Dominánsok

By E.L.King

Mi történik ha a dominánsok szerelmesek lesznek? Mit tesz a domina, Adriana, mikor sötét játékában szemben találja magát egy alfával? S a szadista Angelica, hogyan reagál megtudva alávetettje igazi kilétét? Képes lesz Damian fékentartani sötét démonját, mikor kedvence életveszélybe kerül?

Elég a végtelen fantázia, a szenvedély, az erô és a tudás, hogy elnyerjék alávetettjeik hûségét? Van helye az igaz szerelemnek ebben a sötét világban? 

• Language: Magyar
• Publisher: D&S S&M
• Release date: Sep 23, 2022
• ISBN: 9798215434710

Book preview

Dominánsok

Írta:

E.L. KING

Szerkesztette:

Fekete Annamária

[e-mail]

Korrektor:

Neyla Grey

Lektorálta:

Fekete Annamária

Digitális kiadó:

SD Adult Fiction – D2D

PublishDrive

KT – Kath Edward Pub – D2D

Nyomdai előkészítés:

Flonut Print Nagyvárad

2018.

Minden jog fenntartva!

AZ ÁRNYVILÁG URA

1.

––––––––

2015. április 27, San Francisco MTF központ

– Hogy lehetek ilyen gyenge? Miért ennyire nehéz meghoznom ezt a döntést? – Kérdi a fiatal szőke nő idegesen nézve ki a hatalmas ablakon, hosszú pilláival szaporán oszlatva el könnyeit kék szemeiben. – Ilyen nincs... – sóhajt.

– Nyugalom... – csendül meg a lágy hang, s a kis kéz lágyan simul kezére. – Ez nem erő kérdése, nővérkém. Ez egy olyan döntés, mi mindent megváltoztat. Az életben vannak  nehéz helyzetek, mikor döntést hozni elég sok bátorságot igényel, hogy tud vállalni a be-nem-látható következményeket. Épp, mint szeretni és bízni valakibe.

A szőke nő tűnődve fordul húga felé.

– Azt hittem a szerelem kémia kérdése, nem döntés!

Húga kuncogva nevet.

– Döntések! Mint minden, mi az emberekkel kapcsolatos. Majd egyszer megtudod. Nehéznek tűnnek, akár csak most ez, sok mindent számításba kell venni. Mindenre sosem tud az ember felkészülni, és csak akkor tudja meg, mennyire erős valójában, mikor elfogadja döntése következményeit, és képes kezelni őket. Most is erről van szó. Van időd, nem kell kapkodni, mondta az orvos is. Mikor mindent tisztán látsz majd, könnyű lesz meghozni a döntést, mégha félve is. De tudod majd, hogy megéri vállalni a következményeket. Mellesleg... Szeretni önmagad épp olyan döntés, mint mást szeretni. És nagyon nehéz ura lenni az ilyen helyzeteknek...

A szőke nő kis mosolyra húzza ívelt ajkait, mikor a húga megveregeti a kezét.

– Már látom magam előtt! – élénkül jobban a húga, s mutogatni kezd. – Az én tökéletes nővérkém az ő makulátlan fürtjeivel, gyönyörű fehér ruhában, szégyenlős kis mosollyal sétál az aranyló tengerparton, mister tökéletes Antonio Banderas–al.

– Szent ég, Becca! Hagyd abba! – nevet a nő.

– Nem, nem! – kacag a húga. – Látom magam előtt, ahogy a szél táncoltatja a ruhád, akár egy görög istennőnek... – mutogat. – Hm. Nem tetszik Banderas? Egy Clooney jobban illene hozzád, igazad van!

– Becca! Hülye vagy! – nevet elevenen a nő.

– Túl idős hozzád?

– Hagyd! Abba! – nevet hangosan a nő. – Úr isten, miket kombinálsz...

– Jól van, no... Hogy ment az állás interjú? – áll fel a barna hajú nő.

– Még várok – sóhajt a szőke, mikor a táskáját felveszi. – Ki tudja mi lesz belőle.

– Mint mi is?

– Ügyész – jön a halk válasz. – Bár semmi kedvem hozzá. A kezdőket csicskáztatják...

– De New York!

– És jön a kezdő szöszi a senki földjéről, a friss diplomájával... – nyitja az ajtót a nő.

– De mit mondtak?

– Majd még hívnak... Olyan két hete csak hívnak...

2015. április. 30. New York LnJ Központ

Tárt karokkal indul a kopasz férfi az osztályon végig.

– ÜNNEPÉLYES NAP! – jelenti be. – Lám, a mi nagy emberünk haza jött! – áll meg a szeppent férfi íróasztalánál. – Szóval, – nyújtja a kezét felé – végre kész a doktori is!

– Igen uram... – fog vele kezet a férfi, s kis ideig csend.

– Akkor most már munka 100%–on? És gyerek meg család? – kérdi a férfi, de vele szemben a másik kicsit húzza a száját.

– Maradjunk inkább az előbbinél.

– Értem – vágja zsebre a kopasz a kezeit, s komolyan néz szét a gyilkossági részlegen.  – Ha már munkánál tartunk, Flynn... – s a férfi felpillant főnökére, – lenne egy jó is Ügyintézői pozíció...

– Köszönöm, nem – vágja közbe Flynn, mire a főnöke csak felé fordul értetlenül. – Nem, uram... – ismételi halkan, s hátra dől a székbe.

– Az ász voltál a kezemben, Flynn!

– Sajnálom, nem kártyázom.

– Vegyek fel mást?

– Nyugodtan. Nézze Mr. Lewis... Nekem most idő kell. Sok volt minden hirtelen. Japán és a doktori... Egy ismerősőm anyagán is dolgozok, és Summer-nek is kellek.

– Az asszony... Igen, a feleségek mindig tudják, hogy fészkeljenek az első helyre. Ezért nem vállalod?

– Az ügyintéző 100%–ban a cégnek él, hogy mindent kézben tartson,és nekem most nem menne....

– Tehát ne is próbáljalak meggyőzni?

– Semmi esély.

– Csak egy jelöltem van még... de abszolút kezdő kiváló jegyekkel!

– Annál jobb. A kezdőkben rengeteg a potenciál... Sokkal könnyebben alkalmazkodnak, mint az, aki tapasztalattal jön, bevésődött szabályokkal.

– Úgy gondolod? – kérdi a főnök, mire Flynn csak komolyan néz rá. – Nő! – jelenti be, semmi reakció, – Szőke bomba! Huszonnyolc éves, friss doktorival.

– Aham...

– Ugyan olyan maximalista zseni, mint te! Tudsz majd együtt dolgozni vele?

2.

Egy fiatal barna hajú nő felszáll a repülőre. Helyet foglal, és kinéz a szakadó esőre.

– Nem hiszem el, hogy képes vagy ilyen lusta dög lenni! – morog halkan az előtte ülő széken a nő a mellette ülő férfira. – Nem hiszem el! Ez a kibaszott kényelem nálad!

– Hagyjál már! – szól vissza a férfi.

A nő hápogva káromkodik.

Adriana elhúzza a száját és az ablakba könyököl. Hallgat. Mások ezer dollárokat fizetnek neki ezért, de most ingyen show–t kap.

– Esküszöm, nem tudom, kihez mentem feleségül. Szólj, mikor eljön a nap, hogy leszállsz arról a kibaszott telefonos játékról!

– Csitulj már! Azt mondták, szabad...

– Nem kéne inkább beszélgetnünk, ha már egy négyórás út vár ránk?

– Mégis miről?

– Bármiről! – vágja rá a nő.

– Most nincs időm.

Adriana visszafojtja a nevetést. Nagyon jól tudja, mi a gond a kapcsolattal előtte. Tudja. Ezért marad inkább egyedül.

Hátradől és elmosolyodik. Előveszi a telefonját és új jegyzetet nyit.

A domináns mindig figyel!

Az alávetett hallgat!

Személyes dolgokról tilos beszélni! – húzza alá határozott vonallal a tilos szót.

§

2015. június 11,  a gazdasági válság után újrarendezett New York

Hófehér ing, fekete, térdet takaró szoknya, csinos, vékony lábain tűzpiros lakk magassarkú. Tompán ragyog szíve oldalán az ugró rókát formázó ezüst bross. Elégedetten sétál a friss festésű teremben.

Kész van – néz széjjel, s mosolyog vörösre festett ajkaival. A féléves munka... kész. Rengeteg pénzébe került, de az nemsokara megtérül. Még pár papír és pár meghallgatás, s az álma valóra válik.

– Ahh... – sóhajt, és hosszú ujjait egyenesre vasalt hajába túrja. – Honnan szerzek egy ügyvezetőt?

– Internet – jön a válasz a fiatal fiútól, aki épp a térfigyelő kamerát ellenőrzi a létrán. – Ezek sajnos csak akkor fognak beindulni, ha kész a teljes rendszer.

Adriana felnéz rá.

– Internet?

– Persze – vonja meg a fiú a vállát. – Egy jó kis hirdetés, pár kulcsszó, és tuti kiad valakit.

– Olyat, amilyen nekem kell, kétlem! – húzza el a száját, mire a fiú lassan lemászik a létráról.

– Miss Shadow, mik lennének az elvárásai? Én nem lennék jó?

