Pokol Flotta: Csúszó Üresség (Sliding Void), #5

By Stephen Hunt

Valami megdobbentoen ijeszto jon errefele?

Adella Vega parancsnok a Szovetseg flottajanak - mas neven Pokol-flotta - parancsnoka a galaxis kutyafuttaban ragadt buntetoszolgalatban a flotta luzereivel, tolvajokkal es pedans tollforgatokkal.

Adella ugy gondolta, hogy ez mar igy is eleg rossz. Egeszen addig, amig a szektoranak nagy resze egyszeruen elsotetult. Valami nagy, rossz es kulonosen csunya dolog tart most feleje?

Es mi koze van az o szorult helyzetenek a szabadkereskedo Lana Fiveworlds kapitanyhoz, rozoga hajojahoz, a Gravity Rose-hoz - es annak alkalmatlan legenysegehez?

Sajnos, minden bajuk osszeutkozik es megsokszorozodik a legszornyubb modon a Vela szupernova-maradvany felrobbanasa ota.

Neha a jovo olyan fenyes, hogy jobb, ha olombelelt napszemuveget hozol magaddal ... es egy vagy harom sinagyut.

Mert a Fold legjobb uropora-sorozata most talalkozott a katonai sci-fi lapozhato univerzumaval!

 

>>>

A SLIDING VOID SOROZATROL

Az 1., 2. es 3. konyv - Ures Az Egesz Ut Lefele.

konyv - Anomalis Toloero.

konyv - Pokoli Flotta.

konyv - Az Elveszett Uresseg Utazasa.

 

***

A SZERZOROL

Stephen Hunt a kozkedvelt "Far-called" sorozat (Gollancz/Hachette), valamint a "Jackelian" sorozat alkotoja, amelyet a HarperCollins vilagszerte kiad a tobbi sci-fi szerzovel, Isaac Asimovval, Arthur C. Clarke-kal, Philip K. Dickkel es Ray Bradburyvel egyutt.

 

***

VELEMENYEK

Stephen Hunt regenyeit dicserik:

 

Mr. Hunt szaguldo sebesseggel vagtat.

THE WALL STREET JOURNAL

'Hunt fantaziaja valoszinuleg az urbol is lathato. Ugy szorja szet a fogalmakat, amelyeket mas irok ugy banyasznanak ki egy trilogiahoz, mint a csokiszelet csomagolasat.'

TOM HOLT

'Mindenfele bizarr es fantasztikus extravagancia.'

DAILY MAIL

'Kenyszerolvamany minden korosztaly szamara.

GUARDIAN

'Tele van talalekonysaggal.'

THE INDEPENDENT

'Azt mondani, hogy ez a konyv akciodus, majdhogynem alulbecsules... csodalatos szabadulo fonal!'

INTERZONE

'Hunt tele pakolta a tortenetet erdekes trukkokkel... meghato es eredeti.'

PUBLISHERS WEEKLY

'Egy sodro lenduletu, Indiana Jones-stilusu kaland.' -RT BOOK REVIEWS

'Egy kulonos, reszben jovobeli keverek.'

KIRKUS REVIEWS

'Otletes, ambiciozus alkotas, tele csodakkal es csodakkal.'

THE TIMES

'Hunt tudja, hogy mit szeret a kozonsege, es ezt szardonikus szellemesseggel es gondosan kidolgozott feszultseggel adja meg nekik.'

TIME OUT

'Fergeteges fonal... a tortenet sodorja a tempot... a folyamatos lelemenyesseg lekoti az olvasot... a finale a cliffhangerek es a meglepo visszateresek repeszto sorozata. Remek szorakozas.'

SFX MAGAZIN

'Kosse be a biztonsagi ovet egy frenetikus macska-eger talalkozasra... izgalmas tortenet.'

• Language: Magyar
• Publisher: Stephen Hunt
• Release date: Jun 18, 2024
• ISBN: 9798227837028

Book preview

Pokol Flotta

Stephen Hunt

image-placeholder

Green Nebula

Pokol Flotta

A Sliding Void sorozat 5. könyve.

Először 2018-ban jelent meg a Green Nebula Press kiadónál.

Szerzői jog © 2018 by Stephen Hunt.

Szedés és tervezés: Green Nebula Press.

Stephen Hunt az 1988. évi szerzői jogi, formatervezési mintaoltalmi és szabadalmi törvénynek megfelelően érvényesítette azt a jogát, hogy e mű szerzőjeként azonosítható legyen.

Minden jog fenntartva. A kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül a kiadvány semmilyen formában vagy módon nem sokszorosítható vagy terjeszthető, illetve adatbázisban vagy adatlekérdező rendszerben nem tárolható. Bárki, aki e kiadvánnyal kapcsolatban jogosulatlanul cselekszik, büntetőjogi és polgári jogi kártérítési felelősségre vonható.

Ez a könyv azzal a feltétellel kerül eladásra, hogy a kiadó előzetes hozzájárulása nélkül nem adható kölcsön, nem adható tovább, nem adható bérbe, nem adható bérbe és nem terjeszthető más módon, a kiadó előzetes beleegyezése nélkül, a kiadványtól eltérő kötésben vagy borítóban, és anélkül, hogy a későbbi vásárlóra ne vonatkozna hasonló feltétel, beleértve ezt a feltételt is.

