Anomális Tolóerő: Csúszó Üresség (Sliding Void), #4

By Stephen Hunt

Lana Fiveworlds kapitany talan ugyanazzal a szerencsetlenekbol allo vegyes csapattal repul, de a problemái teljesen ujak.

Lana ugy veli, hogy egy igenyes es nehez ugyfel a szeretett csillaghajoja - a Gravitacios Rozsa - fedelzeten a gondjainak osszessege. De ez egeszen addig igy volt, amig nem kell veszleszallast vegrehajtania egy olyan csillagrendszerben, amely halalos titkok egesz sorat rejti magaban.

Ott vannak a helyi kormany gyilkos szandekai a rabszolgatarto arisztokraciaval, akikkel meg kell kuzdenie, nem is beszelve a kegyetlen lazadokrol, akik megprobaljak megdonteni a rendszert. Es ott van meg a holdmeretu ismeretlen idegen hajo, amely nehany evszazadonkent beugrik a rendszerbe, a merhetetlen gazdagsag megszerzesenek lehetosegevel egyutt. Vagy a lehetoseg, hogy meghalj, nos, tenyleg eleg szornyen.

Mivel Calder, Zeno, Skrat, Polter es a fonok meg mindig Lananak segit, a legénységnek a legkisebb eselye is megvan arra, hogy tulelje. De mint minden urhajos tudja, nem az szamit, hogy honnan ugrik az ember a hipertebbe. Csak az szamit, hogy hol vegzed!

 

***

A Csuszo Uresseg sorozat

Az 1., 2. es 3. konyv - Ures Az Egesz Ut Lefele.

konyv - Anomalis Toloero.

konyv - Pokoli Flotta.

konyv - Az Elveszett Uresseg Utazasa.

 

***

A SZERZOROL

Stephen Hunt a kozkedvelt "Far-called" sorozat (Gollancz/Hachette), valamint a "Jackelian" sorozat alkotoja, amelyet a HarperCollins vilagszerte kiad a tobbi sci-fi szerzovel, Isaac Asimovval, Arthur C. Clarke-kal, Philip K. Dickkel es Ray Bradburyvel egyutt.

 

***

 

VELEMENYEK

Stephen Hunt regenyeit dicserik:

 

Mr. Hunt szaguldo sebesseggel vagtat.

THE WALL STREET JOURNAL

'Hunt fantaziaja valoszinuleg az urbol is lathato. Ugy szorja szet a fogalmakat, amelyeket mas irok ugy banyasznanak ki egy trilogiahoz, mint a csokiszelet csomagolasat.'

TOM HOLT

'Mindenfele bizarr es fantasztikus extravagancia.'

DAILY MAIL

'Kenyszerolvamany minden korosztaly szamara.

GUARDIAN

'Tele van talalekonysaggal.

THE INDEPENDENT

'Azt mondani, hogy ez a konyv akciodus, majdhogynem alulbecsules... csodalatos szabadulo fonal!

INTERZONE

'Hunt tele pakolta a tortenetet erdekes trukkokkel... meghato es eredeti.'

PUBLISHERS WEEKLY

'Egy sodro lenduletu, Indiana Jones-stilusu kaland.' -RT BOOK REVIEWS

'Egy kulonos, reszben jovobeli keverek.'

KIRKUS REVIEWS

'Otletes, ambiciozus alkotas, tele csodakkal es csodakkal.'

THE TIMES

'Hunt tudja, hogy mit szeret a kozonsege, es ezt szardonius szellemesseggel es gondosan kidolgozott feszultseggel adja meg nekik.'

TIME OUT

'Fergeteges fonal... a tortenet sodorja a tempot... a folyamatos lelemenyesseg lekoti az olvasot... a finale a cliffhangerek es a meglepo visszateresek repeszto sorozata. Remek szorakozas.

SFX MAGAZIN

'Kosse be a biztonsagi ovet egy frenetikus macska-eger talalkozasra... izgalmas tortenet.'

• Language: Magyar
• Publisher: Stephen Hunt
• Release date: Jun 18, 2024
• ISBN: 9798227644930

Book preview

Anomális Tolóerő

Stephen Hunt

image-placeholder

Green Nebula

Anomális Tolóerő

A Sliding Void sorozat negyedik darabja.

Először 2015-ben jelent meg a Green Nebula Press kiadónál.

Szerzői jog © 2015 by Stephen Hunt.

Szedés és tervezés: Green Nebula Press.

Stephen Hunt az 1988. évi szerzői jogi, formatervezési mintaoltalmi és szabadalmi törvénynek megfelelően érvényesítette azt a jogát, hogy e mű szerzőjeként azonosítható legyen.