Adriana elmosolyodik, ahogy a fiatal férfi ránéz, s lassan karba teszi a kezeit.

– Hány éves vagy?

– Huszonegy!

– Pff! Túl fiatal vagy – mondja lassan Adriana, és mosolyog.

– Nem a kor számít.

– Ez igaz – fogja meg a fiú pólóját, és annak már az arcába szalad a vér. – Nekem azonban tudás, erő kell. S te, kedves – súgja fülébe –, egy csattanó pálca gondolatától bepilisnél.

A fiú csak nagyot nyel, mikor Adriana elengedi és rámosolyog.

– Amúgy az internet jó ötlet!

+25 hosztesz klub alkalmaz menedzsert. Elvárások: nyitott, vezető egyéniség. Önéletrajzokat a következő címre...

Adriana hátradől a fehér bőrkanapén és gondolkozik.

– Ennyi elég. A plusz huszonegy láttán mindent kéne értsen, aki érdekelt.

3.

2015. június 16.

Hangosan kattognak a gombok a hatalmas vezérlőpanelen.

– AB277 engedélyt kér felszállásra! – szólal meg az erős hang, s a szőke férfi megigazítja fülesét, miközben becsatolja magát.

– Itt a torony. AIRBUS 277, engedély megadva. A kifutó tiszta!

A férfi újra a panelt ellenőrzi. Sóhajt.

– Vettem. Kösz, torony. A New York – Peking járat indul.

A férfi mosolyra húzza a száját, amikor a hatalmas gép megmozdul alatta. A mellette ülő másodpilótára néz, mikor a kis kijelzőn villan a piros szín.

– Be kéne szólj nekik...

– Szar kedved van... – mondja a korán őszülő férfi.

– Milyen kéne legyen?

– Jobb!

– Jó, rajta leszek. Most emeljük a magasba ezt a szépséget. Te meg mesélj az utasoknak szépen!

– Rendben! – kattint az ősz férfi a panelre. – Hölgyek és urak! Örömmel köszöntöm önöket a New York – Peking járaton, és Schwarz kapitány századik repülőútján. Tehát ne aggódjanak, jó kezekben vannak!

A repülő felemelkedik. Széles mosoly jelenik meg a pilóta ajkain.

– Na? Mi az? – kérdi az ősz férfi.

– Hölgyek és urak...

4.

A kicsi kéz nekicsapódik a tükörnek. A mozdulat nem új, de a nő száját erősen befogja a nagy kéz. Csak könnyes szemek néznek a vöröslő arc fölött a tükörbe.

– Kurva jó a kis segged, bébi... – súgja a fülébe a férfi, s a tükörben megkeresi tekintetét vad zöld szemeivel. Nyalja, majd harapja fülét, mire a nő csak nyög.

– Kis lotyóm... Élvezd csak! – Még egy döfés. – A mester is élvezi – morogják az ajkak a nő fülébe, s a fiatal légiutaskísérő szemei felakadnak, amikor egész teste megremeg.

– Igen, mester! – kap levegőért a nő.

– Úgy, úgy kicsi csibe... – harapja a fülét a férfi, majd elhallgat, lehunyja a szemeit, és mosolyogva hosszan sóhajt.

§

– Hmm... – ül vissza mosolyogva a pilótaszékbe a szőke férfi, és felveszi a fülesét. A kijelzőket nézi, majd az eget maga előtt. Félúton járnak Peking felé.

– Mi a vacsora? – kérdi az ősz férfi mellette.

– Uhm, valami csibe... – mosolyog a férfi.

– Finom lehetett, ha ennyire feldobott.

– Nem a legfinomabb, de megteszi...

§

2015. június 21.

„VÁD: Szexuális zaklatás, nemi erőszak."

A szőke férfi ajkain szarkasztikus mosoly jelenik meg, ahogy a papírt olvassa.

– Ez hülyeség! Sosem erőszakoltam meg senkit! – Magabiztos kijelentés. Mérgesen néz a vele szemben álló ügyvédre.

– Hát – húzza az öltönyös férfi a száját –, Miss Loren King nem így gondolja. És a hangfelvétel sem ezt támasztja alá – teszi az asztalra a kis szerkezetet és elindítja.

„– Ne ellenkezz, mert akkor fájni fog, kis ribanc!

– De nem akarom análisan!

– Itt az számít, én mit akarok. És ha én tízezer láb magason segbe akarlak baszni, azt fogom!

– Nem akarom!

– Kussolj!"

– Ez hülyeség! – horkan fel a férfi! – Csak szerepjáték! Nem először szexeltem vele! Azt szereti, ha kiszolgáltatott! – int a kis gépre.

„– Ne! Kapitány!

– Sss!" – hallatszik a felvételen, ekkor az ügyvéd leállítja a felvételt.

– Játssza végig! – mondja mérgesen a férfi. – Élvezte!

– Aham... – dől hátra az ügyvéd, s csak néz az ügyfélre.

– Nem. Erőszakoltam. Meg! – csapja kezét a férfi az asztalra, majd mérgesen feláll.

Az ügyvéd felnéz rá, és kifújja a levegőt.

A férfi mosolyra húzza a száját.

– Ilyen nincs! Készen várt rám. Imádja az anális szexet.

– Mr. Schwarz. Ön egyet mond, a kishölgy mást. Tudom, hogy sok pilóta kefél a légiutas–kísérőkkel. Vagy legalábbis szeretne. De ez az esküdteknek nem szerepjátéknak fog hangzani. Ilyen nincs. Az erőszak ott kezdődik, hogy az egyik fél nem akarja.

– Akarta! Élvezte is, az ég szerelmére! – túr idegesen a férfi a hajába. – Ezt nem hiszem el...

– Persze. Csak megjátssza az áldozatot a kishölgy. Elvégre mindennap ezt teszi, és élvezi, ha erőszakosak vele...

– Nem voltam erőszakos! Végig figyeltem rá, hogy jó legyen! Uralkodtam rajta, mert azt akarta!

– „Mert azt akarta" – röppen a flegma megjegyzés az ügyvéd ajkairól. – Ezt ő nem jelentette ki. Csak az ön akarata érvényesült, hogy is mondta? – kérdi fanyar mosollyal az ügyvéd. – Tízezer láb magasan seggbe baszni?

Csend.

A férfi vele szemben csak szívja a száját és morog.

– Életében nem hallott romantikáról?

– Ez csak kaland...

– Hogyhogy nem nős? – kérdi az ügyvéd.

A férfi sóhajt.

– Mert...

– Mert erőszakos? – vág szavába az ügyvéd, s a férfi dühösen néz rá.

– Nem. Nem vagyok erőszakos! Azért nem vagyok nős, mert szeretem a nőket!

– A nőket? Tudja, mi a szituáció? Ön felnőtt férfi, Mr. Schwarz. A hölgy alig múlt húsz. Ön szerint kinek hisznek?

– Jóval múlt húsz! – mondja mérgesen a férfi. – Felnőtt nő. Tudja, mit akar.

Az ügyvéd hallgat, és a papírokra néz.

– Röviden – teszi karba a kezeit. – Legjobb esetben három évet kap – mondja unottan.

– De ártatlan vagyok!

– Ezt semmivel nem tudja bizonyítani.

Az ügyvéd komolyan néz az ideges férfira. Az kiengedi nyakkendőjét és fújtat. Az idegesség jelei tűnnek fel arcán, homlokán megjelennek a korát jelző ráncok.

– És valószínűleg többé nem repülhet.

– Hogy mi?! – nyílnak tágra a zöld szemek.

ADRIANA

2015. június 27.

15:00

Rengeteg a démon ebben a világban. Mindenkinek van. Ennek ellenére láthatatlanok. Ott vannak mindenhol, mindenkiben, éhesen és dühösen. Frusztráció és idegeskedés... Ott vannak a féltékeny tekintetben, a sírva remegő kezekben, az elfojtott vad vágyakban. A csábító szemekben, az őrült szexualitásban.

Mindenhol.

Ki akarnak törni. Vicsorítva előjönni, táncra kelni és játszani. Azonban nehéz nekik. Félreértik őket. Ijesztőek, vadak és buják.

A tomboló bűn...

Mosolygok.

Azt hiszem, éhes vagyok. Éhesen járkál bennem a démon... Hónapok teltek el, hogy utoljára játszhatott.

Én tudok róla, azonban sok ember nem. Nem tudja hova tenni az örömöt magában az éles gyönyörsikoly hallatán. Azt, hogy teste csak úgy gerjed a másik orgazmus gyötörte görcsei láttán. Egy morgó parancs. Uralkodni más testén és lelkén, miközben a démonok bennünk izzó tangót járnak.

Megigazítom az ingem, és komolyan nézek a tükörképemre.

Nagyon éhezem...

Ez lesz a hatodik, akivel ma találkozom az állást illetően. Kezdek fáradni. Jobban mondva, kezdem unni ezt. Azt hiszem, most már egyenként hívom őket.

Itt vagyok az álmom kapujában, és még mindig semmi.

Na, jó. Lássuk, mister... – nézek a lapra a kezemben – ...John Russel? Elhúzom a szám.

Lassan indulok a dombos lejtőn a lakosztályból egyenest a klub előterébe. A pult az ajtó előtt üres. Ide kell nekem egy ember. Egy olyan ember, aki tökéletesen végzi a dolgát. Mindenre figyel, tud bánni az emberekkel, és tud irányítani.