Stephen követése a Twitteren: twitter.com/s_hunt_author

Stephen követése a FaceBookon: facebook.com/SciFi.Fantasy

A műben található elírások, hibák és hasonlók bejelentéséhez használja a http://www.stephenhunt.net/typo/typoform.php oldalon található űrlapot.

Ha automatikus értesítést szeretne kapni e-mailben, ha Stephen új könyvei letölthetők, használja az ingyenes feliratkozási űrlapot a http://www.StephenHunt.net/alerts.php oldalon.

Stephen Hunt regényeiről további információkat a www.StephenHunt.net

Tartalomjegyzék

Felirat

Dicséret Stephen Hunt könyveiről

A szerzőről

Szintén Stephen Hunt

1.Dobja ki a szemetet.

2.Rossz bója.

3.Harcoló flotta.

4.Le a varázslónőt.

5.Nővér Tény.

6.Parancsnoki dicsőség.

7.Ismerd meg a Napot.

8.Halott ember botja.

9.A Smiter.

10.A hit szavazatai.

11.Hátrafelé néző Vector.

12.Bizonyítási szabályok.

13.Kötelezettség távolléte.

14.Hipertér Mennyország.

15.Jól néz ki egy halott nőnek.

16.Az úszó kikötő kalózai.

17.Normálok táncolnak.

18.Ismered a gyakorlatot.

19.Régi barátok. Elfelejtettem.

20.Menekülés.

21.Doktor Feelfine most megöl téged.

22.Potyautas.

23.Az otthoni flotta ott van, ahol a (csata) szíve van.

24.Dapper Daze.

25.Minden fájdalmat.

26.Tiszteld őket.

27.Mindig túlerőben.

28.Nem tudsz egy kvartot beletenni egy pintes edénybe.

29.Plazmacsapás.

30.Hétlángú Nap.

31.Pokoli flotta.

32.Gurulj és menj.

33.A Sátán szitája.

34.Örök őrjárat.

35.Utószó.

„Egy kapitány sem tehet nagy hibát, ha hajóját az ellenség hajója mellé helyezi."

- Horatio Nelson.

Dicséret Stephen Hunt könyveiről

„Mr. Hunt versenysebességgel elindul."

- THE WALL STREET JOURNAL

„Hunt fantáziája valószínűleg az űrből is látható. Úgy szórja szét a fogalmakat, amelyeket más írók úgy bányásznának ki egy trilógiához, mint a csokiszelet csomagolását."

- TOM HOLT

„Mindenféle bizarr és fantasztikus extravagancia."

- DAILY MAIL

„Kényszerolvasmány minden korosztály számára."

- GUARDIAN

„Ötletes, ambiciózus mű, tele csodákkal és csodákkal."

- THE TIMES

„Hunt tudja, hogy mit szeret a közönsége, és ezt gúnyos szellemességgel és gondosan kidolgozott feszültséggel adja át neki."

- TIME OUT

„Tele van találékonysággal."

-THE INDEPENDENT

„Azt mondani, hogy ez a könyv akciódús, majdhogynem alulértékelés... csodálatos szabaduló fonal!"

- INTERZONE

„Hunt tele pakolta a történetet érdekes trükkökkel... megható és eredeti."

- PUBLISHERS WEEKLY

„Egy sodró lendületű, Indiana Jones-stílusú kaland."

-RT BOOK REVIEWS

„Egy különös, részben jövőbeli keverék."

- KIRKUS REVIEWS

„Egy sodró lendületű fonal... a történet sodorja a száguldást... a folyamatos leleményesség leköti az olvasót... a finálé a cliffhangerek és a meglepő visszatérések repesztő sorozata. Remek szórakozás."

- SFX MAGAZIN

„Kösse be a biztonsági övet egy frenetikus macska-egér találkozásra... izgalmas történet."

- SF REVU

A szerzőről

Stephen Hunt a közkedvelt Far-called sorozat (Gollancz/Hachette), valamint a Jackelian sorozat alkotója, amelyet a HarperCollins világszerte megjelentet a többi sci-fi szerzővel, Isaac Asimovval, Arthur C. Clarke-kal, Philip K. Dickkel és Ray Bradburyvel együtt.

Stephen korai regényei segítettek a steampunk műfaj kulturális őrületének elindításában. A HarperCollinsnál megjelent első regényét, A levegő udvara címűt a világ legnagyobb filmfesztiváljának, a Belinale-nak a bizottsága a legjobb filmre szánt könyvnek választotta.

A könyvek univerzumán kívül létrehozta a korai internet első online magazinját, az SFcrowsnest.info-ot (sci-fi és fantasy magazin). Később az online kiadásban dolgozott, olyan weboldalakat hozott létre, mint a Nature.com, a Risk.net, az AltAssets.net, és a Financial Times szerkesztője és kiadója volt.

