Szélhámos szereposztás

By Fejős Éva

Vigyázz! Öl a humora, szexi, és még romantikus is!

Csak 18 éven felülieknek!

 

Hová tűnt a világ egyik legdrágább esküvői ruhája?

Bora igazi ámokfutásba kezd az Australian Openen, hogy kiderítse, ki lovasította meg a ruhakölteményt, amit Arieltől kapott, ráadásul nem is vallhatja be neki, hogy eltűnt.. Mialatt a rejtély nyomába ered, beleszalad egy olyan történetbe, ami akár alapjaiban is megváltoztathatja az életét. Tanácsadói ezúttal nem sok jóval szolgálnak: a jó fej nagyira állítólag rászállt az adóhatóság, az anyja egy dzsungelből szelfizget az Instagramra, a tesója már megint egy hihetetlen teóriával áll elő. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy táncdalénekes nagyapja az őrült Saroltával, vagyis Bora ex-tévébemondó nagyanyjával Ausztrália felé közeledik egy Jumbón, és ha megérkeznek, akkor – a lány úgy véli – kő kövön nem marad.

Bora még nem sejti, hogy a csodás menyasszonyi ruhájának eltűnése hamarosan csak századrangú probléma lesz számára, mert belecsöppen a szilveszteristák nevű fura szerzetek közösségébe, ahová belépni könnyű, kilépni viszont annál nehezebb.

De vajon Bora számára van-e visszaút?

 

Fejős Éva új regényében visszatérnek a Szélhámos-sorozat imádott, őrült szereplői, hogy magukkal vigyenek Téged is egy fergeteges, kalandos utazásra!

• Language: Magyar
• Publisher: Erawan Könyvkiadó
• Release date: Nov 13, 2022
• ISBN: 9786156269485

Book preview

cover.jpgbel_cim

A SYNDEY SCOTT NÉVEN ÍRT

SOROZAT 5. RÉSZE

Copyright © Fejős Éva, 2022

© Erawan Könyvkiadó, 2022

Fejős Éva elérhetősége:

www.fejoseva.com

[e-mail]

Facebook: fejoseva1

Instagram: @fejoseva

A kiadó elérhetősége a Facebookon:

https://www.facebook.com/ErawanKonyvkiado

Fejős Éva webshopja, ahol kedvezmények

és könyvcsomagok várnak:

https://erawan.hu

Felelős kiadó: Fejős Éva

Szerkesztette: Münz András

A kéziratot gondozta: Lőrinczi Ágnes

Borítóterv, tördelés: Müller Péter

Borítókép: shutterstock.com (LightField Studios)

Elektronikus formátum:

Békyné Kiss Adrien

ISBN 978-615-6269-48-5

img1.jpg

Bora

– Bora, most már haza kell jönnöd.

A bátyám hangja határozott, de engem nem téveszt meg. Nyilvánvalóan valamije hiányzik, amit tőlem remél. Mondjuk egy kis pénz, amit eljátszhat.

– Nem rajtam múlik – mondom, és az ölembe ejtem a telefonomat. Gyorsan ki is hangosítom. – Amint vége ennek a tornának, hazamegyek. Pár napig nem látsz még, mi olyan sürgős?

– Hát nekem semmi. – Eléggé erőteljesen hangsúlyozza a névmást.

– Ja, oké.

– Viszont a nagymuttert bevitte a NAV.

– Ó. Hát biztos túl sokat haknizott feketén.

Mit mondjak, nem lepődtem meg. Sarolta biztosan benne volt x évvel (oké, talán évtizeddel) ezelőtt abban, hogy Kazimir feketén kapta a fellépési pénzt. Sőt mi több, szerintem Sarolta műsorvezetése is a szürke zónában mozgott.

– Hogy érted, hogy haknizott?

– Hát hogyhogy hogy. A fellépésekre gondolok. Műsorvezetés Bivalynádasdiban, ilyesmik.

– Tehát Saroltáról beszélsz?

– Naná. Miért, te? – kérdezem, és összeszorul a gyomrom.

– Hát én a kedvenc nagyanyádról.

– A nagyiról? – Jó ég, az anyai nagyanyámmal ez nem történhet meg! – Mit keres nála a NAV?

– Egyelőre ő keres valamit náluk, és tartok tőle, ha felgöngyölítik az összes ügyét, akkor nemigen jön haza ebben az életben.

– Te anyu anyjáról beszélsz?

– Bizony ám. Ki másról?

– Na várjál! Nagyira rászállt az adóhatóság, és szerinted vannak ügyei, amiket ha felderítenek, akkor annyi neki?

– Így valahogy. De én sem tudok semmit. Mindenesetre egy jó ügyvéd kell neki.

– Egy jó ügyvéd? Na azt talán még tudok keríteni.

