Az Ürességben Elveszettek Utazása: Csúszó Üresség (Sliding Void), #6

By Stephen Hunt

Amikor Lana Fiveworlds kapitany megragad egy jovedelmezo megbizast, hogy egy durva sirrablocsapatot repitsen reg kihalt civilizaciok vilagai kozott, konnyu utazasra szamit a Gravitacios Rozsa csillaghajo fedelzeten levo, ossze nem illo legenysegenek.

Elvegref azok a szerencsetlenul jart, elpusztult idegen fajok evezredekkel, ha nem evmilliókkal ezelott klimavaltozas, atomhaboruk, ustokosbecsapodasok, jarvanyok es tomeges napkitoresek kovetkezteben haltak meg.

Szoval, mi romolhat el? Fosztogassunk nehany bukott bolygot felbecsulhetetlen erteku elhagyott regisegekert es elveszett technologiakert, es ugy jarjunk, mint egy csillagkozi rablo!

Sajnos az univerzum karmajanak mas elkepzelesei vannak - es konnyunek biztosan nem. Amikor a bajok lassan elhatalmasodnak rajtuk, Lana, Calder, Zeno es a legenyseg tobbi tagja az eletuknel sokkal tobbert kuzdenek. A vegso ar tobb lehet, mint amit a kapitany - vagy kedves baratai es csaladja - el tudna viselni.

 

***

A SLIDING VOID SOROZATROL

Az 1., 2. es 3. konyv - Ures Az Egesz Ut Lefele.

konyv - Anomalis Toloero.

konyv - Pokoli Flotta.

konyv - Az Elveszett Uresseg Utazasa.

 

***

A SZERZOROL

Stephen Hunt a kozkedvelt "Far-called" sorozat (Gollancz/Hachette), valamint a "Jackelian" sorozat alkotoja, amelyet a HarperCollins vilagszerte kiad a tobbi sci-fi szerzovel, Isaac Asimovval, Arthur C. Clarke-kal, Philip K. Dickkel es Ray Bradburyvel egyutt.

 

***

VELEMENYEK

Stephen Hunt regenyeit dicserik:

 

Mr. Hunt szaguldo sebesseggel vagtat.

THE WALL STREET JOURNAL

'Hunt fantaziaja valoszinuleg az urbol is lathato. Ugy szorja szet a fogalmakat, amelyeket mas irok ugy banyasznanak ki egy trilogiahoz, mint a csokiszelet csomagolasat.'

TOM HOLT

'Mindenfele bizarr es fantasztikus extravagancia.'

DAILY MAIL

'Kenyszerolvamany minden korosztaly szamara.

GUARDIAN

'Tele van talalekonysaggal.'

THE INDEPENDENT

'Azt mondani, hogy ez a konyv akciodus, majdhogynem alulbecsules... csodalatos szabadulo fonal!'

INTERZONE

'Hunt tele pakolta a tortenetet erdekes trukkokkel... meghato es eredeti.'

PUBLISHERS WEEKLY

'Egy sodro lenduletu, Indiana Jones-stilusu kaland.' -RT BOOK REVIEWS

'Egy kulonos, reszben jovobeli keverek.'

KIRKUS REVIEWS

'Otletes, ambiciozus alkotas, tele csodakkal es csodakkal.'

THE TIMES

'Hunt tudja, hogy mit szeret a kozonsege, es ezt szardonikus szellemességgel és gondosan kidolgozott feszultseggel adja meg nekik.'

TIME OUT

'Fergeteges fonal... a tortenet sodorja a tempot... a folyamatos lelemenyesseg lekoti az olvasot... a finale a cliffhangerek es a meglepo visszateresek repeszto sorozata. Remek szorakozas.'

SFX MAGAZIN

'Kosse be a biztonsagi ovet egy frenetikus macska-eger talalkozasra... izgalmas tortenet.'

SF REVU

• Language: Magyar
• Publisher: Stephen Hunt
• Release date: Jun 18, 2024
• ISBN: 9798227874962

Book preview

Az Ürességben Elveszettek Utazása

Stephen Hunt

image-placeholder

Green Nebula

Egy bolygó legjobb kilátása a legnehezebb mászás után nyílik.

- A Szűrők Keselyűi Céhének nem hivatalos mottója.

Dicséret Stephen Hunt könyveiről

„Mr. Hunt versenysebességgel elindul."

- THE WALL STREET JOURNAL

„Hunt fantáziája valószínűleg az űrből is látható. Úgy szórja szét a fogalmakat, amelyeket más írók úgy bányásznának ki egy trilógiához, mint a csokiszelet csomagolását."

- TOM HOLT

„Mindenféle bizarr és fantasztikus extravagancia."

- DAILY MAIL

„Kényszerolvasmány minden korosztály számára."

- GUARDIAN

„Ötletes, ambiciózus mű, tele csodákkal és csodákkal."

- THE TIMES

„Hunt tudja, hogy mit szeret a közönsége, és ezt gúnyos szellemességgel és gondosan kidolgozott feszültséggel adja át neki."