A pihenőhelyiségben már vár a férfi sötétkék öltönyben.

– Üdvözlöm! – köszöntöm, mire felém fordul, és látom, elmosolyodik. Kezem nyújtom, de kézfogás helyett gálánsan kezet csókol.

Hűha! Egy méterrel lejjebb kedves. A lábaim ott vannak.

– Miss Shadow – mondja halkan.

– Mr. Russel – mosolygom. – Olvastam az önéletrajzát. Igen érdekes...

– Merthogy? – kérdez vissza a szavamba vágva.

Nem fejeztem be a mondatom. Nézek rá, s leülök az egyik fotelbe, Russel pedig velem szembe.

– Jogászi diplomával miért akar ügyvezető lenni egy hosztesz klubban? – kérdem komolyan, mire elmosolyodik.

– Váltani szeretnék.

– Eléggé nagy váltás... – teszem keresztbe a lábam, mire éhesen rám pillant.

Ó, kezdem unni ezt!

– Vázolom: ügyvezető. Az ügyeket intézi, a személyzetet és a klienseket. Igen zsúfolt napirenddel, főként esti munka.

– Esti? – lepődik meg.

– Mit gondolt, mikor van forgalom egy hosztesz klubban?

– Azt hittem, olyan szexes valami.

Szexes valami? – csodálkozom el.

– Az – nézek a körmeimre, és megigazítom középső ujjamon a gyűrűmet.

– De mint látja, ön mögött egy hatalmas táncrész van, bárral, DJ pulttal. A klubrész. Itt – tárom szét a kezeim – a pihenő, és jobbra, ön mögött, ahol az a vörös, hangszigetelt ajtó van... – mutatok hátra, ekkor Russel hátranéz, de megszólal a telefonja.

Morogva nyúl a zsebébe.

Illett volna kikapcsolnod, húzom a szám, de a legjobb, hogy ez az alak van akkora állat, hogy fogadja a hívást.

– Igen? Nem, nem lehet megegyezni a hölggyel. A hölgy nem akar találkozni önnel, Mr. Schwarz! – forgatja a szemét. – Most nagyon nem érek rá erre. Akkor sem, ha ártatlan! Nem. Csak ülje le a három évet! A pilótaengedélye? Istenem! Fogja már fel, nem lehet elintézni! Minden ön ellen szól! – morogja, és az ablak felé fordul.

Hm... Csak nézem. Nem ő érdekes, hanem az, akivel beszél.

– Most erre nincs időm! Holnap találkozunk a bíróságon! – S leteszi.

Idegesen ül vissza, a kávézóasztalra hajítja a telefonját.

– Elnézést! Ez az utolsó ügyem kész őrület!

– Aham... Milyen ügy, ha szabad kérdeznem?

– Egy nemi erőszak. Minden a pali ellen szól, de ő állítja, hogy ártatlan! Próbálja bemesélni, hogy csak szerepjáték volt az egész... Újabban minden agresszív állat ezt mondja.

Csak megrándul a szemöldököm s elmosolyodom.

– Elnézést, merre van a mosdó? – néz rám Russel.

– A klubrészen, bal sarok – mutatom, s Russel már indul is.

Követem szemeimmel az üvegfalon keresztül, milyen idétlen, mackós járása van, s végre eltűnik.

A telefonjára nézek. Hmm. Túl kíváncsi vagyok. Egy pilóta... és szerepjáték. Kiváló! Én is szeretek játszani!

A francba is!

Felkapom Russel telefonját. Erősen kezd dobogni a szívem.

Biztonsági zár?

Ó, az anyját, de elhúzom az ujjam.

Nincs!

Nagyszerű, könnyebbülök meg.

Bejövő hívások.

Erich Schwarz.

Európai?

Gyorsan lefirkálom a számát a noteszemre, és visszateszem a telefont.

Csak nézek az üvegfalra.

Pezseg a vérem, pedig csupán adatot loptam. Mosolygok. Kíváncsi vagyok, és általában ez jó.

Russel bukkan fel. Megigazítja zakóját, és újra helyet foglal előttem. Sokkal több a súlya a kelleténél. Volna ezen is mit verni, de...

Az órámra nézek.

– Hol tartunk? – kérdi.

– Az éjszakai munkánál... – mosolygok.

– Ó, igen. Mennyi nap lenne éjszaka?

Csodálkozom.

– Mr. Russel – hajolok közelebb –, az összes! Ez egy egésznapos állás. Nem tudom, hogyan fogalmazzak? Az ügyintéző mindent intéz.

– És ön mit csinál? – kérdez vissza.

– Én? Az enyém a klub. Mint nő, a vezetéshez nem értek – mondom, amit hallani szeretne.

– Hát igen... – mosolyog elégedetten.

– És hogy megy ez? Mármint a hoszteszekkel. Lesz valami... szolgáltatás nekem is?

Mi?

– Na jó! – állok fel mérgesen. – Köszönöm, hogy eljött, de ez az állás túl sok önnek! – indulok az ajtó felé.

– Hogy mi?

Nem válaszolok.

– Beképzelt picsa! Ez egy hosztesz bár! – szól utánam és megállok. Felé fordulok lassan, de ő csak áll a fotelnél. Leteszem a noteszem a pultra.

Elindulok felé.

– Azt hiszi, hogy erről van szó? Hogy mint ügyintéző különleges szolgáltatást kapna? Ezért akar itt dolgozni? Minden éjszaka? A pokol legbujább zugában? – kérdem halkan. – Képes rá? Képes mosolyogva fogadni több száz embert, kinek sötét kis lelke ezen a helyen kel majd életre? – fogom meg a nyakkendőjét, és beledöntöm a fotelbe. Csak néz rám éhesen.

– Hm? Képes lesz számon tartani a kliensek ízlését? Alkalmazni a hoszteszeket a vörös folyosóra? Tanítani, kezelni őket? Irányítani a játékszerek beszerzését?

Russel mohón mosolyog, amikor megállok terpeszben előtte a bőrszoknyában.

–T–talán... – mondja halkan.

– Talán? Mr. Russel, itt minden éjjel egy pert indíthatna nemi erőszak vádjával, amikor a démonok elszabadulnak majd.

– Mi?

– Itt nem arról van szó, hogy egy szép arcú nő vagy férfi orálisan kielégíti.

Elhúzza a száját, mire a farkára térdelek. Ijedten elkapja a lábam, beleszorul a levegő, pedig épp csak hozzáértem.

A füléhez hajolok.

– Nyugi... Az úrnő nem bántja a félős kisfiúkat.

Russel idegesen veszi a levegőt, én elemelem a lábam. Megigazítom a szoknyám, Russel vörös fejjel néz fel rám.

– Ön őrült, Miss Shadow! Melegen ajánlom, hogy szerezzen be jogi képviselőt is! Mert ez nem fog sokáig működni, garantálom!

Csak mosolygok.

– Csak nyugodtan, Mr. Russel. Ez volt az első dolog, amit elintéztem, amint a klub ötlete megfogant.

A pult felé indulok.

– Köszönöm, hogy elfáradt ide.

2.

16:40

Nézem a lapot.

Erich 00323...

Hm. Egy pilóta, aki szeret játszani... Mosolygok.

Kinézek az ablakon és sóhajtok.

Egy férfi, aki repül. Akit nem az zavar, hogy börtönbe kerül, hanem hogy többé nem repülhetne. Aki ártatlannak vallja magát egy erőszakvádban.

Érdekes...

A papírokra nézek a kávézóasztalon. Még rengeteg munkám van. De kell egy kis játék most már nekem is!

A kezembe veszem a telefont. Bepötyögöm a számokat, és megnyomom a hívás gombot.

Semmi értelme agyalni a dolgokon. Gondolatban nehéz csak minden, mert válaszokat gyártunk. Könnyebb lépni! Csak beszélek vele, és meglátjuk, alkalmas–e egy kis játékra.

Egy kérdésbe senki nem halt bele.

A telefon hosszan kicseng, de nem veszi fel.

Hm...

Személyesen könnyebb. Igazad van!

Lássuk az internetet. Közel húzom kis fehér laptopomat, és keresés!

ERICH SCHWARZ – egy csomó találat. Szűkítés. Pilóta.

Na igen.

Így már csak egy van belőled!

Az American Airline pilótája.

De jóképű! Szőke, rövid haj, világos szemek, borotvált, ápolt arc, talán kicsit keskeny áll, de formás ajkak. Hm. Komoly. Nézem a képét az alkalmazottak listáján. 36 éves. Hm. Kiváló kor! Nőtlen. Nagyszerű. Nyolc éve a cég alkalmazottja.

És ennyi! Semmi cím!

Na, akkor hogy csináljuk, Erich?

Hm. Telefonszám alapján...

Keresés.

ERICH SCHWARZ, NEW YORK, MAIN STR. 68. 00323... és fülig ér a szám! Ez az internet zseniális!

Felállok, és indulok a táskámért.

3.

Az első voltam! Az első, akiért pénzt kaptak az államtól, hogy felneveljenek. De talán túl jó voltam. Túl szófogadó, túl csendes, mert utánam sorban jöttek a többiek. És nőtt a felelősségem is. Nekem! Mert én voltam a legidősebb...