Száguldoznak a gondolataim. Nagyi csak rám számíthat, már ha csak a normális családtagokat veszem számításba. Anyu világ körüli, világmegmentő, önmegvalósító utazáson vesz részt apámmal, a tesóm nem százas, a nagyapám pedig nem ért a hivatalos ügyekhez. Saroltáékra nem számíthat.

De eszembe jut valami.

– Barni, most nagyon figyelj. Meg kell keresned Kazimir gyerekét.

– Az őserdőben található. Vagyis, nem, várj: valami őslakosok között Bora Borán.

– Nem apára gondolok. Hanem a lányra. Aki hivatalosan nem a családunk tagja, tudod.

– Hűha, azzal kihúznám a gyufát Saroltánál. De miért kellene megkeresnem?

– Mert ha valaki, akkor ő biztos tud segíteni.

Ugyan homályos az infó, amit Saroltától kaptam a múltkor, de legalább egyszer az életben hasznát vehetném annak, amit tőle hallottam.

Miután elbúcsúzom a tesómtól, a páholy felé tartok. Eléggé remeg a lábam, mert ez már nem egy sima torna, ahogy ezt Ariel többször is elmondta. Ez az Australian Open. Itt egy páholyban ül az edző meg a csapattagok, hát mondjuk Arielnek itt nincs nagy csapata, megérkezett az erőnléti edzője, aki a masszőrje is, de még sosem találkoztam vele.

És a mögötte lévő páholyban ülhetnek a tornán részt vevő sportolók.

– Bora, oda ülsz, ahová szeretnél – mondta nekem a meccs előtt Ariel, és tuti megfogadnám a tanácsát, ha most felnézve nem azt látnám, hogy az egyik páholyban Tina ül, a másikban pedig néhány már kiesett, és még versenyben lévő versenyző. Nagy levegőt veszek.

Ez lesz Ariel elődöntője, és őszintén: csodálom, hogy idáig eljutott, annak fényében, ami az előző napokban történt. És itt most nem, vagy nem csak a titokban – és edzői utasítás ellenére – átszexelt éjszakákra gondolok.

A kártyámat ellenőrzi az egyik jegyszedő, amikor mellém lép egy kínai nő, fiatal, atletikus, ujjatlan topban van, és akkora a bicepsze, mint egy pasinak. Melegítőgatyában van, edzőcipőben, rövid hajában, bármily fura, egy rózsaszín tiarát visel. Rám mosolyog.

– Te vagy a felesége?

– Nos… – méregetem, és szeretném leolvasni, mi van a kártyájára írva, de a kezével mintha szándékosan takarná.

– Én pedig a gyúrója és egyben a jövendőmondója, Kim.

– Nos… – a szókincsem beszűkült. Jövendőmondó?

Itt valami tévedés lesz.

Kim előttem libeg el, és becsusszan Tina mellé.

Így aztán, bár nem tudom, helyesen teszem-e, egy kis tétovázás után inkább a másik páholyba nyitok be. Egy csomó teniszező pasi közé.

Remélem, nem okozok ezzel, hogy Arielt és Tinát idézzem, mentális blokkot Arielben.

Pár másodperc, és megjelennek melegíteni.

Ariel és James.

Testvérek, bár ezt rajtunk kívül kevesen tudják.

Ellenfelek, életre-halálra. Ezzel mindenki tisztában van.

img1.jpg

Bora

Itt ülök azon a helyen, ahol Ariel leendő ellenfele is nézi a meccset. Legalábbis, ha a férjem nyeri ezt a mostanit.

És ahelyett, hogy mosolyognék a kamerába, azon gondolkozom, mi minden történt az elmúlt időszakban. Hogy anyuék elvonuláson vannak, a nagyanyáim összeverekedtek egymással, egy meglehetősen hektikus hajókiránduláson lehánytam a kapitányt, majd a férjemet, Arielt is. Milyen furcsa így gondolnom rá, hogy „a férjem". Pedig ez az igazság, és kaptam tőle egy olyan ruhát is, aminek az árát egy itteni újságból tudtam meg, és hát majdnem elájultam. Remélem, nem veszi át másik újság is a fotót és a szöveget.

Elég annyi, hogy Ariel tulajdonképpen titokban szervezte meg az esküvőnket, ami engem itt, Ausztráliában váratlanul ért, hiszen éppen egy gumimatracra vágytam, semmi másra, és tíz perccel később megleptek minket a szüleim, majd megjelent egy steak-étterem teraszán egy helyi anyakönyvvezető is, és mi egy tenisztorna kezdőnapja előtt férj-feleség lettünk. Hát a kamuszerelemből esküvő lett, és én még most, tulajdonképpen az ötödik felvonásban is csak remélem, hogy nem kamuházasságba csöppentünk bele, hiszen olyan viharos volt a szerelmünk, annyit szexeltünk majdnem közönség előtt, mivel sokáig be voltunk kamerázva. És, ha nem tévedek, most is itt van a környékünkön valahol két operatőr. A fene tudja már, mi a valódi, mi a hamis. Én csak egy körmös-sminkes lány voltam, aki próbált boldogulni valahogy a teljesen őrült családi környezetében, hogy kifizessem a szalon miatt felvett hitelemet, és igent mondtam egy valóságshow-ra, amiben Ariel barátnőjét kellett eljátszanom. Aztán a vége az lett, hogy beleszerettem, és remélhetőleg ő is belém, mert különben miért is szervezte volna meg titokban az esküvőnket?

