Nikola Tesla Budapesten

By Szepes András

Nikola Tesla munkássága nagyban meghatározza jelenkori életünket. Elég, ha csak a rádióra vagy a vezeték nélküli energiatovábbításra gondolunk, de a napenergia-erőművet és a váltakozó áramú motort is említhetjük. Számunkra azért is érdekes e különleges szerb férfiú, mert egy darabig Magyarországon élt és dolgozott, sőt közel három évtizedig magyar állampolgárként élt, igaz, az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül.Szepes András könyve épp a magyarországi időszakban játszódik, ám a Nikola Tesla Budapesten nem életrajzi munka, hanem regény, amelyben bepillantást nyerhetünk a titkos társaságok fondorlataiba és a titkosszolgálat játszmáiba éppúgy, mint a korabeli távközlési vállalatok működésébe.Az alapvető, ismert tényeken nem változtatott a szerző, de ami elképzelhető és lehetséges volt, azt megírta.A könyv lapjain a történet részeként mindemellett ősi és modern kori kódok, valamint rejtett utalások között is böngészhet az Olvasó.„- Gondolom, megbízik önben, mégpedig annyira, hogy akár a legféltettebb titkait is megosztja.- Így igaz. Kevesekkel oszthatja meg ezeket manapság az ember jó szívvel. Mi ezen kevesek közé tartozunk. Önre hivatásából adódóan a szolgálati titok megőrzése hárul, nekem pedig esetenként másfajta titkot kell védenem.- Ha jól értem, akkor most Nikola Tesla történetét a gyónási titok szentsége védi.- Amennyire a nyomozás eredményei szolgálati titoknak számítanak.- Atyám! Ugyan én láttam utoljára Teslát, de ön sokkal többet tud róla. Nem kényszeríthetem fontos részletek megosztására, csupán a józan ítélőképességére és bölcsességére apellálok. Ön látja a teljes képet, én nem. Ha esetleg... - Mindenekelőtt meg kell kérdeznem, hogy kíván-e gyónni.”

• Language: Magyar
• Publisher: Corvina Kiadó
• Release date: Nov 28, 2023
• ISBN: 9789631369885

Book preview

BorítóSzepes András: Nikola Tesla BudapestenCorvina

© Szepes András, 2023

Borító- és könyvterv: Karcagi Klára

A borítón látható, Nikola Teslát ábrázoló grafikát a Shutterstock.com/Andikoartwork készítette, a borítón felhasznált utcakép forrása: Fortepan/Közösségi Szociális Szövetkezet, további felhasznált fotó: Wikipédia

Kiadja 2023-ban a Corvina Kiadó Kft., az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.

ISBN 978 963 13 6988 5

Elektronikus változat:

eKönyv Magyarország Kft.

www.ekonyv.hu

Készítette Ambrose Montanus

divider

A tabáni borozó belső udvara végre enyhülést nyújtott a meglehetősen meleg és egyesek számára igencsak zaklatott nap végéhez közeledve.

Néhány vendég még a lemenő Nap sugarai megvilágította asztaloknál merítkezett meg a semmihez sem fogható alkonyati fény utolsó nyalábjaiban, míg mások már az árnyékba borult padon merengtek vagy éppen élénk gesztusok kíséretében vitatták meg az aktuális eseményeket.

dekor

A sarokban meghúzódó fiatalember ezen az estén egyértelműen az előbbiek csoportjába tartozott, bár természetéből adódóan alapvetően korántsem volt ellenére a könnyed társasági lét.

Most viszont cseppet sem bánta, hogy hátát a falnak vetve nem kellett közvetlenül belenéznie a lenyugvó korongba, amelynek fénye csak ekkortájt, az esthajnal közeledtével kezdett elviselhetővé válni számára. Nappalonként nem egyszer állt ki pokoli kínokat, amikor a kápráztató fény hatására szinte megszédült. Ilyenkor rettenetes nyomást érzett a koponyáján, és minden erejét összeszedve be kellett húzódnia egy híd vagy bármilyen más, árnyat adó tereptárgy alá. Az volt a benyomása, hogy érzékszerveinek fokozódó működése miatt elméjét egyre inkább ostromolja a külvilág megannyi ingere. Alig várta már a városnak is megnyugvást hozó estét.

