknak még mindig nagy az ázsiója. Az ember csak megcéloz egy diszkót, már haza is vihet valakit a bungalójába. Ráadásul a lánynak nem is kell kurvának lennie, élvezetből csinálják. Persze örülnek az ajándéknak, a kis arany ékszereknek, de melyik nő nem szeret ajándékot kapni? Nem is értettem, miért jutott ez most eszembe, és amúgy sem