- TIME OUT

„Tele van találékonysággal."

-THE INDEPENDENT

„Azt mondani, hogy ez a könyv akciódús, majdhogynem alulértékelés... csodálatos szabaduló fonal!"

- INTERZONE

„Hunt tele pakolta a történetet érdekes trükkökkel... megható és eredeti."

- PUBLISHERS WEEKLY

„Egy sodró lendületű, Indiana Jones-stílusú kaland."

-RT BOOK REVIEWS

„Egy különös, részben jövőbeli keverék."

- KIRKUS REVIEWS

„Egy sodró lendületű fonal... a történet sodorja a száguldást... a folyamatos leleményesség leköti az olvasót... a finálé a cliffhangerek és a meglepő visszatérések repesztő sorozata. Remek szórakozás."

- SFX MAGAZIN

„Kösse be a biztonsági övet egy frenetikus macska-egér találkozásra... izgalmas történet."

- SF REVU

Szintén Stephen Hunt

~ A Csúszó Üresség sorozat ~

*

Az 1. évad omnibusz gyűjteménye (#1 & #2 & #3): Végtelen Üresség (Infinite Void)

Anomális Tolóerő (#4)

Pokol Flotta (#5)

Az Ürességben Elveszettek Utazása (#6)

*

~ Az Agatha Witchley Rejtélyek: Mint Stephen A. Hunt ~

A Hold Titkai

*

~ A Hármas Birodalom Sorozat ~

A Koronáért és a Sárkányért (#1)

Az Erőd a Fagyban (#2)

*

~ A Régi Sol Dalai Sorozat ~

Üres a Csillagok Között (#1)

*

~ A Jackelian-sorozat ~

Küldetés Mightadore-ba (#7)

*

~ EGYÉB MŰVEK ~

Hatan a Csillagok Ellen

Pokoli Küldetés

Egy Steampunk Karácsonyi Ének

A Pashtun Fiú Paradicsoma

*

~ Nem fikciós ~

Furcsa Betolakodások: Útmutató az UFO- és UAP-kíváncsiaknak

*

A könyvek linkjeiért látogasson el a http://stephenhunt.net weboldalra.

A szerzőről

Stephen Hunt a közkedvelt Far-called sorozat (Gollancz/Hachette), valamint a Jackelian sorozat alkotója, amelyet a HarperCollins világszerte megjelentet a többi sci-fi szerzővel, Isaac Asimovval, Arthur C. Clarke-kal, Philip K. Dickkel és Ray Bradburyvel együtt.

Stephen korai regényei segítettek a steampunk műfaj kulturális őrületének elindításában. A HarperCollinsnál megjelent első regényét, A levegő udvara címűt a világ legnagyobb filmfesztiváljának, a Belinale-nak a bizottsága a legjobb filmre szánt könyvnek választotta.

A könyvek univerzumán kívül létrehozta a korai internet első online magazinját, az SFcrowsnest.info-ot (sci-fi és fantasy magazin). Később az online kiadásban dolgozott, olyan weboldalakat hozott létre, mint a Nature.com, a Risk.net, az AltAssets.net, és a Financial Times szerkesztője és kiadója volt.

Az Ürességben Elveszettek Utazása

Először 2021-ben jelent meg a Green Nebula Press kiadásában.

Szerzői jog © 2021 by Stephen Hunt.

A Green Nebula Press tipizálása és tervezése.

Stephen Hunt az 1988. évi szerzői jogi, formatervezési mintaoltalmi és szabadalmi törvénynek megfelelően érvényesítette azt a jogát, hogy e mű szerzőjeként azonosítható legyen.

Minden jog fenntartva. A kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül a kiadvány semmilyen formában és semmilyen módon nem sokszorosítható vagy terjeszthető, illetve nem tárolható adatbázisban vagy adatlekérdező rendszerben. Bárki, aki e kiadvánnyal kapcsolatban jogosulatlanul cselekszik, büntetőjogi és polgári jogi kártérítési felelősségre vonható.

Ez a könyv azzal a feltétellel kerül eladásra, hogy a kiadó előzetes hozzájárulása nélkül nem adható kölcsön, nem adható tovább, nem adható bérbe, nem adható bérbe és nem terjeszthető más módon, a kiadó előzetes beleegyezése nélkül, a kiadványtól eltérő kötésben vagy borítóban, és anélkül, hogy a későbbi vásárlóra ne vonatkozna hasonló feltétel, beleértve ezt a feltételt is.

Stephen követése a Twitteren:

Stephen követése a FaceBookon:

A műben található elírások, hibák és hasonlók bejelentéséhez használja a http://www.stephenhunt.net/typo/typoform.php oldalon található űrlapot.

Ha automatikus értesítést szeretne kapni e-mailben, ha Stephen új könyvei letölthetők, használja az ingyenes feliratkozási űrlapot a http://www.StephenHunt.net/alerts.php oldalon.