§

Beszállok az autóba, és indulok is.

Harcolni mindenért, ami elérhetetlen. Elviselni őket...

Á, mindegy!

Őrültség, amit most csinálok, igaz?

Egy ismeretlen férfit keresek fel, akinek halvány fogalma sincs, ki vagyok és mit akarok.

Mit is akarok?

Megismerni! Mosolygok. Csak megismerni... Kicsit. Aztán már látni fogom, domináns vagy alávetett. És mennyire az, ha valamelyik is.

Mert nem mindegy!

A férfiak alapból erősek, nagyok, bátrak és dominánsok egy nővel szemben, s a nők alapból kicsik, gyengék, szépek és alávetettek. De nem minden helyzetben van így. Az is lehet, hogy az illető nem is tudja magáról, mennyire domináns, illetve alávetett tud lenni egy szexuális játékban, akár egy kapcsolatban.

Vannak „papucsok – csúnya szó! Nem tükrözi a valóságot. A tényt, hogy valaki szeret szolgálni. Hogy szereti megtenni, amit kérnek vagy elvárnak tőle. Férfiak, akik engedik a nőjüknek, hogy döntsön, hogy irányítson, mert nekik valószínűleg jó lesz. Mert nekik az a jó, ha a feleségüknek jó. Közlöm: a kis „papucsok irtó erős férfiak! Ha engedik, hogy uralkodj felettük, megunhatatlanok. Bizony. Sőt ha egy munkában domináns férfi válik alávetetté az ágyban... mert van ilyen. De ritka, hogy egy erős alfa, domináns férfi elengedje a gyeplőt – viccesen fogalmazva –, és teljesen átadja az irányítást. Ha összehoz a sors egy úrnőt egy ilyennel, az a nő az egekben találja magát! Mert minden a szereptől függ, és az erőtől. Ki mennyit képes elfogadni és elviselni a játékok során. Huncutság, perverzió, játékszerek... Egy kis erő, fájdalom, verés, kötözés.

Ott a másik véglet is: mi „alap". Az úr. Aki mindig mindent megszerez. Akkor, ott, ahogyan és akit akar a játék során. Az abszolút, aki a nem szó hallatán csak jobban felvillanyozódik. Még lehet – nagy valószínűséggel – szadista is. De ez is változó, ki mennyire szadista. Van, aki aláz, fojtogat; van aki felemel; aki odacsap; és van, aki ver. Van, aki kínoz, van, aki fegyelmez! Szinttől, stílustól, fantáziától, de főleg partnertől függ. Ki mennyit enged meg a másiknak, és akkor mire van szüksége.

Persze ez játék. Nem szabad elfelejteni. Főként, hogy – ellenben az erőszakkal – az ilyen magasszintű játékok véget érnek abban a pillanatban, ahogy a biztonsági szó elhangzik! Egy szó, mi a domináns agyába ég. Még a hümmögését is érti, és képes megkülönböztetni az összes többitől.

Szép, igaz?

Voltak klienseim, akik nem értették, miért szeretik az ágyban a csúnya beszédet. Nő, aki arra gerjedt, ha a férje kurvának szólította az ágyban. „Az én kurvám!" A tulajdon határozott kijelentése. Elvégre a férfi birtokol. A férfi diktálja a tempót, a férfi nyújtja a gyönyört, és a nők imádják ezt. Ha valaki hódítja őket, uralkodnak rajtuk. És van férfi, aki imádja, ha a nő orális közben a mélytoroktól öklendezik. Vagy ha annyiszor nyújthat neki orgazmust, hogy beleájul szegény tulajdona. Igen, van olyan.

Volt domináns kliensem, aki azt mondta: el akar szabadulni benne egy vadállat és fél, hogy nem tudja majd féken tartani.

Igen. És ez nem baj, tudatos, domináns! Megoldás: kell partner, biztonsági szó és egy őrült játék, ami kielégíti azt a fenevadat.

Tudatosnak kell lenni, mindig azt mondom. Ha az ember tudja, mit akar, hogyan és kivel, ha az a személy partner a játékban, tegye! Főként a zátony felé tartó kapcsolatokban. A kialudt tüzek.

Egy kis játék, és újra lobban minden. Ha nem, akkor eleve nem illenek össze.

Egyszerű dolgokkal kell kezdeni, s lassan haladni. Kipróbálni a dolgokat. Végtelen variáció van. Ami jó, azt lehet többet, ami nem, hanyagolni kell. De mindenkiben ott vannak a démonok.

Azért nevezem így őket, mert mindent tükröz. A mai világban, ebben a prűd kis világban, ahol a szülők próbálják jóra, szépre nevelni a gyerekeiket, bűn és csúnya dolog szexről beszélni. Ezzel rontanak el mindent. Egy korán erő kamasz nem tudja, mit kezdjen magával, ezért fél és rejtegeti a dolgait.

„Ne nyúlj magadhoz! Az csúnya dolog. Ne nyúlj a másikhoz, az bűn! Sőt, majd ha nagy leszel, csak a feleségeddel, csak a hálószobában és csak este!"

Aztán értetlenül nézi, ahogy huszonhárom évesen nősült fiuk pornót néz, kurvákhoz jár, megcsalja millióféleképpen szeretett kis asszonyát.

No. Gratulálok!

El kell fogadni a tényt: az ember szaporodni akar, mert az annyira jónak és élvezetesnek lett „kitalálva"! Ösztön. Kész! És ha nem olyan a partner, akivel minden vágyát kiélheti, akkor bizony a féken tartott démonok jelentkeznek.

De a kíváncsiság munkálkodni kezd. Már a kamaszkor elejétől, ahogy a nemi hormonok kezdenek érni. A démonok lassan kinyitják a szemüket. Látni akarnak. Milyen a másik gyönyöre? Érezni akarnak. Milyen az orgazmus? Tudni akarják, miért olyan jó. Hogyan tudják fokozni saját s a másik gyönyörét. Miért élvezem, ha ő élvezi?

Egy szűz lányt nem arra kell nevelni, hogy féljen! „A szex fájdalmas, jobb, ha minél később próbálja ki." A teste így is jelez neki. Tudni fogja, mikor van itt az ideje. Lehet, hogy tizenhat, tizennyolc évesen, vagy tizenhárom...

Arra kell nevelni, hogyan találjon olyat, akivel a szex jó. Aki élvezetessé teszi a számára. Aki kis, huncut trükkökre tanítja.

Mert az. A szex jó és egészséges, kell az agynak. Kell a testnek. Különben jönnek a gondok. Akár az egyik kliensemnél.

Aki sokat húzza a szüzességét, mert arra nevelték, hogy csak a férjével, de szegénynek minden kapcsolata ebbe bukik bele, mert nem fekszik le az illetővel, és egy nap ott találja magát huszonnyolc évesen, keserű tablettákat szedve, mert a „hiány" az agyára ment és ő nem más, mint egy hisztériás, csapkodó hárpia.

Üzenem: egy férfi! Ha nincs kéznél, akkor játékszer.

Az évek alatt azonban egy dolog mindig beigazolódott: a démonok vannak. Ott van a kamasz lányokban, a fiúkban. Érnek. Szépen lassan, az ember fejében. Ott fészkelnek az álmokban, a böngészőkben. A felnőttek tudják, hogy a démonok ott vannak. Átestek az ismerkedés fázisain.

Mosolygok.

A kíváncsiság, aztán a kényszer. Az első kapcsolatok. Hogyan is kell csókolni? Az ember megtanulja. De nem egyedül. Aztán: ez jó! Csináljuk még! Ez már nagyon jó, most próbáljunk ki valami mást. Kiszívják egymás nyakát. Ki élvezi, ki nem... Ki hogyan érez rá saját nemi vágyaira, stílusára. Az orális; ki jó benne, ki élvezi. Van, aki nem jó benne, és van, aki nem élvezi. Ki adja, ki kapja.

Van, aki képtelen orális szexre. Van, aki képtelen az análisra. Mindennek persze oka van. Trauma, félelem, undor, neveltetés, vagy egyszerűen fiziológiai oka. Rövid nyelv, kicsi száj és hasonló „adottságok". Akárcsak a hosszú vékony, vagy rövid vastag pénisz. A szűk, rövid hüvely. Van, aki csak csiklóorgazmusra képes, van, aki intenzív análisra akár és ilyenek...  Ezeken nem igazán tud változtatni az ember. Együtt kell élni velük. Megfelelő játékot, és ami ennél is fontosabb, jó partnert kell találni!

Haha, volt kliensem, aki, hát, hogy is fogalmazzak, megunta, hogy a férfiak orálist kértek tőle, ezért hirtelen felindulásból kiélezte a fogait, hogy ahogy ő mondta, ne legyen olyan kívánatos a szája. Igen, durva! Főként, hogy meg is bánta utána, akkor került hozzám...

Elvégre mindent adni, mindent kapni. Mindent fokozni és fokozni. A szex erről szól. Gyönyörről, élvezetről, vágyról, és orgazmus–mosott agyról.

Meg a démonokról.

4.

Elindulok felfelé a lépcsőn, kopog a tűsarkú cipőm. Franc, ennyi lépcső! Kezd fájni a lábam. Már ég a talpam.

Pilóta! Mosolygok, és megállok az ajtó előtt.