A vastag falú pohárba töltött fröccs elősegítette azt a kellemesen bódult állapotot, amely ilyenkor, az esti órákban vett rajta erőt. Ez vált számára lassanként a nap egyetlen elviselhető időszakává, a nappalok kívülről nyomasztó és az éjszakák belülről feszítő világának határán.

A folyadék óriási buborékjait képzeletében hármasával rendezte csoportokba, majd miután ezeket is sikerült további hármas csoportokba rendeznie, végre elégedetten kortyolt egy nagyot.

A gyöngyöző nedű alkotóelemei, természetesen, kettő az egyhez arányban keveredtek, így legalább a kövér buborékoktól hemzsegő ital nem borította fel a természet szentséges harmóniáját.

Az utolsó kortyokat felhörpintve hálát adott magában Jedlik Ányosnak a „savanyúvízi készületért", azaz a szikvízgyártó gépért. Valamint egyéb nagyszerű ötleteiért és találmányaiért. Az öngerjesztés elvéért, tehát a dinamóelvért. Továbbá a villamdelejes forgonyért. És az elektromos kocsi modelljéért. Micsoda inspirációt jelent ez az új kor felfedezőinek és milyen megtiszteltetés továbbvinni az örökséget, és építkezni rá.

dekor

Jedlik Ányos

Saját múltbéli küzdelmei alapján némileg hihetetlennek, de mindenképpen csodálatra méltónak tűnt az ifjú számára, hogy Jedlik szerzetesként ostromolta és hódította meg a műszaki világ csúcsait.

Felkelt az árnyas sarokból, kicsengetett a pultra egy, az uralkodó arcképével ellátott 2 forintos érmét, biccentett a fogadósnak, majd kilépett a keskeny utcácskára.

Számtalan teendője volt még, amiket nem akart halogatni, mindazonáltal valamilyen belső késztetésnek engedve mégiscsak a Gellért-hegy oldalának vette az irányt, hogy onnan vethessen néhány pillantást a lassacskán sötétségbe burkolózó városra.

Meggyújtották a gázlámpákat, amik a múlt bársonyos árnyalatú hírnökeiként jelölték meg a lakott területek sziluettjét Pesten és Budán. Emberünk vitathatatlan ámulattal gyönyörködött ebben a korszerűtlenül romantikus és megkapó látványban, miközben erősen gyanította, hogy a mesebeli sejtelmes derengést itt és a világ más tájain is hamarosan élesebb és konkrétabb fények váltják majd fel, ráadásul az ő hathatós közreműködésével.

Továbbsétált még az ösvényen, és a város fényeitől még inkább eltávolodva szinte háborítatlanul élvezhette a jótékony, nyugtató sötétséget. Tekintetét a csillagfényes égboltra függesztette, és – mint ilyenkor mindig – rátörtek a gyermekkori emlékek még abból az időszakból, amikor szülőfaluja környékén kóborolt a természetben napokig vagy akár hosszú hetekig.

Merengésében saját belső nyugtalansága zavarta meg.

Most nem a fényekkel kell foglalkoznia.

Hanem bizonyos hangokkal kell megbirkóznia.

A külvilágból érkezőkkel, amik érzékenyebb időszakaiban néha szinte szétvetették a dobhártyáját.

Valamint a belül megszólalókkal, amik most már igazán megsúghatnák öt év küszködést követően, hogy mi a rejtély kulcsa.

Mert afelől szemernyi kétsége sem volt, hogy létezik megoldás és meg is találja, hiszen csupán egy karnyújtásnyira van tőle. Zsigereiben érezte a bizonyosságot, és erre az egy lapra tett fel mindent. Sikerülnie kell.

Azt már sejtette, hogy mi lesz, csak azt nem tudta, hogy addig mi lesz.