Szintén Stephen Hunt

~ A Csúszó Üresség sorozat ~

*

Az 1. évad omnibusz gyűjteménye (#1 & #2 & #3): Végtelen Üresség (Infinite Void)

Anomális Tolóerő (#4)

Pokol Flotta (#5)

Az Ürességben Elveszettek Utazása (#6)

*

~ Az Agatha Witchley Rejtélyek: Mint Stephen A. Hunt ~

A Hold Titkai

*

~ A Hármas Birodalom Sorozat ~

A Koronáért és a Sárkányért (#1)

Az Erőd a Fagyban (#2)

*

~ A Régi Sol Dalai Sorozat ~

Üres a Csillagok Között (#1)

*

~ A Jackelian-sorozat ~

Küldetés Mightadore-ba (#7)

*

~ EGYÉB MŰVEK ~

Hatan a Csillagok Ellen

Pokoli Küldetés

Egy Steampunk Karácsonyi Ének

A Pashtun Fiú Paradicsoma

*

~ Nem fikciós ~

Furcsa Betolakodások: Útmutató az UFO- és UAP-kíváncsiaknak

*

A könyvek linkjeiért látogasson el a http://stephenhunt.net weboldalra.

1

Dobja ki a szemetet.

„Van egy kis probléma a sörrel, uram!"

Adella Vega parancsnok felpillantott az íróasztala mögül, és fáradt pillantást vetett Anders Vistisen hadnagyra. Hát nem mindig van ilyen? „Az a fajta, ami hajókat süllyeszt el, vagy karriereket süllyeszt el a galaxisnak ezen a részén..."?

Ez a mondás állandó vicc volt Adella sarkában a Pokol-Flottában.

„Van a galaxisnak olyan része, amelyik rosszabb, mint ez, Vega parancsnok - kérdezte Vistisen.

„Egy olyan rendszer, ahol aktív lövegek repülnek?" - javasolta Adela. „Ez a probléma, hadnagy úr, a DV-állomáson vagy a föld-oldalon van?" Igazából nem kellett volna megkérdeznie, de azért megtette.

„A Bardfeld’s Worldön van, uram. A Légió kéri a jelenlétét. Egy űrsikló készen áll és a kilövő sínre állt."

Nagyon figyelmes tőled, Vistisen, hogy töltesz egyet a csőbe a lassú, folyamatos karrierhalálomért. „Tájékoztass útközben - sóhajtott Adella.

Vistisen elég régóta működött az állomáson az ő első tisztjeként ahhoz, hogy elválassza a napi parancsnoki pelyhet a felmerülő valódi problémáktól. Adella már félig kilépett az irodájából, amikor megjelent Uddin Cesti, és gyorsan az ajtaja felé battyogott, mielőtt Vistisen még közre tudta volna fogni. Á, a parancsnokságom válogatott problémái. A kábítószerrel kapcsolatos rendbontások esetei megnégyszereződtek a legénysége körében, valahányszor a testes, ravasz kereskedő felcsúsztatta a hajóját, a Shamash-t, a DV-állomáshoz dokkolni. Adellának nem volt szüksége arra, hogy megbízza az állomási A.I.-t, hogy kiderítse, ki szállítja ezt a sok csempészárut.

Nem, nem kell Sherlock Holmesnak lennem, hogy rájöjjek. „Hadd találjam ki, Mr. Cesti, a provost marsall megint lefoglalta az egyik rakományát, és azt akarja, hogy én oldjam meg a problémáját?"

Uddin Cesti felemelte mindkét pufók kezét, amit a férfi békítő gesztusnak tekintett. „Ön a hírnevemet gyalázza, kedves parancsnok. Azért vagyok itt, hogy segítsek a problémáján."

„Az én problémám? Adella jeges pillantást vetett Vistisen hadnagyra. „Hogy a fenébe tudsz te előbb a problémáimról, mint én?

„Egy kéz nem tapsol egyedül, Vega parancsnok. Hallottam, mert az önök nehézségei a Bardfeld világ felszínén vannak, ahol az ügyfeleim vannak."

„Igen, a vásárlóid - mondta Adella.

A Bardfeld’s World alatta többnyire égő forró sivatag volt. A bolygó óceánjai egy geológiai korszakkal korábban száradtak ki, jóval azelőtt, hogy az emberiség és a Hármas Szövetségből származó szövetséges fajok megjelentek volna a Föld körüli pályán. Látott már jobb napokat is, de ki ne mondhatná ezt itt? Uddin Cesti ügyfelei, a Homokangyalok alapvetően emberek voltak, mielőtt a telepesek genetikailag módosították a testüket, hogy a helyi környezethez igazodjanak. Homokangyalok, angyal méretű szárnyaik után, amelyek kombinált napenergia- és nedvességgyűjtőként működtek. A Homokangyaloknak nem sok mindenre volt szükségük ahhoz, hogy kényelmes nomád életet éljenek, és a végtelen narancssárga dűnéken legeljenek. Talán ahhoz, hogy békén hagyják őket? Az egyetlen luxus, amit a flotta eltökélten megtagadott tőlük. Néha Adella irigyelte, hogy a törzsek piszokoldalának milyen kevésre van szüksége.