Minden jog fenntartva. A kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül a kiadvány semmilyen formában és semmilyen módon nem sokszorosítható vagy terjeszthető, illetve adatbázisban vagy adatlekérdező rendszerben nem tárolható. Bárki, aki e kiadvánnyal kapcsolatban jogosulatlanul cselekszik, büntetőjogi és polgári jogi kártérítési felelősségre vonható.

Ez a könyv azzal a feltétellel kerül eladásra, hogy a kiadó előzetes hozzájárulása nélkül nem adható kölcsön, nem adható tovább, nem adható bérbe, nem adható bérbe és nem terjeszthető más módon, a kiadó előzetes beleegyezése nélkül, a kiadványtól eltérő kötésben vagy borítóban, és anélkül, hogy a későbbi vásárlóra ne vonatkozna hasonló feltétel, beleértve ezt a feltételt is.

A műben található elírások, hibák és hasonlók bejelentéséhez használja a http://www.stephenhunt.net/typo/typoform.php oldalon található űrlapot.

Dicséret Stephen Hunt könyveiről

„Mr. Hunt versenysebességgel elindul."

- THE WALL STREET JOURNAL

„Hunt fantáziája valószínűleg az űrből is látható. Úgy szórja szét a fogalmakat, amelyeket más írók úgy bányásznának ki egy trilógiához, mint a csokiszelet csomagolását."

- TOM HOLT

„Mindenféle bizarr és fantasztikus extravagancia."

- DAILY MAIL

„Kényszerolvasmány minden korosztály számára."

- GUARDIAN

„Ötletes, ambiciózus mű, tele csodákkal és csodákkal."

- THE TIMES

„Hunt tudja, hogy mit szeret a közönsége, és ezt gúnyos szellemességgel és gondosan kidolgozott feszültséggel adja át neki."

- TIME OUT

„Tele van találékonysággal."

-THE INDEPENDENT

„Azt mondani, hogy ez a könyv akciódús, majdhogynem alulértékelés... csodálatos szabaduló fonal!"

- INTERZONE

„Hunt tele pakolta a történetet érdekes trükkökkel... megható és eredeti."

- PUBLISHERS WEEKLY

„Egy sodró lendületű, Indiana Jones-stílusú kaland."

-RT BOOK REVIEWS

„Egy különös, részben jövőbeli keverék."

- KIRKUS REVIEWS

„Egy sodró lendületű fonal... a történet sodorja a száguldást... a folyamatos leleményesség leköti az olvasót... a finálé a cliffhangerek és a meglepő visszatérések repesztő sorozata. Remek szórakozás."

- SFX MAGAZIN

„Kösse be a biztonsági övet egy frenetikus macska-egér találkozásra... izgalmas történet."

- SF REVU

Szintén Stephen Hunt

~ A Csúszó Üresség sorozat ~

*

Az 1. évad omnibusz gyűjteménye (#1 & #2 & #3): Végtelen Üresség (Infinite Void)

Anomális Tolóerő (#4)

Pokol Flotta (#5)

Az Ürességben Elveszettek Utazása (#6)

*

~ Az Agatha Witchley Rejtélyek: Mint Stephen A. Hunt ~

A Hold Titkai

*

~ A Hármas Birodalom Sorozat ~

A Koronáért és a Sárkányért (#1)

Az Erőd a Fagyban (#2)

*

~ A Régi Sol Dalai Sorozat ~

Üres a Csillagok Között (#1)

*

~ A Jackelian-sorozat ~

Küldetés Mightadore-ba (#7)

*

~ EGYÉB MŰVEK ~

Hatan a Csillagok Ellen

Pokoli Küldetés

Egy Steampunk Karácsonyi Ének

A Pashtun Fiú Paradicsoma

*

~ Nem fikciós ~

Furcsa Betolakodások: Útmutató az UFO- és UAP-kíváncsiaknak

*

A könyvek linkjeiért látogasson el a http://stephenhunt.net weboldalra.

A szerzőről

Stephen Hunt a közkedvelt Far-called sorozat (Gollancz/Hachette), valamint a Jackelian sorozat alkotója, amelyet a HarperCollins világszerte megjelentet a többi sci-fi szerzővel, Isaac Asimovval, Arthur C. Clarke-kal, Philip K. Dickkel és Ray Bradburyvel együtt.

Stephen korai regényei segítettek a steampunk műfaj kulturális őrületének elindításában. A HarperCollinsnál megjelent első regényét, A levegő udvara címűt a világ legnagyobb filmfesztiváljának, a Belinale-nak a bizottsága a legjobb filmre szánt könyvnek választotta.

