Hogyan hozzunk rendbe egy tönkrement életet?

By Hope Mossley

Amikor tönkremenni látszott az életem, eleinte csak azt gondoltam, hogy rossz passzban vagyok... a dolgok majd jóra fordulnak megint. De a dolgok valahogy nem akartak jóra fordulni, sőt, egyre nehezebb körülmények között találtam magam, majd amikor világossá vált, hogy tényleg beütött a ménkő, már késő volt. Kutatni kezdtem a témában, elolvastam

• Language: Magyar
• Publisher: Mossley Books
• Release date: Jun 1, 2024
• ISBN: 9786158223331

Book preview

Hogyan hozzunk rendbe egy tönkrement életet?

Hogyan hozzunk rendbe egy tönkrement életet?

Hope Mossley

Az azonos címmel kiadott nyomtatott könyv elektronikus formában megjelent változata: ISBN 978-615-82233-3-1

Hope Mossley © 2024. Minden jog fenntartva.

www.mossley-books.com

Tartalom

Címlap

Előszó

A mélység

Remény

Megkönnyebbülés

Pénzügyi kilábalás

Pénzügyi függetlenség

Tartozások menedzselése

A tartalékaink kezelése

A befektetések kezelése

A bőség megteremtése

Környezeti hatások

A háttérben meghúzódó mechanizmusról

Hogyan fogjunk hozzá?

Bevételi források

Fegyelem

Hibaelhárítás

Falakat bontunk

Kedves olvasóm

Melléklet

Szerzői megjegyzés

Előre is elnézést kérek azoktól az olvasóktól, akiknek fontos a hivatalos szabályoknak megfelelő nyelvtani szerkezet, a vesszők és más írásjelek akadémiai szintű használata. Én ezeket a szabályokat hajlamos vagyok figyelmen kívül hagyni, néha alakítgatni, ráadásul, művem nem esett át semmilyen korrektúrán vagy ellenőrzésen. Így amit az olvasó most a kezében tart, az tulajdonképpen maga a kézirat.

Előszó

Talán hallottál már a lefelé húzó spirálról. Tudod, arról a rejtélyes erőről, ami képes derékba törni egy életet, ami miatt valaki lepörög és mindenek alján köt ki.

De láttad-e már működés közben? És ha esetleg láttad is valaki másnál – te magad megélted-e? Tapasztaltad-e erejét, sodrását? Próbáltad-e megállítani? Próbáltál-e kiszállni?

Az élet lefelé húzó spirálja fokozatosan indul be. Kezdetben, a peremén, nem nagyon érezteti a hatását – az ember csak azt veszi észre, hogy mintha rosszabbul mennének a dolgai. Hogy minden valahogy erőtlenebb, gyengécske, lassú, és hogy nem jönnek össze a dolgok… Megjelenhetnek veszteségek is. Eleinte semmi drasztikus, semmi látványos, mindössze csak amolyan lapos-langyos-semmilyen dolog lesz a hétköznapokból. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy „majd túl leszünk ezen is. Amikor a szemlélő valaki más esetében figyeli meg ezt a dolgot, mindössze csak annyit lát, hogy az illető csúszik lefelé. Néha úgy is szokták nevezni ezt a jelenséget, hogy „lejtőre került az élete. Észre lehet venni, ahogy az alany életkedve kezd megcsappanni, hogy egyre sikertelenebbnek tűnik, míg végül láthatóvá válik a vergődés: erőtlen próbálkozások, kedveszegettség, merengés, vagy éppen hirtelen felcsattanások.

Én a magam részéről sokat kutattam ebben a témában. Érintett voltam ugyanis. Elolvastam mindent ami az utamba került, próbáltam olyan embereket találni, akik valahogy túljutottak ezen... de hasztalan. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ami információ az élettel kapcsolatban fellelhető, az leginkább csak azok számára hasznos, akik egyébként hellyel-közzel rendben vannak: akik javítani szeretnének az egyébként megfelelő életükön, akik szeretnének jobbá válni valamiben, például szeretnének sikeresebb értékesítő lenni, jobb szülő, jobban kezelni a stresszt, és ilyen dolgok. Ez az önfejlesztés területe. De akinél beindult a spirál, aki csak szánkázik lefelé, az ő számára nincs semmi: se irodalom, se tanács, se kapaszkodó.

Mindazonáltal, biztos vagyok abban, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek sikerült kikerülni ebből. Az is nagyon valószínű, hogy lehetnek még mások is odakint, akik viszont érintettek, akiket ebben a pillanatban is szorongat az élet nyomása, ezért most elmondom a történetem, mindazt amire menet közben rájöttem, és nagyon-nagyon bízok benne, hogy az olvasó segítségére lehetek. Őszintén remélem.

A mélység

Akinek az élete lejtőre került, azt érzékeli, hogy megy lefelé. Hogy lassan, de folyamatosan, vagy éppen váltakozóan, hol sebesen hol lassulva, de valahogy megy lefelé. Látja, tudja, érzi. Tisztában van azzal, hogy lefelé tart. Nem tudja mi felé, a vége sem látszik, de van egy nagyon is kellemetlen piszkáló érzése ami azt jelzi, hogy valami nagyon nem oké és hogy rossz az irány: ott semmi jóra nem lehet számítani.

Életünk folyamán időnként megesik, hogy kátyúba jutunk. Azonban tudjuk, hogy ki fogunk kerülni belőle. Aztán ha nem sikerül, és esetleg mélyül a probléma – aztán még egy kicsit, és még egy kicsit – általában humorra váltunk és csak annyit mondunk magunknak; „jól van, ez már a legalja, innen csak felfelé lehet menni" és a dolgok meg is oldódnak. Aki belekerült ebbe az örvénybe, annak nem oldódnak meg a dolgok. Amikor azt mondanánk, innen már nincs lejjebb, olyankor megnyílik egy csapóajtó és zuhanás következik be. Aztán mire az illető magához térne, újabb zuhanás következik. Mire abból is felocsúdna, jön a következő. És aztán újabb, és újabb, és újabb…

Közben pedig múlik az idő, hetek, hónapok, évek telhetnek így el. Az embernek olyan érzése támad, mintha egy kürtő szerű, egyre mélyülő kútban lenne, ami egyre sötétebbé válik, és sehol egy kapaszkodó... Sőt, egy idő után a fenti világ pereme is kezd omladozni befelé – potyog már fentről az ember arcába is. Az élet temet.

Nem akarom részletesen ecsetelni mindazt ami ott van, aki érintett tudja, aki pedig nem, annak már ennyiből is lehet valamennyi benyomása a dologról. Maradjunk annyiban, hogy nem embernek való. Aki ilyen helyzetbe kerül, egyre nyúzottabbnak érzi magát, és ez meg is látszik rajta: egyszer csak azt veszi észre, hogy megöregedett. Ez nem az a fajta öregség, ami a korral jár. Ez olyan, ami kiül az ember arcára: egyik napról a másikra azon kapja magát, hogy a koránál idősebbnek látszik, hogy gyűröttebb, valahogy összetört és energiátlan. Ráncosabb, ősz hajszálak terjednek, és inkább óvatos mint bátor. A kívülálló úgy látja, hogy az illető egy lúzer. Látszik rajta hogy veszített, hogy még mindig veszít, hogy ebben a pillanatban is veszít, és várhatóan továbbra is veszíteni fog. Ő egy vesztes. Ez süt mindenkiről, aki ebben