„Mivel az én ügyfeleim azok, akikkel az Ön nehézségei vannak, kedves parancsnok, úgy gondoltam, hogy értékelni fogja az alábbi közvetítési ajánlatomat. Mivel a törzsek nemrég szállítottak sótéglákat, sokkal szívélyesebben viszonyulnak majd hozzám, mint a flottához."

Hát nem ez az igazság? „Jól van, Cesti úr - mondta Adella a kijárat felé tartva -, maga velem jön. Hadnagy úr, attól tartok, Uddin Cesti ellopta a helyét a siklóban. Kezdjen hozzá a rombolóhoz, amíg én piszokoldalban vagyok."

Vistisen hadnagy nem próbálta leplezni örömét, hogy nem látogat el a lenti barátságtalan világba. „Igenis, kapitány! Elindul a Quickmatch, uram?"

„Ez az. Feljebb léptettem a menetrendben. A főnök rájött, hogy jobb a sokkállóbb hűtővizes üzem klímaberendezése, mint a miénk. Ez a miénk."

Vistisen hadnagy elmosolyodott. „Úgy tűnik, itt az ideje megkérni, hogy javítsa meg a fedélzetem légkondicionálóját, kapitány. Olyan hideg van, mint a kutyás őrségben a semmi."

„Ha kényelmet akart, hadnagy úr, akkor Cesti úrhoz kellett volna jelentkeznie, ide."

„Mi is munkahajó vagyunk - mondta a kereskedelmi kapitány sértődött hangon.

Igen, különösen keményen dolgoznak, amikor a csempészet elleni járőrök járőröznek. Adella és a kereskedő az állomás hangárjai felé vették az irányt. A DV-állomás nem volt valami nagy orbitális élőhely, ami a luxust illeti. Nincsenek parkok, biomok vagy tágas külső terek, amelyek egy bolygói létet utánoznának. Az eredetileg csatahajónak készült Dark Vikinget az évszázadok során átalakították az új, orbitális állomásként betöltött szerepéhez. Egy kis kiegészítés itt. Egy kicsit oda is. Más hajókból származó alkatrészek kannibalizálva és ráhegesztve: generátormodulok, napenergia-táblák, lakódobok, hordozóhangárok, tartálykocsik tárolása. Ez tette szórakoztatóvá a közlekedést, a flotta mérnökei által épített, összeeszkábált labirintusban való navigálást. Néha azt hiszem, csak a szórakozás kedvéért nehezítették meg a közlekedést. Az unatkozó flottamérnökök veszélyes faj voltak.

Elérték a központi hangárt, felszálltak az űrsiklóra, és mágneses csörömpöléssel elhagyták a kilövő sínt, bolygóra való behelyezéshez forogva. Adella a siklóban egy jó hosszú pillantást vetett az állomása rendeltetésére. Minden hajótemető anyja eltakarta a kilátását a csillagokra. A flotta ősi hajóinak orbitális törmelékmezője, amelyből minden használható, újrafelhasználásra alkalmas alkatrészt eltávolítottak; ami megmaradt, azt leselejtezték. Itt mindenki Szellemflottának nevezte. A katonai hajók minden típusa a bomlás különböző állapotában: hordozók, bolygóközi támadóhajók, lopakodóhajók, fabriketthajók, cirkálók, rombolók, fregattok, elhárító hajók, tankerek és utánpótláshajók. A Bardfeld Rendszer volt a galaxisnak ez a szeglete a hajóbontásra szakosodott létesítménye. A hajótörés nem az volt, amire Adella jelentkezett, de ez volt a parancsnokság, amire végül is került. A Hármas Szövetség haditengerészete nem akarta, hogy a nyugdíjazott hadihajók rossz kezekbe kerüljenek. Abból volt bőven. Úgy tűnt, az univerzumban sosem volt hiány kalózokból, zsoldosokból, elszakadásra törekvő világokból, ellenséges államokból, pszichopatákból és bűnözőkből. Szóval, ide kerültek a fogas hajók, hogy meghaljanak, amikor leszerelték őket. És itt selejtezték le a tengerészkarriereket is. Nem egy hivatalos büntetési poszt, ne feledd. Ez volt a flotta briggje Bardfeld világán, lentebb. De ha valaki éppen csak elmaradt a hivatalos hadbíróságtól, akkor is a Bardfeld-rendszerben lévő selejtezőbe került.

Adella becsatolta magát. Ma nem volt emberi pilóta a járaton. Mivel ez egy rutinrepülés volt, a földön nem volt ellenfél, a tengerészeti pilótájuk egy cipősdoboz méretű robotpilóta volt. Megcsipogtatta az állomás fő mesterséges intelligenciáját, a Sluggert, hogy hivatalosan is tájékoztassa, hogy a főnök mostantól az öröm kis keringő fellegvárának parancsnoka.

„Oké, Cesti úr, miért nem mondja el, mi az én Problem du Jour-om?"

Cesti elgondolkodva megdörzsölte sűrű szakállát, miközben elhelyezkedett a leszálló díványon. „A Homokangyalok tiltakoznak a flotta beavatkozása ellen az egyik szent helyükön."