Úgy döntött, hogy sétál még egy kicsit, majd hazatér és átgondolja, hogy botcsinálta alkalmi tanárként mivel is tudná majd lekötni újdonsült diákjai figyelmét.

divider

A bécsi Babenberg utcában álló palota immár jó néhány éve szolgált az Osztrák–Magyar Monarchia Hadügyminisztériumához tartozó Evidenzbüro székhelyéül. A szervezet neve, ami nyilvántartó irodát jelent, csak részben utalt az ott folyó tevékenység valódi jellegére. Kétségtelenül sokféle és nagy mennyiségű iratot tároltak a hivatali helyiségekben, a munka azonban messze túlmutatott az adminisztratív és bürokratikus folyamatokon. Az épületben működött ugyanis nem hivatalosan a dualista állam katonai hírszerzésének központja.

Még ennél is kevésbé volt hivatalos az a tény, hogy az évtizedekkel korábban, alapvetően a külső fenyegetés kivédésére létrehozott szervezet néhány éve már belső elhárítási tevékenységet is folytat. Jogosult volt megfigyelés alá vonni a monarchia osztrák és magyar fennhatóság alá tartozó bármely intézményét és szervezetét, amely kapcsolatban állhatott a hadsereggel. A vizsgálódásokat a kiszámíthatóság elkerülése érdekében viszonylagos rendszerességgel, de nem egyforma időközönként rendelték el.

A külső és belső forrásból származó információk bonyolult szövetét csak néhány kiválasztott ismerhette. Közülük is leginkább Ritter tábornok, az Evidenzbüro vezetője.

– Senki nem az, akinek látszik – jutott eszébe ismét a szakma unalomig hajtogatott aranyszabálya. – Természetesen én sem. Még szép. Különben nem ülnék itt.

Rangidős tisztként vezette a hivatalt évek óta, és ennél már jóval kevesebb van hátra a visszavonulásig. Ki tudja, mit tartogat ez a röpke időszak! Egy nagy dobás mindenesetre még beleférhet. Semmiképpen nem térne ki a kihívás elől. Nem is térhetne. Ebben a tekintetben nincs sok választási lehetősége.

Ritter tábornok lassan hordozta körbe tekintetét a hosszú asztal körül ülő katonai vezetőkön. Vajon melyikük szeretne az ő székébe ülni, miután visszavonult? És vajon melyikük szeretne akár most azonnal a székébe ülni? Hamarosan erre is fény derül.

– Üdvözlöm a tiszt urakat! Nem szeretném szükségtelenül hosszúra nyújtani a bevezetést – kezdte mondandóját Ritter. – Amint önök is tudják, mai összejövetelünk egyik fontos feladata, hogy elindítsuk azt a vizsgálatot, amelynek keretében ellenőrizzük a hadsereggel beszállítói kapcsolatban álló vállalkozásokat. Ott vannak közöttük a hadianyagok, a könnyű- és nehézfegyverzet, valamint a szállítóeszközök gyártói is. Remélem, az önök előtt lévő listát hiánytalannak találták. A vizsgálandó kör tekintetében nincs jelentős változás az előző ellenőrzéshez képest, csupán három új név szerepel a jegyzékben. Van bárkinek javaslata, kérdése, észrevétele ezzel kapcsolatban?

Az asztal körül ülő vezetők egyike sem jelentkezett.

– Rendben. Akkor lássunk munkához!

divider

A jó kedélyű társaság már nem először gyűlt össze estébe hajló órán a budai Várnegyed egyik hangulatos pontján, nevezetesen a Szentháromság utca sarokházának földszintjén, a Fehér Galamb vendéglőben.

A kompánia központi figurája egy Szigeti Antal nevű, atléta termetű, kiváló megjelenésű fiatal műszerész volt. Főfoglalkozását tekintve közép-európai életművész, a Monarchia tájainak vándora és ismerője, az élet nagy kérdéseinek kutatója, végül, de messze nem utolsósorban lányok és asszonyok őszinte hódolója, valamint korán megözvegyült nemes dámák vigasztalója.