A könyvek univerzumán kívül létrehozta a korai internet első online magazinját, az SFcrowsnest.info-ot (sci-fi és fantasy magazin). Később az online kiadásban dolgozott, olyan weboldalakat hozott létre, mint a Nature.com, a Risk.net, az AltAssets.net, és a Financial Times szerkesztője és kiadója volt.

Tartalomjegyzék

1.Bontott hajó

2.Az érkezés

3.Rendszer Rendszer

4.Solar Jam

5.Öleld meg az ördögöt

1

Bontott hajó

„Kérem, maradjon nyugton" - tanácsolta a vezető droid a négy gép közül, amelyek Calder hánykolódó testét vitték a Gravitációs Rózsa csillaghajó folyosóin. „Haldoklik. Kérem, őrizze meg a nyugalmát. Ez segíthet késleltetni a váratlan halálodat."

Sajnos, bármennyire is érzéketlen volt a robot komor összefoglalója a helyzetről, túlságosan is valóságosnak tűnt. Haldoklom. És Calder nem sokat tehetett az öklendezése ellen - ez volt a tompa hasi trauma, a vérveszteség és a májszakadás szokásos mellékhatása. Ha a legénységi tag nem üvöltött volna kínjában, talán megmondta volna a droidnak, hová logja a véres nyugalomérzetét. Igyekezett nem bámulni a hasának azt a területét, ahol a belei túlságosan is láthatóan kilógtak. Valahányszor Calder tekintete a sebeire szegeződött, a koponyájába nemrég beszerelt implantátum elkezdte villogtatni a figyelmeztető Járjon el az automatizált gyengélkedőállomás és a laparotómia ciklus elindítása a látómezejében. Calder nem volt biztos benne, hogy a kilógó hasa valódi fizikai sérülés, vagy a kiterjesztett valóság orvosi rétege, amelyet az átkozott, kotnyeles agyi implantátum vetített ki: talán valami sebészeti kezelési javaslat? Ez volt a baj az agyi implantátumokkal, úgy tűnt, hogy olyan módon keverik a valót és a valótlant, amivel a normális emberek nem tudtak megbirkózni. Legalábbis akkor, ha az említett normális ember egy középkori jégbolygón született, majd száműzték, és aztán egy csillaghajó legénységében találta magát. A modern érző fajok legtöbb tagja akkor kapta az implantátumot, amikor iskolába került. Calder ugyanebben az életkorban kapott egy kardot. Aztán kiképezték a használatára.

A tetemét szállító négy gép, négy szegmentált manipulátorkarral ellátott, járóképes dobozok, végül elérte a hajó CATS vagy kapszulaszállító rendszerét. Egy átlátszó, átlátszó fal zárta le azt, ami lényegében egy légmentes sínágyú volt, amelyet arra terveztek, hogy a legénységi kocsikat eltolja, nem pedig arra, hogy fémlövedékeket gyorsítson fel a kalózhajók elleni araszolós tüzérségi támadásokban. Bár a kocsit előre behívták, úgy tűnt, még egyetlen kapszula sem bukkant fel. Calder azon tűnődött, vajon a hiánya mennyiben köszönhető a Gravitációs Rózsa robbanás során elszenvedett sérülésének. Lehet, hogy a saját hibám végzett velem. Fájdalmasan szórakozottan felnyögött. Ha az ősi családjának volt egy nem hivatalos jelmondata, akkor ez lehetett az. Elbuktam a királyságunk irányításában, hagytam, hogy elárasszák az országot. Elárult az a nő, akinek a feleségemként kellett volna végeznie... és most úgyszólván elpusztítottam a második otthonom.

De Caldernek nem kellett szidnia magát. Erre való volt a kapitány. Lana Fiveworlds kapitány arca az implantátum agytörzsi kommunikációján keresztül, mint egy dühös szúnyog, lebegett fölötte - nem volt szükség hologramvetítőre - a mesterségesen felnagyított elméjének újabb „ajándéka".

„Tartson ki, Calder - biztatta a kapitány. „Zeno most tölt le egy sürgősségi orvosi csomagot a robotjaitokba."