„És mi a fenéért tennénk ezt?"

„A legutóbbi vihar egy azzaz csontjait fedezte fel a flotta főhadiszállása előtt."

"Á - mondta Adella. Az azzazok valaha leviatán méretű szörnyek voltak, amelyek a bolygó óceánjaiban sodródtak, és szerves takarítógépként szívták fel a planktont. Most már a fosszilis emlékek részei voltak. A Homokangyalok úgy vélték, hogy a világuk lelke az ilyen szent csontokban rejlik.

„Szeretett vezetőjük nem hajlandó tiszteletben tartani az új leletet. Az érintett területen máris fogolyosztag épült. Az ön ellentengernagya úgy véli, hogy a Homokangyalok hite, idézem, egy komikusan kitalált vallás".

Adella felsóhajtott. Harper Pullinger ellentengernagy, ahogy az ellentengernagy egyértelműen jelezte, egy díjnyertes seggfej volt. Ez az egész rendszer egy viccparancsnokság egy vicctisztnek. Ha valaki valaha is megérdemelte az itteni beosztását, az ez a bolond.

Az űrsiklójuk rázkódni és zörögni kezdett, ahogy átlépte az exoszféra légköri burkát. A remegése alábbhagyott, amikor az antigravitációs mezőjük beindult, és lefékezte a süllyedésüket. Az űrsikló egykoron egy támadó bárka volt. Adella meglátta az AFD-7 Peregrine-osztályt egy évszázados csapatszállító hajó leszerelése során egy beérkező utaslistán. Gondoskodott róla, hogy Kessi főnök rátegye a kezét a hajóra, mielőtt alkatrészekre bontották volna. Személyes használatra rendelte. Nem mintha Adella alig várta volna, hogy meglátogassa a felszínt, mivel Harper Pullinger ellentengernagy ott alakította ki pedáns hadműveleti bázisát. De minden leszállás, amit meg lehetett úszni, jó volt, és ők olyan egyszerű és biztonságos rohamosztagokat építettek, hogy még a flotta tengerészgyalogosai is használták őket anélkül, hogy megölték volna magukat.

Hálásnak kellene lennem az apró kegyelmekért. Ha a Sötét Viking folyosói nem lennének olyan szűkek, és a szállásunk nem lenne elavult, akkor a levegőn is osztoznék a mi idióta vezetőnkkel.

Tíz perccel később leszálltak Dra Drasban, egy sziklás fennsíkon, ahol a kompok leszállóhelyei a helyi flotta főhadiszállására néztek. Több hektárnyi összekapcsolt betonépület és fizikai pajzsok, amelyeket arra terveztek, hogy visszatartsák a narancssárga homoklapokat a túloldalon. Egy vég nélküli fellegvár. A Dra Dras bázist elvileg a keleti határ szektorparancsnokságaként építették. Kivéve, hogy valójában nem az volt. Építményeinek csak egy parányi töredéke működött, a többi üres és homlokzatok a komplexum valódi céljára. A fennsík túlsó oldalán lévő Flotta-laktanya foglyainak építőipari munkát biztosítani. Kemény munka egy kemény világban, amelyet kifejezetten azért választottak ki, hogy lefoglalja a büntetőosztag idejét. Végtelen nap a napenergia-gyűjtők számára. Végtelen homok beton és üveg gyártásához. Végtelen munka a flotta minden olyan flotta személyzete számára, aki elég szemtelen vagy bűnös ahhoz, hogy erre a börtönbolygóra ítéljék. Adella sóhajtott, amikor leszállt a siklóról. Mintha egy hólyagos kemencébe lépett volna be, a sikló környezetszabályozója után. Azonnal izzadni kezdett. Az egyetlen jó dolog, amit a Dra Dras bázisról elmondhatsz, hogy az én ócskavas-parancsnokságomat az állomás tetején előléptetéshez hasonlítja.

„Olyan nagy - mondta Uddin Cesti, miközben lenézett a bázisra. „Olyan haszontalan. Gondolod, hogy az ellentengernagy bérbe adna néhány üres épületet raktárnak? Elvégre ezek az én adóforintjaim a munkában."

Adella bebújt a lehűlő sikló pattogó fémje alá, és a leszállópálya bunkerszerű földi állomása felé vette az irányt. Odakint két lánctalpas jármű parkolt, és átkozott legyen, ha ebben a hőségben gyalog megy a tiltakozás helyszínére. „Cesti úr, biztos vagyok benne, hogy a Szövetség adóhatósága kevesebbet látta önt, mint vak varjú a férget."

„Á, kedves parancsnok, de a féreg az egyetlen állat, amelyik soha nem esik el."

Hát nem te vagy a szerencsés. Adella szelíd kereskedőjével együtt felszállt a legközelebbi járműre, és a meghajtás funkcióját manuálisra állította. Nem akarta rontani a helyzetet azzal, hogy a robotpilóta fenyegetésnek minősíti a tiltakozókat. Talán elgázolna néhányat. A katonai járművek meghajtórendszerei hírhedten ravaszak voltak, még akkor is, ha nem volt homok az áramkörökben. Uddin Cesti beütötte a koordinátákat az ügyfeleinek.