SCHWARZ, áll a kis táblán. Elmosolyodom. Németül feketét jelent. Az Erich pedig nagyra becsült uralkodó. Jó név!

Megnyomom a csengőt és várok.

A szívem kezd hevesen verni. Viszketnek a tenyereim. Mosolygok. Újra csengetek, és gyerekesen fogom magam előtt a táskám. De izgulok! Ekkor csörömpölést hallok. Már ráncolom a homlokom, mert részeg nevelőapám villan elém. Az ajtó szinte felszakad a helyéről, ahogy kinyílik, s a félmeztelen alak egy szál farmerben szédülten meghajol előttem. Majdnem orra esik, ahogy megbotlik saját lábában, majd felnéz rám.

– Nem rendeltem kurvát! – mondja lassan vörös fejjel.

Csak húzom a szám. Na, szép kis első találkozás! Most nagyon eltekintek előző gondolatomtól. Aki így behódol a piának, az nem uralkodó!

Szánalmas!

– Erich? – kérdem komolyan.

Az emberek meglepődnek, mikor nevükön szólítod őket. Hirtelen hibásnak érzik magukat, hogy nem emlékeznek rád.

Erich felegyenesedik, egyből szájához emelve a whiskys üveget.

– Ja! – nyakalja a piát, s megtörli a száját. Rám néz összeszűkült szemekkel, vigyorog. Szép fogsor.

– Erich! És te, bébi? Nem lehettél emlékezetes...

Itt telt be a pohár. Amellett, hogy bűzlesz a piától, lekurvázol és becézgetsz!

Engem, kedves, senki nem felejt el! Sőt, úgy őrülnek utánam, hogy lélegezni is képtelenek nélkülem, miután mennyen–poklon viszem át őket.

Jó kis alávetett lesz belőled!

Mély levegő.

Elindulok felé, és benyomom az ajtóból. De alig áll, megtántorodik, elejti az üveget, de már ül is le szédülten s rám horkan:

– Te meg mi a faszt csinálsz?!

Bezárom az ajtót, és lehajolok hozzá.

– Tiszteletre tanítalak! – nézek vele farkasszemet. És a kezem már lendül.

Az ébresztő pofon élesen csattan borostás arcán. Hirtelen megrázza fejét s rám néz mérgesen.

– Te aztán tudsz ütni, kis csibe! – ül fel nehezen és nevetni kezd. – Kis szadomazochista!

– Ez semmi... – húzom a szám, de már túrok is szőke hajába. De puha, lepődőm meg, és a mosdót keresem. – Mellesleg olyan nincs, hogy szadomazochista! Vagy az egyik, vagy a másik.

Megvan!

– Csak olyan van – rántom a fürdő felé, mire elkapja a kezem erősen és négykézláb indul –, hogy úrnő, úr és alávetett! – rántom meg a haját, de erősebben szorítja a kezem. Megreccsen a csuklóm.

– Benned aztán van erő!

– Ne akard, hogy én is üssek! Eressz el, te ribanc! – fújja ki a levegőt mérgesen.

Ennyi volt!

Felrántom a fejét és mögé állok. Csak jajdul egyet, a füléhez hajolok.

– Mennyi pia van benned? Hm? – Megragadom az állát, és már nyúlok is a szájába. Ijedten kap levegőért, de két ujjamat nyomom a torka felé, majd erősen le a nyelve tövét.

Egy pillanat az egész. Öklendezik, én kapom is el a kezem. Beleremeg, ahogy sugárban okádni kezd. Egyetlen apró kis inger, és már támaszkodik is meg remegő karjain. Rándul a hasizma, ahogy a gyomra újra összehúzódik, de most már nyál folyik a szájából.

– Meg a kurva anyád! – remegi rekedten. Hulla sápadt lett, s látom, hogyan csapódik ki rajta a hideg veríték, miközben megtörli a száját és próbál levegőt venni.

Leguggolok mellé, finoman túrok ezekbe a szép, szőke fürtökbe. De mérgesen elhúzódik, s leül a mosdó ajtajában. Könnyes szemekkel néz rám.

– Kijózanodtál? Kicsi nyuszim... – mosolygok. – Az alkohol sosem old meg semmit. A démonok nem fognak eltűnni, csak jobban fogják marni a lelked.

Mély levegőt vesz.

– Mi a francot akarsz tőlem?

– Először is, hogy kapd össze magad! Egy égi óriásokat vezető férfihoz jöttem, nem a saját okádékában fetrengőhez! Takaríts fel! Utána beszélgetünk. Jólesne egy kávé is! – ülök a kis kanapéra az ablakban, és elmosolyodom. – Mi lesz?!

Erich csak néz, s a száját törli megint.

– Azonnal, anyuci... – áll fel nehezen, halkan motyogva.

– Igen, úrnőm! – vágom rá. – Ez a helyes megszólítás!

Csak néz döbbenten zöld szemeivel.

– Azonnal! – húzza a száját, és kinyitja a mosdó ajtaját.

5.

– Még bűzlik, mosd fel rendesen! – teszem keresztbe a lábaimat. Erich gyilkos szemekkel néz rám. Tetszik ez a tekintet, de meg fogsz törni... Mosolygok.

Odacsapja a felmosórongyot, s morog.

– Anyádat hánytasd!

– A te hibád, kis nyuszim... Túl sokat jártattad a szexi szádat.

– Anyád... – sisteregi.

– A szemembe mondd! – szólok rá, mire megáll és rám néz. Feszül az arca.

– Egy felnőtt férfi nem kurváz le egy nőt! Nem bébiz meg anyáz! Nem használ rá sértő megjegyzéseket!

Elhúzza a száját. Nem tetszik neki, ahogyan beszélek vele.

– Még egy sértő szó, és megbüntetlek!

Elindul a mosdóba, s hallom, ahogyan kinevet.

– Hallod, megbüntetsz... Aham...

Nevess csak, nevess...

Mikor visszajön, már fehér póló van rajta.

– Szóval ön ismer? – kérdi a konyhába kanyarodva.

Szóval józanodsz!

– Nem, nem ismerem önt, Mr. Schwarz. Egyszerűen alapból vannak elvárásaim önnel szemben.

– Ja... – s megjelenik előttem egy bögre forró vízzel és egy doboznyi instant kávéval. – Válasszon, hölgyem! – hangsúlyozza gúnyosan, mire felnézek rá és mosolygok.

– Köszönöm.

Csak néz egy pillanatig, aztán leül velem szemben a székre.

– Szóval ki a bánat maga? – kérdi még dühösen.

– Jelenleg az egyetlen ember, aki hisz önnek – mondom az egyik 3 az 1–ben kávét kibontva.

Szóval eljutottunk a magázáshoz. Távolságtartás... Ezzel kellett volna kezdeni.

Bámul és hallgat. Csak most mér végig.

– Doktor Adriana Shadow vagyok, szexuálpszichológus. – Keverem a kávét, és látom, hogy meglepődik.

– Csak nem a reptér küldte?

– Ó, nem! – legyintek.

– Akkor?

– Az árnyak azt súgták, igen nagy bajban van...

– A mik?! – hökken meg. Mosolyogva belekortyolok a kávéba.

– Mesélje el, mi történt azzal a kislánnyal, aki vádolja.

– Minek?

– Hogy tudjam! – vágom rá.

– Egyáltalán honnan tud róla?

– Részletesen!

Erich hallgat. Idegesen túr szexi hajába. Hátradől. Jó pasi. Szép szőke haja van. Ritka szőke. Jóval hosszabb, mint a képen, amit láttam róla. Dús, rakoncátlan tincsekkel. Világos szemek.

Nem a kigyúrt legény. Egyszerűen izmos. Világos a bőre... érdekes. Csak mosolygok szőrös karjára nézve.

– Nem történt semmi! – morog, de lehiggadt. Így egész kellemes a hangja.

– Rendben – fordulok felé. Közelebb ülök hozzá. – Mister Schwarz. Hogyan lett pilóta?

Csak néz rám nagy szemekkel.

– Letettem a vizsgákat, úgy! – nevet kissé.

– Szeret repülni, igaz? – hajolok közelebb hozzá. – Szereti, mikor az a gyönyörű mestermű engedelmesen felemelkedik a magasba. Ahogy forrósodó motorjai csak szívják magukba a hideg levegőt a hatalmas szárnyakon. Szereti hallani a halk, süvítő szelet, igaz? Nézni a végtelen kék eget maga előtt, ahogyan a magasban sebesen száll... – súgom a fülébe. Megfeszül az arca, lehunyja a szemeit. – Úgy, úgy... Lélegezzen mélyen! Hagyja csak, hogy a keze tegye a dolgát. A vérében van már. Úgy ismeri a gépe minden részét, akár egy női test karcsú vonalait...

– Hmm – mosolyodik el.

– Fél, igaz? Fél, hogy elveszik öntől...

Ráncolja a homlokát.

– Én segítek – érintem meg finoman a vállát. – Bízzon bennem!

S elengedem.

Mélyet sóhajt, s rám néz. Ellágyul a tekintete. Hallgat egy ideig.

– Akarta. Sosem erőszakolnék meg senkit. Csak... – túr a hajába és feláll, járkálni kezd. – Loren keményen szereti!