Remek, pont erre van szükségem. A gépházi droidok hirtelen pár ezer exabájt értékű törésgyógyászati adatra tesznek szert a nemrég a hiperűrhajtóművek javítására szolgáló kvantumtárolókban. Ezek az egyszerű droidok megdöbbentően szó szerinti gépek voltak. A Gravitációs Rózsán csak egyetlen érző gép volt, a hajó droidhordozója, Zeno. Az ősi android már megjárta a világot, és még ha Zeno egy sürgősségi orvosi csomagot is kapott volna az ideiglenes memóriatárolójában, Calder eléggé biztos volt benne, hogy nem bízta volna android barátjára, hogy szikét fogjon a roncsolt testétől egy fényévnyire. Caldernek hirtelen eszébe jutott, mit mondott egyszer Paopao gépházfőnök a hajó orvosi részlegét irányító mesterséges intelligenciáról. „Soha ne menj el kivizsgálásra. Dr. Feelfine orvosi AI paranoiás. Megpróbál majd eutanáziát végezni rajtad." Tekintve, hogy a főnökük mennyire túlzottan gyanakvó volt, aki a páncélozott hajtóműhajtómű egységben húzta meg magát, és nem volt hajlandó elhagyni azt, a másik lény paranoiásnak való leírása több mint elég volt ahhoz, hogy Calder elgondolkodjon.

„Mély agyi stimulátor, orvosi kapcsok, hat adag perindopril-arginin" - dünnyögte a Calder bal lábát szorongató robot. Rájött, hogy a robot az M55-ös modellhez szólt, amely a vállát viseli. Beadta a rendelést. Az M55-ös robot a teste közepén egy mobil fabotot hordozott. Calder arra használta a kis két lábon járó gyárat, hogy segítsen menet közben pótalkatrészeket gyártani a legutóbbi, javításokkal tönkrement űrsétájuk során.

„Itt haldoklom - nyögte Calder, miközben látta, ahogy a sebeiből vér bugyog fel. Nem volt biztos benne, hogy mit akar hallani Lanától. Együttérzést, megnyugtatást, egy halhatatlan szerelmi vallomást a nőtől. Az istenek tudták, Calder már eleget várt a listán az utolsóra.

„Jó társaságban vagy - mondta Lana. „Minden valószínűség szerint a te baklövéseddel mindannyiunkat megöltél."

Nem, nem ez volt az. Egyáltalán nem erről volt szó. Calder azt akarta mondani, hogy ez a zűrzavar nem az ő hibája. Hibáztassa a mérnöki droidjait. De ez hazugság lett volna. Calder Dirknek sok hibája volt, de mint egy barbár, bukott kolónia világából származó, letaszított királyi család volt hercege, mindent tudott arról, hogy vállalja a felelősség és a hibáztatás rá eső részét. Miért van itt hirtelen ilyen hideg? A hajó létfenntartó rendszere még mindig kitart. A hajó lyukas volt, és szivárgott a légkör?

Nem, Calder otthon volt. A nyílt óceán jégtábláin, a hadihajókból álló flottáját levadászták, és egytől egyig szörnyű halált haltak. Fekete füstcsíkok szálltak fel ott, ahol minden egyes visszavonuló hajót legyőztek, felgyújtottak a váratlanul nagyszámú ellenség tűzkatapultjai. A nemzetközi szövetség összeomlott. Elárulták belülről. „A flotta elveszett. Szakítsátok meg az alakzatot. Matrózok, felhúzni a vitorlát. Most már minden extra csomó számít a jégen. Kapitány, hívja a fedélzetre az íjászokat, és készüljenek fel a hátsó tüzérségi sortűzre."

Egy ismerős női hang. „Calder, miről beszélsz?"

„Csak csináld, a fenébe is. Állítsd le az üldözőinket. Ha itt meghalunk, a királyság is meghal velünk együtt."

„Neked már nincs királyságod."

„Ha ezt hiszed, akár itt is maradhatsz a jégen, és remélheted, hogy a papjaik nem mártanak téged olajos üstfürdőbe, és nem tesznek lángra."

„Grand Mal roham" - csikorgott egy lapos hang.

„Negyvennyolc másodperc a kapszula megérkezéséig. ETA orvosi részleg: négy perc."

„A beteg három napon belül halott lesz. Útközben stabilizálni."

„Minden másodperc számít - morogta Calder. „Ha nem tudunk túlszárnyalni rajtuk, úgyis halottak vagyunk."

„Prasugrel-hidroklorid, sztreptokináz, fluvastatin-nátrium, három mcg programozható öt szubnanométeres nagyságrendű injektálható általános javító sebészrobotok kísérő szállító injektorral."

„Kétszáz mikrométeresre szűkített lézerrel. Közeli műtéti hatótávolságot értünk el."

Calder felkiáltott, amikor egy vas nyílpuska nyílvesszője az oldalába fúródott. Szerencsés lövés az ellenségnek, ilyen távolságból. A kín elviselhetetlen volt. „Még mindig életben van! Délnyugati irányba. Ki kell tartanunk az éjszakai viharok megérkezéséig. Azok a partra vetett gyávák nem szoktak mélytengeri korcsolyázáshoz."