A helyszínre való eljutás rázós, kényelmetlen utazás. Nomádok ezrei ostromolnak egy építkezést a sivatagban. Hernyótalpas kovácsműhelyek a homok betontömbökké alakításához, egymásra rakott üveglapok. Acélra hasonlító, de a dűne ásványaiból fonódó kompozitból készült gerendák. Hegesztőberendezések, daruk, buldózerek. Félig kész épületek tucatjai. Mindezek előtt egy mélyedés a homokdűnékben, ahol a rég kihalt teremtmény csontjai úgy álltak ki, mint egy megölt óriás bordái. A Légió katonákból álló kordont állított fel a munkások védelmére. Nem sok munka folyt azonban.

Adella az egyik félkész épület árnyéka alatt parkolt le a járművével, majd leszállt Uddin Cestivel. Megközelítette a kordont. Ugyanannyi légiós volt jelen, mint törzsi tiltakozó. Több tucatnyi faj képviseltette magát az erőik között. A légiósok könnyű ballisztikus páncélzatot viseltek, camo-mintás, élénkfehéren beállított, hogy visszatükrözze a tűző napot. A mellvértjükön a kis hétlángú napjelvényt - aranyat egy vörös és zöld címerrel szemben - kivéve mindannyian. Adella hallotta a pletykákat, hogy a Külső Légió kikapcsolta a ruháik hűtőrendszerét Bardfeld világán, csak úgy, viccből.

A katonák sorát feldühödött törzsbeliek ostromolták. Homokangyalok lobogtatták napszárnyaikat, lándzsáikat magasra szúrva a levegőbe, torokcsattogtatásból és nyögésekből álló, szenvedélyes énekük félig ima, félig fenyegetés volt. Bőrük olyan volt, mint a teknősbőr, arcuk eltorzult és ellenséges. Néhány eldobott kő megzörrent a katonák páncélján. Nem találtak semmi nagyobbat, amit a dűnékre dobálhattak volna. Ma a Külső Légió visszafogottságot tanúsított.

Adella odasétált a női vezető tiszthez. „Szörnyen sok légiós van itt egy őrséghez képest. Ismerem magát?"

„Nagyon vicces, Vega parancsnok - mondta Scolar Pes ezredes. „Jól tudja, hogy én vagyok az egyetlen arthiai ezen a bolygón."

„Igen, Sco, de ez a vicc sosem öregszik."

Ez tényleg a medvebocsos ezredes hibája volt. Akárcsak a világegyetem legintelligensebb beszélő pandái; ha a Scolar nagyrészt nőnemű faja termékenyebb lett volna, nem kellett volna ipari méretű klónozáshoz folyamodniuk. Arth megkülönböztetése volt most a legkisebb gondja Adellának. „Feltételezem, maga volt az, aki felhívta Vistisen hadnagyot emiatt?"

„Valóban. A Légiót azért rendelték ide, hogy megvédjék a laktanya legénységét a törzsektől. Az önök különítménye késedelem nélkül folytassa az építkezést."

„Nos, ezredes, ha a Légió nem lett volna olyan fukar, hogy a Bardfeld világán a Flottával kelljen megosztania az adminisztrációs költségeket, akkor egy saját, szaros, veszélyes bolygót kaphatott volna kiképzőtábornak és laktanyának. Alig terraformálható világok nem drágák errefelé."

„Jobban szeretem a dzsungelt, mint a homokos síkságokat, parancsnok, de több száz faj szolgál a Külső Légióban, és egyikünk sem szavazhat a bevetésünkről."

Adella a lándzsáikat a levegőbe lökdöső, zsibongó tömeget vizsgálta. „Szóval ez most már az én rendetlenségem? Nem emlékszem, hogy erre is kaptam volna szavazatot."

„Kérlek - mondta Scolar Pes -, legalább egy értelmes flottatiszt legyen a Bardfeld világán. Tudod, milyen nehéz lesz az életünk, ha a törzsek ellenünk fordulnak? A légiósaink azért jönnek ide, hogy kiképezzék magukat a más világokon zajló ellenséges felkelésekre. Nem erre a bolygóra."

„Legyen az edzésed sokkal reálisabb - mondta Adella. „De akkor naponta kapnék ilyen hívásokat. Azzal a pokolba lőnék az állomásom menetrendjét." A pozitívum, hogy talán az egyik rohamozó Homokangyal feldöfhetne egy lándzsát az ellentengernagy...’.

„Szóval, segítesz?"

„Ezredes úr, itt egy értelmezési problémáról van szó. A laktanya legénységének parancsba adták, hogy haladéktalanul folytassák a munkát. Mégis itt vannak ezek a helyiek, köveket dobálnak és megijesztik a munkánkat végzőket. Ez a késedelem. Tehát engedelmeskednünk kell az ellentengernagy parancsának, és el kell távolítanunk a késleltető akadályt".

„Nem kívánok tüzet nyitni a tömegre - morogta az ezredes.