Tanult, dolgozott, szórakozott, persze nem feltétlenül ebben a sorrendben, egyetemi végzettségével kapcsolatban pedig minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy olyasmivel nem rendelkezett.

dekor

A Fehér Galamb vendéglő, a budai Várnegyedben

Ebben a tekintetben egyébként osztozott likai illetőségű, egészen pontosan smiljani születésű cimborájával, bizonyos Nikola Teslával, akivel egy időben tanultak Grazban. Később, még szintén Grazban már nem tanultak, kisvártatva pedig mindketten eltűntek onnan, amire meglehetősen jó okuk volt.

Tesla a Polytechnikumban eleinte igencsak törte magát, hogy igazolja a döntést, miszerint valóban érdemes volt őt a világ egyik legjobb műszaki egyetemére küldeni. Sajnos éppen apja, akinek leginkább bizonyított volna, vette semmibe páratlan rekordot jelentő, kitűnő elsőéves tanulmányi előmenetelét. Később derült csupán fény arra, miszerint fia egészségéért érzett aggodalma okozta visszafogottságát, miután a professzorok levélben figyelmeztették őt, hogy a megfeszített munkatempó tönkreteheti az ifjú szervezetét.

Tesla így utólag tehát már tisztábban látott, az adott pillanatban azonban megcsappant a mindent elsöprő lelkesedés. Aprócska repedés támadt az idill varázsgömbjén.

dekor

Nikola Tesla smiljani szülőháza

Szigeti viszont eleve nem törte magát, így csalódnia sem kellett. Tesla egy idő után vele látogatta a helyi kaszinót és bonyolódott véget nem érő biliárd- és kártyapartikba, a költséges életvitelt pedig többek között egy, a városban jól ismert mesterembertől, egyben hírhedt uzsorástól felvett, de egészében soha vissza nem fizetett kölcsön tette lehetővé. Hamarosan elveszítette ösztöndíját, és jobbnak látta, ha a kedvezőtlen körülmények miatt távozik a városból. Így tett barátja is.

Teltek az évek, majd Szigeti az éppen esedékes portyázásait követően visszatért Budapestre, és elektrotechnikusként vállalt munkát, mégpedig ugyanott, ahol Tesla. A sors szeszélye, az isteni gondviselés vagy az emberi kapcsolatok sűrű hálójának szövedéke – kinek, hogy tetszik – ismét összehozta őket. Szívesen emlegették a „grazi szép napokat, és mindent megtettek azért, hogy egykor majd a „pesti szép napokra is emlékezhessenek.

Szigeti egyébiránt előszeretettel kerekített mindenféle, a valóságon akár jelentős mértékben túlmutató, lélegzetelállító történetet saját személyéről, munkájáról, önnön jelentőségéről. Élvezettel figyelte a tágra nyíló szemeket, csodálkozó tekinteteket, elismerő pillantásokat. Ebben a társaságban például a messzi idegenből hazatért és egy jeles cégnél csodálatos újításon dolgozó titokzatos mérnök szerepét domborította.

Természetesen Teslát is bevonta a játékba és rávette az alakításra. A munkájukat firtató kérdések kapcsán a konkrét válaszok helyett inkább egymásra licitálva tettek sejtelmes utalásokat a világot alapjaiban megváltoztató új eszközökre és fontos küldetésükre. Az igazat megvallva, a bombasztikus kijelentések és a porhintés ellenére ez egyszer talán nem is rugaszkodtak el annyira a valóságtól.

A fiatalokhoz – amennyiben sűrű napirendje megengedte – néha maga a Fehér Galamb vendéglő vezetője, Huber Ferenc is szívesen csatlakozott, és örömmel traktálta őket a Várnegyed legendáival, a régmúlt idők letűnt figuráiról vagy a kortársakról szóló szaftos pletykákkal és hajmeresztő históriákkal.

Most éppen – némi képzavarral élve – a ház tulajdonosa, báró szolgagyőri Splényi Béla került terítékre, aki nappal kamarásként és pénzügyminiszteri tanácsosként élte életét, este és éjszaka viszont a hasis élvezetének mámorában tobzódva jutott sajátságos látomásai nyomán egyre különösebb és határozottabb következtetésekre. Immáron meggyőződéssel állította, hogy a Fehér Galamb Ház alagsora csupán egy átjáró a külvilág és a mélyben meghúzódó