„Maradj csendben, Calder. A csillagok szerelmére, valamelyikőtök elaltatná?"

„A fedélzeten kell maradnunk - kiáltotta Calder. Kezek téptek felé, lefogták, a halottak hideg csontvázkezei, láncos kesztyűben, a jég alá rántották. Annak a több ezer matróznak a kezei, akiket elvesztett. Egy nagy flotta, egy nagy hadsereg. Megpróbálták őt a pokolba rántani, büntetésül azért, mert elküldte őket, hogy előtte haljanak meg.

„Megérdemli a halált!"

„De igen. De csak azután, hogy megrágtalak."

A jég megtört, és a sötét mélység magába szippantotta Caldert. Olyan érzés volt, mintha béke lenne. Úgy éreztem, hogy vége.

***

„A Minkowski-mezőnk generátora még mindig destabilizálódik, öregem - tanácsolta Skrat. „Inkább azt hiszem, hogy a végét járja."

Lana összerezzent. Ó, hát nem csodálatos és remek. A mező volt az a kontrafizikai buborék, amely lehetővé tette, hogy a csillaghajójuk a hipertér barátságtalan téridejében szörfözzön. Ha ez nem működött, a Gravitációs Rózsa szertelenül kilökődött a normál térbe. Az űr pedig, mint azt minden félig-meddig értelmes bolond tudja, valóban a semmi hatalmas területei, amelyek apró napmolyokkal és a hozzájuk tartozó világokkal tarkítottak. Nagy az esélye annak, hogy több ezer évnyi repülési időre rekednének a következő lakott rendszertől fénysebesség alatti égésen. A Gravitációs Rózsa vészhelyzeti mélyalvókapszulákat szállított, de az egyik ilyenben való utazás miatt Lana agykárosodást és emlékezetkiesést szenvedett élete első felét illetően. Nem akarok még egyszer keresztülmenni azon a poklon. Az elmém újraépült, mint egy letörölt számítógépes meghajtó, újraindult, anélkül, hogy fogalmam lett volna, ki vagyok. És a Gravitációs Rózsa ezer év múlva biztosan antik ócskaságnak számítana - ha már most nem az. Elég nehéz volt Lanának a Hyperfasthoz hasonló nagyvállalati házakkal versenyezni, tekintve, hogy az ellenfelüknek korszerű flottája volt. Adjunk neki ezer évet, és ő akár Calder Dirk is lehetne, aki egy nyílpuskával jelenik meg egy tűzharcban. Megjelenik, mint valami beképzelt idióta, aki azt hiszi, hogy jobban tudja, mint az implantátuma.

„Húzzon fel egy telket a legközelebbi világba, ahol van hajógyár - parancsolta Lana.

„Tisztelt kapitány - figyelmeztette pilótájukat Polter -, ha megpróbálunk a hipertérből a destabilizálódó Minkowski-mezőn lovagolva lefordítani, a zuhanás okozta feszültség és nyírás nagy valószínűséggel szétszakítja a hajónkat."

„És ha megvárjuk, hogy a buborék kipukkadjon, akkor orosz rulettet fogunk játszani a kilépési pontunkkal. Egy tucat parszeknyi nagy üres, csúszó üresség fény alatti hajtóműveken a következő évezredre. Meg kell kísérelnünk egy ellenőrzött kilépést."

Skrat megrázta a fejét, amit nehéz volt véghezvinni egy olyan vastag és izmos nyakkal, mint a gyíké. A Hármas Szövetség három faja elég régóta volt együtt ahhoz, hogy képesek legyenek egymás testbeszédét utánozni, még akkor is, ha az nem volt természetes. ‘Ha szerencsénk van, kedves lány, valószínűleg egy csillag közepén belül fogunk kijutni."

„Maradjunk a játékban, és gondolkodjunk pozitívan."

„És mondhatom, hogy én megmondtam? - kérdezte Skrat. „Calder nem állt készen arra, hogy újra komoly feladatokat lásson el, legalábbis addig nem, amíg még mindig akklimatizálódott az új implantátumához."

„Egyszerű munka volt - tiltakozott Lana. „A hajótesten lévő üzemanyagszivárgás kijavítása, amit egy ingatag ugrás okozott."

„Nekünk egyszerű - mondta Skrat. „Könnyű elfelejteni, hogy egy évvel ezelőtt Calder még szőrme- és bőrkabátot viselt, és nem lovagolt semmi kifinomultabbat, mint a szelíd emlősök által húzott hószánkókat."