„Nekem sem az én stílusom." Hát nem igaz. Adella a kereskedőhöz fordult. „Cesti úr, mit szólnak a vásárlói ahhoz, hogy szent csontokat exhumáljanak, és az említett ereklyéket száz kilométerrel északabbra szállítsák? Mondjuk egy olyan helyre, ami kevésbé hasonlít egy építkezési területre?"

„Igen, igen, ez működhet. A csontokat tartják szentnek, nem a temetkezési helyüket. Először egy papot kellene fizetni, hogy megáldja a csontvázat - mondta a kereskedőkapitány. „Biztos vagyok benne, hogy a legjobb üzletet tudom biztosítani az ön számára.

„Ó, kérlek, tedd meg.„ Adella végignézett a flotta építőmunkásain, akik mindannyian boldogan lógnak a szolgálatból a fenyegető erőszak hatására. Igen, mert ennek a világnak még több üres betonbunkerre van szüksége, amelyek jóval azelőtt omlanak vissza homokká, hogy valaha is elfoglalták volna őket. „És mozogjunk céltudatosan."

Adellát lenyűgözte, milyen gyorsan szereztek papokat és áldották meg a csontokat. Gyanúsan gyorsan. Azon tűnődött, vajon a helyi Szent Jók lófráltak-e a környéken, és várták, hogy megkenjék a tenyerüket, mielőtt megmentik az ereklyéket? A papjaik énekszóval kísért sürgetésére a helyiek lecsaptak a csontokra, és gyorsan kiemelték őket a homokból. Egy csapat törzsi ember küzdött minden egyes borda alatt, elcipelve a lény maradványait, miközben a tömeg többi tagja örömében visított.

Uddin Cesti azért rendezte ezt, hogy begyűjtse a részesedését, és hogy a Föld körüli pályán bejegyezzen egy szívességet, amivel tartozik? Vega parancsnok nem szerette, ha átverik. Az egyetlen dolog, amiben osztozom...

Egy Arikaree-osztályú szállítóhajó siklott a felhőtlen égbolton a helyszín felett. Bár nem forrón indult az űrből - a hőelnyelők zárva voltak. A légi járművek nem birkóztak meg jól a Bardfeld’s World homokjával. Egy AFD-21 Arikaree, azon kevés madarak egyike, amelyeket a Flotta üzemeltetett, és amelyek elég szívósak voltak ahhoz, hogy megbirkózzanak a helyi környezettel anélkül, hogy több időt töltenének a karbantartó műhelyben, mint a levegőben. Lassan körözött, és a légiós kordon biztonságos oldalán szállt le. A helyiek ugyanúgy kitalálták, ki van a fedélzeten, mint Adella. A törzsbeliek torokhangon énekelni kezdtek Zom Stafról, a legendákból ismert, tanácstalan törzsfőnökről, aki a törzsi humor hagyományos feneke volt. Ez a dal arról szólt, hogy a vezér hagyta, hogy a harcosok sorban álljanak a sátra előtt a felesége miatt, és boldogan nem tudták, mi történik az árnyék alatt.

Harper Pullinger ellentengernagy egy leeresztett rámpán sétált ki a repülőgép farkánál. Mint mindig, most is teljes díszegyenruhát viselt, szalagokkal és copfokkal nehezítve, arra az esetre, ha a személyzete elfelejtené, ki a főnök. Biztosan izzadt ebben az egészben. Adella megjegyezte, hogy Pullinger végre feladta a skalpján átívelő hadjáratot. Nem fésülte többé azokat a halvány hajfürtöket. A teljesen borotvált fej marginális javulásnak tűnt; úgy csillogott a nap égető fényében, mint egy világítótorony. Visszatükröződött dicsősége.

„Vega parancsnok! Nem hívtam le a bázisra."

„Uram, épp Pes ezredessel véglegesítettem a részleteket a légiónak az állomáson való átvonulásáról - mondta Adella. Nos, előbb-utóbb úgyis eljutottam volna a megbeszélésig.

„Biztosan tudja, ellentengernagy úr - mondta Pes ezredes -, hogy az utánpótláshajónk késve jelentkezett."

„Természetesen tisztában vagyok vele - sziszegte Pullinger ellentengernagy, mintha az ellenkezőjére való puszta utalás is sértés lenne a parancsnoksága ellen. „Ha Vega parancsnok megfelelően karbantartotta volna a rendszerünk kommunikációs hálózatát, a logisztika sosem vált volna ilyen problémává. De azt hiszem, ennél jobbat nem is remélhetek attól a személyzettől, akivel együtt kell dolgoznom."

„Uram. A kommunikációs javítóhajónk egy órán belül visszaérkezik - mondta Adella.

„Azonnali jelentést várok, parancsnok. Két hónapig nem működött a kapcsolatunk a flottával, ez szégyen! Pullinger rövidlátóan a telephely előtti üres homokra pillantott. „Hol vannak azok a pokoli fosszíliák abból a szörnyetegből?

„Megszűnt, uram - mondta Adella. Kereskedelmi ártalmatlanítás, ez nem hazugság.