De a valóságshow már olyan távolinak tűnik, az is, amikor akaratomon kívül én mentettem meg Arielt és a tesómat egy régi házi őrültemtől valahol az Őrségben, és az is, amikor pár napja, itt, Ausztráliában, megismertem Ariel eltűnt anyját, akiről kiderült – vagyis elmondta –, hogy orosz kémnő volt, és hogy egyébként négy gyereke van, ja és farkasok őrzik a házát. Szóval én nem értem az egészet, de most itt vagyok Melbourne-ben, az Australian Open elődöntőjén, amiről nem is álmodtam sosem, hiszen eszembe nem jutott volna, hogy ide nekem valaha is el kellene jutnom, ráadásul hangosan drukkolnom az egyik versenyzőnek.

De lám.

Az élet váratlan dolgokat produkál, ez most legyen az én életbölcsességem, közben Ariel odaáll a vonal mögé, hogy elkezdje az adogatást.

Nem sikerült még maradéktalanul elsajátítanom a tenisz szabályait, de azt tudom, hogy most történnie kell valaminek. Történik is. Felnéz, meglát a lelátón, és úgy hunyja le a szemét, hogy nekem a puncim összerándul, és ha megint belerakott volna valami ajándékot a hüvelyembe – mint ahogy az mostanában szokásává vált –, akkor tutira azonnal elélveznék. Ám így csak jön egy kis pillangó, átrepül a hasamba, és én visszamosolygok Arielre. Integetnék is, de én, bármilyen furán hangzik is, gyűlölöm magam viszontlátni hülye helyzetekben egy-egy újság címlapján. Most például ott vagyok a kivetítőn, szóval jó is, hogy rajtam van a napszemüvegem. Egy-két másodperc az egész, és a hatalmas kijelző már Arielt mutatja, de nekem még mindig gyorsabban dobog a szívem.

Egy férfi lép a páholyunkba, magas, ősz hajú.

– Helló, Bora.

Hát nem igazán tudom, hogyan viszonyuljak az apósomhoz. Még mindig a torkomban dobog a szívem, amikor találkozunk. Főleg, hogy most már egy csomó mindent tudok róla, de azzal nem vagyok tisztában, vajon ő tudja-e, hogy én tudom. Például azt, hogy ő Ariel riválisának, Jamesnek is az apja. Engem ez úgy ért, mintha jeges vizet zúdítottak volna a fejemre.

Vajon kinek drukkol egy apa, ha a fiai egymással mérkőznek?

Tiszta sor, hogy annak a fiának, akinek ő maga az edzője is, nem?

Vagyis Ariel sokkal nehezebb helyzetben van. Neki csak Tina maradt, aki talán nem is ért igazán a teniszedzőséghez. Gonosz vagyok, talán nem is tudom megítélni, viszont önmagában az, hogy valaki versenyzőként döntőt játszott kétszer Wimbledonban, nem garancia arra, hogy jó edző is lenne. Bármit mondjon Ariel. Közben pedig sejtem, hogy nem véletlenül halad előre a ranglistán a férjem.

Viszont igazán brutális, ahogy ez a két srác fest a pályán. Két baromi jóképű, magas, atletikus alkatú, gyönyörű szemű srác. Egészen elképesztő, hogy a világ nem tud róla: testvérek. Az alkatuk hasonló, az arcuk viszont nem, jóképű mindkettő a maga módján, de Ariel nem véletlenül szerepelt előkelő helyen A világ legjóképűbb pasijai című listán a People magazinban, és ha belenézek a zöld szemébe, akkor aztán meg kell előznöm a hüvely-összehúzódásokat, amiket kivált belőlem.

Ariel talán valóban szerelmes belém.

James pedig próbálkozott velem, hátha meg tud nyerni egy ilyen versenyt Ariellel szemben, ha már a pályán alul szokott maradni kettejük mérkőzésein.

Remélem, most is így lesz, mert ha Ariel kikap, akkor Tina nagy valószínűséggel ki fog nyírni, mert engem tart minden rossz eredőjének, és szerinte, ha Ariel veszít, akkor annak én vagyok az oka.

Átfut az agyamon, mennyire más lenne, ha csak sima néző