Igen, ezt könnyű elfelejteni. „Bíznia kellett volna a javítási tervrajzokban, amelyeket az implantátum letöltött az elméjébe."

„És most klánvezérnek kellett volna lennem, kedves lányom, aki milliók sorsát irányítja. Ehelyett mégis itt vagyok, mint a hajó tárgyalója."

„És hát nem szerencsések vagyunk, hogy itt vagy nekünk? Az a világ, Skrat . . . az a hajógyárral."

„Ilyen mélyen az Edge-ben? Szerencsések leszünk, ha találunk egy olyan fejlett, bukott kolónia világot, mint az a ballib lyuk, ahonnan Caldert kimentettük." Skrat mindazonáltal konzultált a konzoljával. ‘Hát, én meg leszek szerencsétlenkedve! Van egy megfelelő rendszer, amit elérhetünk, ha a következő négy percben lefordítjuk. Ryazarn. Emberlakta, érző bennszülött fajjal is. Rendelkezik orbitális hajógyári létesítményekkel, amelyek kiszolgálnak."

„Képes megjavítani egy Minkowski-mező generátort, vagy egy újat szállítani?"

„Mindkettőre igen, kapitány. Hetes szintű a civilizációs technológiai minősítése. Hogy megengedhetjük-e magunknak a generátor cseréjét, az már más kérdés."

„A költségek miatt majd akkor aggódjunk, ha odaérünk."

„Ha - motyogta Skrat.

Lana megcsipogtatta az androidjukat a hajó nyílt csatornáján. „Zeno. Hol vagy?"

Zeno hangja visszhangzott Lana paneljéből, amit a hajó alaprajzának impulzusai kísértek. „Közeledünk a gyengélkedőhöz."

„Fel kell készíteni az összes robotunkat a normál térbe való rázkódásra."

„Mennyire rázós a beszélgetés?"

„Mit szólsz a rosszul működő Minkowski-mező-remegéshez."

Lana érezte, hogy Zeno rosszallása a comm-on keresztül a lányon keresztül éget. „Azt akarod, hogy a kezemen állva szavaljak verseket, miközben a robotokat készítem elő, arról nem is beszélve, hogy a doki ne vágja Caldert egy láda hűtött donorszervekbe? Talán egy kicsit megnehezítsem a munkámat?"

„Te egy android vagy, Zeno. A párhuzamos feldolgozás az, amiről te szólsz."

„Köszönöm, hogy elmagyaráztad. Kíváncsi voltam, miről szólt az életem az elmúlt évszázadokban. Az a célunk, hogy valahol konkrétan leugorjunk?"

„Egy Ryazarn nevű rendszer. Van ott egy hajógyár."

„Remélem, jó ügyvédi iroda is van. Hamarosan társaságot kap a hídon. Nézd meg a bejövő kapszulát."

Lana felnyögött, amikor meglátta, miről beszél az android. Azt hittem, a kabin területe le van zárva.

„Minden eszközt a kárelhárításhoz rendelek - mondta Zeno. „Vigyél oda minket élve, Lana. A komm elhallgatott.

„Mindig."

Az érkező transzportkapszula megállt a híd hátsó részén, és kiszállt a hajó egyetlen utasával az útra. Rand d’Alembert. Az élethosszabbító kezelésekkel mindig nehéz volt megállapítani egy ember valódi korát. Fizikailag d’Alembert ötvenötnek tűnt, de olyan mogorva természetű volt, mint valaki, aki évszázadokkal idősebb. Elég jóképű volt a maga patrícius, kissé őszülő módján. Lana kételkedett benne, hogy ilyen arccal született. Rand d’Alembert megszokta, hogy a vagyona ajtókat nyit, és nem tűrte a bolondokat egykönnyen. „A hajója megremeg, Ötvilág kapitány. Az a benyomásom, hogy ez nem számít normálisnak."

Lana grimaszolt. A normális az lenne, ha Rand d’Alembert engedelmeskedne az utasításnak, amit leküldött a lakosztályába, hogy maradjon bent, és aktiválja a bukóterét.

„Mr. d’Alembert, kérem, térjen vissza a kabinjába, és gondoskodjon arról, hogy ön és a komornyikja betartsák a biztonsági utasításokat, amelyeket küldtem önnek".

„Eleget tudok az űrhajókról ahhoz, hogy tudjam, hogy az űrruhát felvéve és a szék ütközési mezejére bízva magam nem valószínű, hogy sok védelmet nyújtanék bármilyen olyan esemény ellen, amely egyáltalán képes lenne ilyen riasztást kiváltani."