„Mit, eltüntetni?" Pullinger ellentengernagy előrebillent, és úgy vizsgálgatta a zsibongó csőcseléket, mintha a létezésük csak most jutott volna eszébe. Adella eléggé biztos volt benne, hogy Pullinger soha nem törődött a helyi nyelv elsajátításával. Messze méltóságán aluli volt. Az ellentengernagy gyanítja, hogy róla énekelnek? „Ezredes, oszlassa szét ezt az átkozott csőcseléket, mielőtt rájönnek, hogy a drága ereklyéik egy zúzmarában vannak. Ez az egység túl lassan dolgozik."

Adella nem vette a fáradságot, hogy kijavítsa az ellentengernagyot. Esetleg ezeket a végtelen dűnéket tekinthetné zúzmarának? Az évezredek során elmarták ennek a világnak a hegyeit. Pullinger ráadásul úgy tűnt, nem vette észre, hogy a lazsálás a laktanya foglyainak a dolga, különben ezeknek a férfiaknak és nőknek értelmesebb feladataik is lennének, mint a homok betonná alakítása a parancsnoksága alatt. Egy másik pont, amit jobb, ha nem javítok ki.

„Azonnali jelentést, parancsnok!" - ugatott az ellentengernagy, miközben a várakozó bukóhajójához sétált.

„Azt hiszem, úgy fogom értelmezni a parancsát, hogy a törzseket a csontok új temetkezési helyére kísérjük - mondta Pes ezredes, miközben figyelte, ahogy a tiszt felszáll a felszállóhajó.

„Nos, a légiósoknak sosem lehet elég menetelni - értett egyet Adella.

Éppen vissza akart menni a földi járműhöz, amikor egy Homokangyal robogott elé. Öreg, ahogy csak öregek lehetnek tisztességes élethosszabbító technológia nélkül. Férfi, fehér köntösbe burkolózva, áttetsző napszárnyai finoman lobogtak, kéken, mint az ősi, kifakult katedrálisüveg. Turbánba burkolt fejének szövetén ezüst jelvényt viselt, egy tizenhat éles sugárral szegélyezett napot. A legyőzhetetlen Nap. Az egyik pap, akit Uddin Cesti rászedett, hogy fizessen neki.

„A Vega, a Vega - sziszegte a pap, génkezelt torka miatt nehezen tudott normális szavakat formálni. Nos, már aligha volt szüksége ételre. Csak vizet vett magához.

Vega parancsnok meghajolt az öregember felé. „Imádkozom, hogy azzaz csontjaid messze innen boldoguljanak."

„A csontok mennek - hörgött a pap. „A törzsek is mennek, hamarosan."

Adellának az a furcsa érzése támadt, hogy a férfi mélyebb dolgokról beszél, mint az itt kitört majdnem lázadás. „Hová, öregem?"

„Mély sivatag, messze, messze - hörgött a pap. Megragadta a lány karját. „Neked is menned kell."

„A sivatag mélyére?"

„Nem. Nem fogod túlélni ott, ahol mi kibírjuk. Ujjával a kék, felhőtlen ég felé bökött. „A ti mélységeitek. A tiétek! Védjenek meg titeket.

A csillagok? Azt hiszem, ez az ember egy kicsit túl sok pipát fogyasztott a sátra kényelmében. „Mitől véd meg? - kérdezte Adella.

„Az Öregfalók! A sötétség rejtsen el titeket!" A pap furcsa jóslata véget ért, és a népét követve elzarándokolt. Öregfalók? Adella arra használta az implantátumát, hogy lekérdezze a FleetNetet, hogy van-e olyan helyi legenda, amely említi ezt a kifejezést. Nem talált semmit. Semmi. Csak babonák egy szektájánál többre hivatott szentségtörőtől. Hát, a pokolba is, mit tud az evésről egy napenergián élő ember?

***

Az Adella felszállási mintája a külső légió tábora fölé lendítette a támadó bárkát a fennsíktól öt mérföldre északra. Elég alacsonyan ahhoz, hogy lássák a sivatagban gyorsan lépkedő légiósok sorait, néhány rosszcsontot a homokba temetve, csak a fejük látszott. A flottában a bakancs kemény volt, de a Légió elképzelései a „fájdalom" fogalmának egészen új értelmet adtak.

Adella a None Left, a Légió félhivatalos himnuszának egyik sorát dúdolta. „Felejtsük el, a csepphajóinkkal együtt, a Halált, amely oly keveset felejt rólunk. Mert mi vagyunk a Légió."

„Parancsnok? - mondta Uddin Cesti.

„Semmi, Cesti úr."

„Akkor sikeres volt a mai művelet, kedves parancsnok."

„Igen, majdnem azt mondhatnánk, hogy gyanúsan sikeres - mondta Adella. Éppen szembesítette volna a ravasz kereskedőt a kételyeivel, de az állomás tábláján pirosra váltottak a fények, és Vistisen hadnagy hangja szólalt meg a DV-állomásra vezető kódolt vonalon keresztül.

„Van egy kis probléma a sörrel, uram!"

Persze, hogy tudod!

És ezúttal tényleg egy igazi zúzás volt. Az a fajta,