– Akárcsak ön, igaz? – kérdem belekortyolva a kávéba.

Elhúzza a száját.

– Sosem bántottam. Mindig úgy csináltuk, ahogy szereti! Mindig vigyáztam rá! – morog s ökölbe szorul a keze.

– Részletesen.

Megemeli szemöldökét.

– Részletesen?

– Igen. Előtte, közben, utána mit csinált és hogyan?

– Viccel! – nevet, de én komolyan nézek rá. – Hú... – ül vissza a kanapéra. – Külön szoktunk enni Greggel. Automata pilótával utaztunk tizenegyezer láb magasan. Kiváló idő. Semmi fennakadás nem volt. Valami fél hét volt, mikor elhagytam a pilótafülkét, és leültem a konyhában. Alig ettem pár falatot, mikor Loren megjelent. Ahogy ránéztem, tudtam, hogy ki van éhezve. Aztán közel libbent. Máskor azt akarja, hogy hercegnőmnek, apuci kislányának hívjam, vagy erősen csapjak rá, vagy szorítsam a torkát, de most azt súgta a fülembe: Felszálltunk, kapitány. Azt akarom, hogy tízezer láb magasan segbe basszon, akár egy lotyót az utcasarkon.

Figyelem, ahogy Erich mosolyra húzza a száját.

– Azt hittem, viccel, de... Előre bekente nekem a szexi hátsóját. Csak azt tettem, amit kért! – mosolyog. – Ember legyen a talpán, aki képes lett volna nemet mondani neki! – nevet halkan. – Így hát... – harap a szájába, s elégedett képet vág, de elhallgat és lehajtja a fejét.

– Folytassa.

– Követtem a mellékhelyiségbe, s ahogy az ajtó becsukódott, azzá tettem, ami lenni akart.

– Utcasarki lotyó, aki anális szexet kért öntől – jelentem ki.

– Ja... – mosolyog Erich.

– Meddig tartott?

– Ameddig szokott egy repülőúton. Talán tíz perc – grimaszol flegmán. – Az AB 200–asokon két mellékhelyiség van csak, és majdnem négyszáz utas.

– Hm. Mindketten élvezték?

– Persze! Nőké az elsőbbség! Csak akkor megyek el, ha legalább kétszer az egekbe repítettem.

Szó szerint, mi? Mosolygok.

– Védekeztek?

– Mint mindig.

– Okozott neki fájdalmat?

– Haha – nevet Erich –, úgy be volt kenve, hogy csúsztam, mint forró kés a vajon.

Értem.

– Utána?

– Utána befejeztem a vacsorámat és visszamentem a fülkébe.

– Visszaúton?

– Semmi. Nem is láttam.

– Eddig is így volt? Szex után nem beszéltek?

– Minek?

Barom!

– Mióta ismeri Lorent?

– Vagy két éve.

– Fiatalabb?

Erich gondolkodik.

– Azt hiszem, huszonnégy.

Na, ez a baj!

– Van esetleg egy címe, telefonszáma?

– Nem, nincs.

Felállok, megigazítom a szoknyám. Nem baj, utánajárok én.

– Mit csinál? – néz rám Erich.

– Az az ostoba magába zúgott! – jelentem ki. – Minden eszközzel fel akarta hívni magára a figyelmét. De a jelek szerint nem sikerült neki.

– Hogy Loren szerelmes belém? – csodálkozik.

– Erich! Ennyire nehéz a felfogása? A kislány mindent önnek adott.

– Baromság. Nem én voltam neki az első, akinek úgy előkészítette magát.

– Talán nem. Azonban valamiért több kell neki magából. Ezért növelte a szinteket. Megszólítás, egy kis erő, verés, fojtogatás, majd idézőjelben erőszak! A férfiak elfojtott vágyai.

Erich csak néz, és húzza a száját.

– Teljesen alávetette magát önnek, ön pedig uralta. Ezért az agya szépen elhitte, ez kapcsolat, hogy ez szerelem, de pont ezt nem kapta meg. Figyelmet, társalgást, törődést és szerelmet.

– Nem... – húzza a száját, majd nevet. – Én nem szeretem! Nem úgy! Csak jó a szex vele!

– Tökéletesen értem – indulok az ajtó felé.

– Hova megy? – szól utánam.

– Megyek, megmentem a pilótaengedélyét.

– Mi? – emelkedik meg a hangja. Elé lépek. Lassan túrok abba a szép, dús hajba. Természetesen buják ezek a fürtök. Puha a tapintása.

– Játsszunk egy jót. Megvásárollak, kicsi nyuszim... – mondom halkan, farkasszemet nézve vele. – Csak öt napra. Holnap estétől, ami kedd este, egészen szombatig – mosolygok és a füléhez hajolok. – A másvilágra foglak repíteni, addig, míg a könnyeid, taknyod és nyálad egybe nem folyik, ahogy majd belehalsz szakadó testtel az extázisba.

Teljesen kitágulnak a pupillái mikor rám néz, s elmosolyodik.

– Hmm, hiszem, ha látom – mosolyog.

– Két szó! – teszem mutatóujjamat ajkaira. – Igen, úrnőm!

– Tapasztalni fogod! – S elindulok az ajtó felé.

6.

Túlságosan unatkozom. Összegyűlt az utóbbi fél évben minden. Ha a klub már működne, könnyebb volna beszerezni egy alávetettet, de még nem működik. A kapitány kis ügye pont jókor jött.

Mosolyok, mikor beülök az autóba.

Creepy Jayt hívom. Ő az én kis IT zsenim, aki nemsokára beüzemeli a klub kliensrendszerét.

Hosszan kicseng.

– Asszonyom! – veszi fel a telefont. – Még nincs kész a program.

– Értem. Mikorra lesz?

– Péntek.

– Az jó lesz. Most azonban kéne egy kis hackeres segítség.

– Mármint?

– Egy cím.

– Név?

– Loren.

– Loren mi?

– Csak Loren, légiutas–kísérő, huszonnégy éves.

– Huh, ez macerás...

– Tíz perced van rá!

– Azonnal! – Hallom, ahogy a billentyűzet mellé teszi a telefont, és gyorsan gépelni kezd.

Felnézek az épületre és mosolygok. Alig várom, hogy uraljam azt a férfit! Hogy az önkívületbe őrjítsem, annyira, hogy lélegezni is képtelen legyen az engedélyem nélkül.

– Megvan! Loren King, coloradói, két éve van az American Airline–nál, négy nyelvet beszél – csendül fel Jay hangja. – Huszonhárom, nem huszonnégy! És nincs odahaza, most száll le a gépe.

– Kiváló! Családtagok?

– Egy öccse. Charlie, tizenöt, és a nagynéni, Rudy King.

7.

Huszonhárom? A reptér felé kanyarodom az autópályán. Korán kezded, kislány. Még nem vagy stabil érzelmileg ilyen vad játékokhoz...

§

Megállok a recepció előtt, és a bordó egyenruhás férfihoz hajolok.

– Loren Kinggel szeretnék beszélni, most tért vissza. Igen fontos lenne.

– Ki keresi?

– Rudy, a nagynénje – mosolygok, s a férfi a váró felé int.

– Azonnal szólok neki.

Pár perc, és hallom a gyorsan kopogó cipőt. Lihegve szalad be a váróba a szőke kislány. Valóban szép. Csinos, alig nyomhat ötvenöt kilót ezzel a 160 cm magassággal. Tökéletes arc.

Elmosolyodom.

– Loren?

Döbbenten néz rám, majd körül.

– Elnézést, hol a nagynénim? Történt vele valami?

Nagynénim? Hm... Gyerek!

– Ó, nem, nem – rázom a fejem, s elindulok felé. – A nevem Adriana Shadow – nyújtom a kezem, s kezet fogunk. Lágy a kézfogása, kicsit erősebben szorítottam, mint számított rá.

– Az ügyészség küldött, szexuálpszichológus vagyok.

Lefagy! Elengedi a kezem és sarkon fordul.

– Nem akarok erről beszélni!

– Pedig kell! – fogom meg a karját. – Részt kell vennie az kezelésen. A légitársaság ragaszkodik hozzá. Fontos a mentális egészsége!

– Hagyjon engem békén! Semmi bajom!

Látom, hogy semmi bajod...

– Ez természetes, hogy tagad – mosolygok. – Hiszen ön nem hibás semmiben.

Mérgesen néz rám.

– Ha most nincs kedve, megértem. Azonban a holnapi tárgyalásra való tekintettel, válaszolnia kéne pár kérdésre.

Loren frusztráltan néz és sóhajt.

– Csak pár kérdés?

– Pontosan. Csak öt perc.

– Na jó!

– Köszönöm. Kérem, foglaljunk helyet – intek a székre. Zihálva ül le.

– Hogy érzi magát?

– Rosszul! – vágja rá. – Hogy kéne érezzem magam, miután az a beteg megerőszakolt?

Hűha, jön a kemény vád.

Például nagyon nem dühös lennél egy erőszak után, hanem rettegnél, és senkire nem néznél rá totális szégyenedben. Mocskosnak éreznéd magad. Nem ülnél két órát a tükör előtt, hogy ezt a szép sminket az arcodra kend. Nem is dolgoznál, csak begubóznál a szoba sarkában zokogva.

Mosolygok és nem válaszolok.