„Ó, meg fogsz lepődni."

„De ez nem meglepetés, amit megvettem. Hanem a magam és a rakományom számára a Clifford’s Worldbe való eljutást."

Lana ingerülten rázta a fejét. „A mezőgazdasági gépei oda fognak érkezni, Mister d’Alembert. Csak, mint kiderült, egy kis kerülővel. Meg kell állnunk egy közeli rendszerben, és egy sor sürgős javítást kell elvégeznünk."

„Ez elfogadhatatlan! - ugatott a férfi. „Mondtam neked, amikor átvetted a rakományomat, hogy Clifford világán csak minden évtizedben egyszer van aratás. Ez egy kettős csillagrendszer, amely kiszámíthatatlan pályával rendelkezik. Ha elkésem, a mezőgazdasági drónjaim a következő tíz évben rozsdásodva maradnak a földeken - több millió T-dollár értékű berendezés hever tétlenül, felbontott határidős szerződések és mérhetetlen veszteségek lesznek a konszernem sorsa.

Lana remélhetőleg együttérzően morgott. Persze a valóság, hogy d’Alembert egy egész fejlett, napenergiával működő gyártóbázissal a raktérben felbukkan az ő agráriumában, egészen másképp nézne ki. Egy kontinensnyi kisbirtokos és földműves, akiket csődbe juttatott a majdnem ingyenes automatizált munkaerő. Megszakadt megélhetés és tömeges munkanélküliség. Az újonnan meggazdagodott d’Alembert az oldalvonal mellett lebegne egy feltöltött bankszámlával, és borsos áron felvásárolná a versenytársai földjeit. És az az ember, aki az egész világ élelmiszerellátását irányította a következő tíz évben, akár a világ királyává is koronázható, függetlenül attól, hogy milyen volt a helyi politikai rendszer. A pokolba is, én csak szállítok. Ha nem én lennék, akkor a Hyperfast vagy valamelyik barátjuk csinálná ezt a futást.

Megérkezett egy második kapszula. Három steward droid volt benne, a Gravitációs Rózsa legközelebbi biztonsági eszköze a hajó fedélzetén. Fegyvertelenek, de kétméteres, impozáns, acélból készült, humanoid alakú tömeg, nyilván Zeno küldte őket, hogy eltávolítsák ezt a bosszúságot a hídról. Látod, mondtam neked, hogy párhuzamosítani tudod a folyamatot, ha kell. „Azonnal vissza kell térnie a kabinjába. Ezek a stewardok segítenek majd bekapcsolni a biztonsági mezőt, és gondoskodnak arról, hogy védve legyen a hipertérből való kilépésünk során. Attól tartok, hogy valószínűleg kissé rázós lesz."

„Ez felháborító! A hipertérben kell maradnod, amíg el nem érjük Clifford világát. A hajó javításait a visszaúton végezheti el."

„Ez nem jöhet szóba, D’Alembert úr. A saját biztonsága érdekében most azonnal biztosítania kell magát."

Az intézők mindkét karjánál fogva megragadták a mezőgazdasági mágnást, és gyakorlatilag visszaemelték a várakozó kapszulára. „Mindenki azt mondta, hogy a Hyperfasthoz kellett volna szerződnöm! Miért rendeltem meg valaha is ezt az átkozott, rozoga roncsot?"

Lana nem vágott vissza a vakítóan nyilvánvaló válasszal. Mert a Gravitációs Rózsa olcsó volt, és a túlságosan ideges Rand d’Alembert nyilvánvalóan kölcsönkért, megcsípett és ellopott minden egyes túlköltekezett pennyt, amit csak tudott, hogy finanszírozza kétségbeesett kereskedelmi szerencsejátékát. Legalábbis ebben a kérdésben Lana megértette, mit érezhetett kellemetlen utasa. Túl régóta repült üres kézzel, és minden egyes új munkával, amit elvállaltak, a túlélésüket kockáztatták. A mozgástér egyre vékonyodott, és gyönyörű hajója, az otthona, a megélhetése, az, ami a családjának számított, minden ugrással egyre romosabb és rongyosabb lett. Előbb-utóbb az esélyeknek ellene kellett fordulniuk. Talán ez volt az az utazás, amitől mindig is rettegett? Az utolsó utam. Az űrben ragadt, egy lerobbant hajó, egy készülő orbitális múzeum. A kapszula felszállt a CATS-rendszer mentén, az utaskísérők még mindig az ülésbe kényszerítették D’Alembert-t, miközben az a kocsi átlátszó falán dörömbölt.