– Értem. Részt vesz a kezelésen? Szedi a nyugtatókat?

Elhúzza száját, majd rábólint.

– Persze!

Hazug. Azt sem tudod, miről beszélek!

– Mint mondtam, a mentális egészsége nagyon fontos a társaság számára. Ezért szeretném, ha most nagyon figyelne rám – fogom meg a kezeit mosolyogva.

– Figyelek – mosolyog vissza.

Jaj, jaj, kislány... Még rémálmodban sem tudod, mi az erőszak.

– Loren... – Komolyan néz a szemebe. – Örülök, hogy nincs nagyobb baja. Ez fontos, hogy jól érezze magát. Még sok minden vár önre az életben. Egy tökéletes kapcsolat...

Hallgat. Itt már más elhúzta volna a kezét. – Egy komoly férfival – mondom, amit hallani akar. – Aki erős, aki csak önre néz, és lelke mélyére lát. Aki előtt nem kell megjátszania magát.

Lágyul a tekintete. Ismerős? Látod már magad előtt szeretett kapitányodat?

– Lélegezzen mélyen – mutatom neki, és ő csinálja. Kenyérre tudnálak kenni, kislány. – Így... Újra... Lassan. Eljön az idő, mikor újra minden jó lesz... – simogatom meg a karját. – Mikor a harag már elszáll, és a finom, erős érintések, mik tűzbe hoznak, újra elérik a céljukat.

– Hmm – mosolyodik el.

– Csak bízz magadban. Tökéletes vagy, és csak olyan érdemel meg, aki szintén tökéletes. Aki magasan mindenki felett áll, aki csak a tiéd. Még ha egy röpke pillanatig is. Elmondhatatlanul boldoggá tesz, ahogyan ural... – halkulok, s Loren arcába szalad a vér. – Szereted őt, igaz?

– Nem! – tagad könnyes szemekkel. Lágyan megsimogatom az arcát.

– Megértelek. Ő tökéletes. Erős, jól néz ki... Egy kapitány – súgom a fülébe. – Csak a legjobbat érdemeli. És te bármire képes vagy, hogy a legjobb és legfontosabb legyél neki.

– Igen, bármire – mondja halkan.

– Sőt ha kell, el is engeded őt... Csak hogy örökké gondoljon rád.

– El – sóhajt, s elmosolyodom. Szomorúan néz rám, majd sírni kezd.

– El kell engednem?

– El – mondom halkan, s letörlöm a könnyét. – Valaki arra vár, hogy szabad légy, és mindent neked adhasson. Mindent, amit a kapitány nem adhat neked.

– Sosem fog szeretni, igaz?

Csak rázom a fejem.

– Ő repül. Senkit sem fog szeretni, csak a végtelen eget. Te is szereted. Nem akarod elvenni tőle, igaz?

Loren sóhajt, és letörli a könnyeit. Feláll, az ajtó fele indul.

– Telefonálnom kell!

– Rendben.

§

Egyes embereket könnyű manipulálni. Adottság kell hozzá, ez igaz. De nincsen benne varázslat. Csupán a lelkük mélyére kell látni. Érezni a vágyaikat, megérteni őket, és máris a kezedből esznek.

Évekig tanultam, hogyan, milyen hangon nyúljak annyira mélyre, hogy gondolkodás nélkül engedelmeskedjenek. Évekig.

S végre elmondhatom, hogy maholnap – tény és való, azért harminchárom évesen – ott tartok, hogy jogosan viselem a Gyémántkirálynő nevet.

Az egyik alávetett mondta rám.

Mosolygok, mikor beszállok az autóba. Jó kis alávetett volt.

Ah, vigyorgok.

„Úrnőm, ritka és gyönyörű vagy, akár a gyémánt. De olyan kemény is!" – tette hozzá, s fetrengett a röhögéstől a sokk után a friss hóban, akár egy önfeledt, boldog kiskutya, akinek a kis pocakját vakargatják.

Megtetszett a gondolat.

Szép, ugye?

Pedig átlagos vagyok. Legalábbis szerintem. Átlagos úrnő, vagy domina, ha úgy tetszik, aki vezet. Imádok vezetni. Irányítani a test szenvedését, át az alázáson az önfeledt felszabadultságig. A férfiakat mélypontjukról felrepítem nyílegyenesen a mindenségbe, ahol rádöbbennek, miről szól az élet. Hogy minden csalóka. Hogy semminek nem hihetnek, senkiben sem bízhatnak, csak bennem. Egyedül én vagyok az egész rémálmuk, és csodás Univerzumuk központja. Mert ott vagyok a szenvedésükben és gyönyörükben.

Más szóval beveszem magam az agyuk mélyére, a „lelkükbe". Igencsak rövid idő alatt. Aztán haladunk. Ők szépen haza, én meg türelmesen várok, hogy egy újabb férfi jelenjen meg, aki csak kikapcsolódni vágyik. Semmi másra. Csak végre hiszti, túlagyalás, gyerek és kötelezettségek nélkül kefélni.

Gonosz vagyok?

Kétlem.

Úrnő vagyok.

Ez tesz azzá! Ezért vagyok én eltérő az átlag nőtől. Ezért nem vagyok barátnő, csaj, vagy feleség. Ezért nem akarok kapcsolatot vagy családot. Mert mindez az átlag alávetettséggel járna. Szolgálni, adni, más kedvében járni. Egy hatalmas kupac érzelmi melodráma, mert a rózsaszín buborék kipukkan néha. Olyankor kerülnek – kerültek – hozzám a fásult, túl stresszes nők, a megszürkült, fáradt, állandó megfelelési kényszerrel elő anyák, akiknek a nemi élete újabban abból ált, hogy dugi pornót néztek.  Jobb esetben, ha csak nem ment az agyukra a „hiány". Mert apuci elfoglalt, apuci fáradt, apuci későn jön. Meg apucinak akkor van kedve, amikor ők agyonaggódták magukat a lázas gyerek miatt.

Egy idő után azon kapták magukat, hogy nem szex nincs, hanem már egyáltalán semmi nem volt köztük. Egymásra sem néztek, nem értek egymáshoz, nem csókolóztak, nem beszéltek. A kémia teljesen megszűnni látszott, más emberek lettek – ahogyan ők fogalmaztak.

Nem akarok olyan nő lenni. Ők sem. Senki nem akar olyan lenni.

Egy hosszú kapcsolat macerái. Amikor a sok minden értelmetlen gond közt a szexualitás eltűnik. Méghogy a szex nem fontos! Hogy a család, a munka megelőzi.

Nem! Emberek, nem! A szex fontosabb mindennél! Azért jöttél össze a másikkal, mert vágytál rá! Azért maradtál vele, mert jó volt vele! Ezt ápolni kell! Építeni. Az a gyerek nem lát abszolút semmi rosszat, ha apa megöleli anyát és édesen megcsókolja. Nem csúnya, ha megsimogatja, vagy kicsit megfogja a fenekét. Igen, nincs mindig idő és energia az ágyba bújva enyelegni. De öt perc és szenvedély, villám, rövidzárlat, és újra szent a béke. A dolgok egyből más megvilágításba kerülnek.

Persze ehhez figyelem kell. Figyelni. A másikra, egymásra, különben minden véget ér, jön más, aki „figyelt rám".

Úgyhogy, végérvényesen...

Nem, kösz, nem kell kapcsolat!

Mert én uralkodom.

Ezt mindenki másként teszi. Minden királynő más. Minden úrnő más játékokat használ, vannak szabályai, nincsenek, fetisiszta vagy nem. Szadista, esetleg biszexuális. A lényeg többnyire egy: a szex! Szintről szintre menni.

Megsúgom. Nem nagy kunszt! Egy kertvárosi, háromgyerekes anyuka is képes rá. Nem csak bólogatni és várni, mikor kell majd a férjének. Mert ez játék. Nem valami misztikum. Tény és való azonban, hogy alapból könnyebb annak, akiben ott van az irányítás.

S vicces: el sem hinnék az emberek, milyen sokan vannak azok a férfiak, akik titkon erre vágynak. Még ha csak kipróbálni is. Minden a gondolattal kezdődik: csak üljön meg, és lovagoljon. Az első jele annak, hogy átadja az irányítást. Alulra kerül, és csak élvez. – Szépen aláveti magát a nő ritmusának, és csak gyönyörködni akar benne.

Persze, ellentétben a mindig aktív férfival, a nők többsége maradna passzív. Hamar elszáll az energiája. Főként egy intenzív orgazmus után.

Elhúzom a szám. Ez természetes. A nő mindig alárendelt, passzív. Mindig szolgál, mindig magát adja, testet, mindenét, mindig tűr. A férfi a Harcos, a vezér, a hódító, a birtokló.

Nos. Én pedig a harcos felett szeretek állni, aki át akarja adni az irányítást. Meggyúrni, összetörni, összerakni, kimosni az agyát.

Aztán?

Aztán szabad. Visszamehet a kis életébe. De előbb–utóbb így is szolgálni fog a démonjainak.

8.

A nevelőanyám szentül hitte, hogy minden okkal van. Nos, még akkor is, mikor nevelőapám részegen esett be az ajtón. Úgyhogy... Kétlem, hogy igaza lenne. Mindenben kételkedem. De én már csak ilyen vagyok.