„Egy újabb boldog ügyfél - mondta Skrat.

„Megtaláltad, és aláírtad azt az átkozott szerződést - morogta Lana.

„És kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy a gyümölcsös D’Alembert úrral kötött szerződésünk valóban ijesztő késedelmi kötbéreket tartalmaz."

„Inkább az az érzésem, hogy ha elkésünk, D’Alembert túlságosan le lesz égve ahhoz, hogy bepereljen minket."

Micsoda ho! - mondta Skrat. „Együtt fogjuk átölelni a fizetésképtelenség dicső állapotát."

„Tisztelt kapitány, megrajzoltam a kijárati fordításunkat - jelentette be Polter a navigátori székből. „A Minkowski-mező instabilitásának jelenlegi állapota mellett ötvenegy százalék esélyünk van arra, hogy a leejtés során katasztrofális integritáshiba következik be."

Lana vállat vont. „Nem lehet ötvenegy százalékban halott, Mr. Polter. Az élet egy bináris dolog." Kibámult a hipertér furcsán hipnotikus hullámformáira. A hipertérfizika furcsaságaiból való kilépés ezúttal a hajójába és az életébe kerülhetett volna Lanának. Mintha ez nem lett volna elég ok az aggodalomra, a gyengélkedő diagnosztikája, amelyre órát tett, villogni kezdett. A gyengélkedő orvosi MI-je, Dr. Feelfine, Calder túlélési esélyét vérszegény kilenc százalékra becsülte. Ugyan már! Ennél jobbat is tudsz, Calder Dirk. Az a sok dicsekvés, hogy milyen kemény volt az élet a te jeges koszgolyódon... Mit számít ehhez képest egy felrobbanó üzemanyagtartály?

***

Dr. Feelfine a legjobbkor is az önelégülten arrogáns algoritmusok irritáló fészke volt. Ha volt valami, amiért Zeno örökké hálás volt, az az volt, hogy nagyrészt önjavító androidként ő volt a legénység egyetlen tagja, aki általában elkerülhette a kapcsolatot a Gravitációs Rózsa nagyképű orvosi mesterséges intelligenciájával. Aggasztó gondolat volt, hogy a Feelfine 8000-es sorozat személyiségmátrixa eredetileg egy valódi sebészen alapult. Vagy talán egy csapat csúcsorvosról. Lehet, hogy New Qalansawe az emberi faj hipochondereinek és rosszul lévő tagjainak világa, amikor a helyi orvostudomány nem bizonyult eléggé alkalmasnak a feladatra, de az azon a bolygón árult hajóorvosi mesterséges intelligenciák nem voltak éppen megbízhatóak. Vagy talán csak arról volt szó, hogy a Gravity Rose előző tulajdonosai közül senki sem fizetett a törvény által előírt frissítésért a Doktor telepítése óta eltelt hétszáz év alatt? Zeno szerencséjére ez nem az ő problémája volt. Calder Dirk szerencsétlenségére gyorsan haldoklott - ami nagyon is az övé volt.

Az M.I. fő magja a mennyezeten helyezkedett el, egy szenzorokból és optikából álló csillár lógott lefelé, mint egy cseppkő, amelyet tucatnyi manipulátorkarból álló forgó gyűrű vett körül. Egyes műszerek olyan finomak voltak, hogy akár egy legyet is szétszedhettek volna, mások egy földi jármű garázsában, egy teherautó alatt bütykölve sem tűntek volna rosszul. Szerencsére a New Qalansawe-i gyártók nem törekedtek a Feelfine aranyos antropomorf stílusára. A Doki főteste egy acélsáskára hasonlított, amely fejjel lefelé lógott a tetőről. Orvosi ápoló drónjai azonban csupa csillogó fehér, lágy, lekerekített vonalú, megnyugtató, csicsergő hangú, gyors kommunikációra tervezett, de inkább egy gyümölcsöskert belsejében hallható madárcsicsergésre hasonlítottak. Mindent egybevetve, a lágyan megvilágított, sebészileg sterilizált gyengélkedő akár egy luxus elektronikai butik is lehetett volna egy csúcskategóriás bevásárló negyedben. Csak Calder Dirk szétroncsolt, vérző holtteste, amelyet a kamra közepén lévő műtőasztalra emeltek, rontotta el az elegáns hangulatot.

„Szorosan rögzítsd - parancsolta Zénó. „Percekre vagyunk egy nehéz, valós térbeli zuhanástól."

„Nem te!" - ugatott Dr. Feelfine, optikai érzékelői rángatóztak és forgolódtak a rúdjukon, a kamera lencséi pedig a négy gépházi