Mert tudom, hogy mindenki és minden változó. És így a helyes. Az élet egy játék. Színház, ahogy a nagyok fogalmaztak. A szex is. Mosolygok.

Az ember sem a szemének, sem a fülének nem hihet. Csupán a tettek a biztosak.

A tettek. Az érzés. Az valódi, ami tényleg megtörténik.

Megállok a klub előtt, és felnézek a sötét táblára. Eldugott egy helyet találtam, de ilyen is kellett. Jó nagy, egy régi gyár, melynek pincéjében a raktár foglal helyet, felette a klub, a hosztesz szolgálat és a vörös folyosó. Ez az első két rész mind zárt, sötétített ablakkal van. Felette pedig a lakosztályom.

Hmm... A hatalmas luxussal berendezett lakásom.

Elindulok a lépcsőn, s ráteszem kezem a szkennerre. Csak én tudom nyitni és zárni. Egyelőre.

A szkenner átvillan, és az ajtó zárja kattan.

Még minden sötét, csak a vörös biztonsági fény világít a pult mögötti boltíves ajtóban. Most erre kell mennem. Fel. Dombon, s már nyitom is a sötét ajtót. Jobbra s balra is egy–egy hatalmas hálószoba vár. Egy nekem, s egy majd az alávetettemnek.

Előre pedig, szezám tárulj! A fény felkapcsol, s a fehér pompa ragyogni kezd.

A szívemet melengeti ez a tágas tér! Mindig is ilyenre vágytam, amióta csak az eszemet tudom. Hatalmas, magas mennyezet, s fény, fény, fény!

Ahh! Elvágódom a hófehér kanapén, és nézem a világító, tükörkockákból készült csillárokat.

Nagyon rossz és nagyon eltökélt vagyok. És mindent mindig egy lapon. Nekem nem kerül pénzembe beszélni. Mások ezreket fizettek egy óráért, hogy meghallhassam őket. S most... Elmosolyodom. Semmi mást nem kell tennem, csak várni. Várni, hogy mélyre vetett szavaim szépen gyökeret eresszenek, s óriássá nőjék magukat. Úgy a kis Schwarz lelkében, mint a kislányéban. Elvégre a szavaknál nincs nagyobb hatalom az ember kezében...

Lehunyom a szemem és szőke, göndör fürtökre gondolok könnyes, zöld szemekkel, s hófehér fogsorra az ívelt ajkak mögött. Ráülni való! Hm. Egy pilóta...

9.

Kedd...

Rengeteg dolgom van. Ennek ellenére alig várom az estét. Hülyeség ide, vagy oda. Kíváncsi vagyok. Ennyi az egész. Túl kíváncsi, és pokolian éhes!

A papírokat nézem az asztalon, közben müzliszeletet rágcsálok a reggeli kávé mellé. Szerződések... Klubszabályzat... és a legális működéshez szükséges hivatalos papírok. A tűzoltósági engedély, amit igen nehezen kaptam meg, csak a vízrendszer felújítása után, ami azzal jár, hogy az egész klubban egy cigarettát sem lehet meggyújtani, mert egyből minden elázna, és sípolna az egész épület. Ez van, kedves kliensek. Mert vagy ez, vagy nincsenek zárt szobák és vörös folyosó.

Még annyi minden van! Kell szereznem beszállítókat. Egy italforgalmazó cég válaszára várok, de kellenek játékszerek... A Drx szerencsére szó nélkül írta alá az óvszerek szállítását. De...

Még kéne írjam a belső szabályzatot. Kellenek hoszteszek, azokat be kell, tanítani. Mert nem nagy ördöngösség ugyan, de egy nap rá fog menni a D.–A. jelek, a pozíciók, a játékok magyarázására... Felkészíteni őket.

Ó, sosem fogok a végére érni egyedül! Legalább kettő kéne belőlem!

10.

Az idő túl lassan telik. Elmerülök a kádban, és nézek ki a hatalmas ablakon.

A következő öt napra gondolok. Elő kell készítenem egy D.–A. szerződést!

Telhetetlen vagyok, főként mikor termékeny időszakom van, és a testem beindul. De most épp havin vagyok...

De utálom!

Lemerülök a víz alá.

Persze ez nem akadályoz meg abban, hogy önfeledten kijátsszam magam a kis nyuszimmal. Mosolyognom kell, és elfogy a levegőm. Felemelkedem, s hátrasimítom a hajam.

– Ahh, Mr. Schwarz... Nincs az az isten, akihez imádkozhatsz majd a túlvilágról!

Kimászom a kádból, és belebújok a törölközőbe.

§

Hosszan szárítom a hajam, s nézem magam a tükörben. De utálom ezt is! Hogy mégis kitől örököltem ezt a bozótot a fejemen? Ahogy szárad, úgy ágaskodik el minden hajszálam. Mintha csak drótból lenne! Wha! Megszorítom a hajkefét, kikapok egy hajgumit a fiókból, összefogom a hajam és kész!

– Fú! – fújom ki a levegőt, és az arckrémért nyúlok.

11.

A laptopom és a telefonom egyszerre jelez. Újabb jelentkezők vannak az ügyvezetői állásra.

Nagyszerű!

Előrehajolok, és nyitom az önéletrajzokat.

Andrew Wallence? Honnan szalasztottak? 28 éves, eddig is ügyvezető volt egy szállodánál. Lehet belőle valami. Holnap jöhet! Így is minden második nap pihenőnap.

Carl Johns, 43 éves, ügyvezető egy kereskedelmi boltban. Csütörtökre... És remélem, hétvégére már lesz még egy belőlem.

§

17:30

Na lássuk, Mr Schwarz... Felállok, s elindulok a hálószoba felé.

Kiveszem a fekete bőrszoknyám, fehér ing, s rá a kis bőrmellényem. A hajam marad bozót copfban, nincs kedvem szarakodni vele. Tűsarok, a telefonom s autókulcs.

12.

Támasztom a Jeepem oldalát a Bíróság épülete előtt. Jay ezt az időpontot s címet adta meg. Szándékosan nem kérdeztem Erichet. Így azt hiszi, csak vicceltem vele. De... Remélem, a zsenim nem téved.

Ez a 28 fok meleg egész tűrhető, csak a fény zavaró. Nézem a fel–le járkáló emberkéket, és mosolygok. Nehéz ebben a világban partnert találni, alávetettet meg még nehezebb. Főként olyat, amelyik tetszik is. Egy adott pillanatban már eljut az ember oda, hogy édesmindegy, a másik hogyan néz ki, csak tegyen eleget a szerződésnek arra a pár napra.

Ez meg fog változni a klubbal. Esélyt adok majd mindenkinek, hogy partnert találjon őrült kis játékához. Mindenki démonjának.

Megigazítom napszemüvegemet, s kibontom a kis palack vizet. Lassan iszom.

S lám–lám...

Russel már jelenik is meg mutogatva az ajtóban, s mögötte szürke öltönyben, nyakkendő nélkül, csak lazán, Erich. Azért megnézném rajta a kapitányi egyenruhát...

Ez a Russel nagyon értetlenkedik. Csak magyaráz neki mutogatva.

A szél a semmiből támad fel, s nézem, ahogy Erich döbbenten áll meg a lépcső tetején. Észrevett! Nagyszerű. Zsebre teszi a kezeit és kihúzza magát. Nem mozdul. Hm... Ez a jel meglep. Tudatában vagy, hogy domináns pózt vettél fel, vagy csak alapból használod, akárcsak sok alfa? Russel már rég alatta jár görnyedten.

– Miss Shadow... – áll meg mellettem, de magasról tojok rá. Erichre várok, aki végül lassan elindul a lépcsőn.

Mi az, kis nyuszim? Szám mosolyra húzódik, kiegyenesedem, és kinyitom a Jeep hátsó ajtaját.

Gyere!

Erich mintha csak számolná a lépcsőfokokat. Csak nem vagy mániás?

S végül megáll előttem.

– A dr...

– Shh, shh, shh! – emelem fel mutatóujjam, mielőtt megszólít. Ez is domináns jel, a figyelemfelhívás jele. – Két szó! – mondom, és komolyan nézek rá.

Erich mosolyra húzza a száját. Egy veszélyes, fog nélküli mosoly. Szexik ezek a mosolyráncok rövid szakállas arcán, az ajkai sarkában. Ez az érett férfiarc... Összeszűkülnek szemei. A szél erősen borzolja a haját, imádni való látvány.

– Úrnőm... – szólal meg kellemes hangján, s én is mosolygok, mert hirtelen összetörik előttem ez a kép, és tökéletessé válik, ahogy látom kiszakadni belőle a gyönyörtől üvöltő démont.

– Helyes – húzom vigyorra a számat, és beintem az autóba. Megemeli szemöldökét és beül.

– Nem tudom, hogy csináltad...

– Sss... – teszem ujjam a számra, és a visszapillantóban nézek rá. Csend. Indítom az autót, és hátrapillantok újra. Erich csak mosolyog. Jó kedve van. Ez jó!

– Éhes vagyok! – jelentem be. – Úgyhogy vázolom, mi lesz! Én beszélek, te hallgatsz. Személyes dolgokat teljesen mellőzzük. Ez az öt nap egy szexjáték lesz – hangsúlyozom. – Egy hosszú társasjáték