Stephen Hunt regényeiről további információkat a

Tartalomjegyzék

1.Szűrő keselyűk

2.Rossz robotok

3.Mélyen a sötétben

4.Hideghívás

5.Valószínűtlen eredet

6.Titkok a Rackben.

7.Üdvözlet a főnöknek

8.A halottakkal fekve

9.Nem mindennapi tárgyak

10.A legfőbb erény

11.Egyszerű törekvések

12.Láda elvárások

13.Zöld lovas csuklyás

14.Uraim és Hölgyeim

15.Jelentős munkahelyek

16.A szerencse túsza

17.Nukleárisan

18.Csata a Drive Roomban

19.Vedd a rózsát

20.Fűzd be a tűt

21.Utószó: Zöld Föld

1

Szűrő keselyűk

Calder Dirk gyanakodva szemlélte az alatta forgó bolygót a kémlelőnyíláson keresztül. Nem mintha a sötét narancssárga bolygón nyilvánvalóan lett volna valami túlságosan gyanús. Talán az a tény, hogy szinte egyáltalán nem volt rajta víz? Calder, mielőtt csatlakozott volna a Gravity Rose csillaghajó szabadkereskedő legénységéhez, hercegként szvingelt egy jégkorszakban rekedt, primitív, bukott kolóniavilágon. Ott minden víz volt. Bár az óceánjaiban megfagyva, vagy mélyen porhó formájában szétszóródva a tájban. A Szövetség ezt a bolygót a Feltor-rendszer Feltor Prime-jaként tüntette fel a csillagtérképeken. A Feltor Prime annyira különbözött a régi szülőbolygójától, amennyire csak lehetséges volt. Most sivatag volt, amit a légkör nagymértékben elvékonyodása is elősegített - Calder úgy értesült, hogy ez a mágneses mező hiányának következménye. A fiatal legénységi tag nem volt biztos benne, hogy mit kellene éreznie emiatt. Vajon jobb lenne leégni odalent, mint otthon leégni a jégtől? A Hesperuson kardot fogni azzal a kockázattal járt, hogy a hüvelykujját otthagyja fagyás miatt. Lent Feltoron a kard előhúzása kétségtelenül azzal a kockázattal járt, hogy a perzselő acél megégeti az ujjait.

„Biztos, hogy biztonságban leszünk azon a bolygón?" Calder megkérdezte Zeno barátját.

„Azt hiszem, ez attól függ, mit értesz biztonságos alatt - jegyezte meg az android legénység tagja.

„Ó, tudod. Nem foglyul ejtik rabszolgakereskedők, és nem adják el földönkívüli kannibáloknak, mint földönkívüli csemegét."

„Hé, haver, ha a legutóbbi utunkon hallgattál volna rám, nem kóboroltál volna el, és azok a rabszolgatartók soha nem találtak volna rád részegen abban a helyi bárban. És ha technikailag akarnék a lángoló seggedre szállni, akkor is ugyanannak a fajnak a tagja kell legyél, hogy kannibalizmusnak számítson."

Calder megvonta a vállát. „Nos, tegyük fel, hogy ezúttal hallgatok rád. Mennyire lesz biztonságos a földi oldal?"

„Feltor őshonos érző fajának már ötszáz éve kihalt. A bolygód mágneses mezejének elvesztése ezt teszi veled. Ha a megnövekedett sugárzás nem pusztít el minden életet, akkor az atmoszférád lassú kivérzése az űrbe minden alkalommal megöl téged."

„Akkor hogy lehet, hogy azért fizetnek nekünk, hogy felvegyünk egy régészcsapatot odalent?"

Zénó nevetett. „Ember, nehogy meghallja egy igazi régész, hogy így hívod a lentieket. Ezek itt Szűrös keselyűk. Keményen kopogó dögevők."

„Nem vagyok biztos benne, hogy értékelem a különbséget."

„Kezdjük azzal, hogy az új utasaink magasról tesznek a régészetre. A játéktervük az, hogy leszállnak valahol, ahol a helyieknek nem sikerült áttörniük a Nagy Szűrőt, és ellopják a skeggli fene egy részét annak, ami az említett összeomlott civilizációból megmaradt."

Igen, a nagy szűrő. Sokat beszéltek erről az ezoterikus fogalomról a Gravitációs Rózsa fedélzetén, miután elfogadták a megbízást, hogy a Feltoron lévő csapatot és felfedezéseiket - vagy inkább zsákmányukat - visszaszállítsák a Hármas Szövetség hátországába. Minden egyes társadalom, amelyik eljutott arra a pontra, hogy többrendszeres csillagközi fajjá váljon, féltucatnyi másik faj esett ki az útból. Olyan szörnyű tragédiák áldozatai, mint szupervulkánkitörések, járványok, üstökösbecsapódások, közeli szupernóvák, helyi napkitörések és hasonlók. Nem is beszélve a nukleáris háború, a nanotechnológiai járványok, a baktériumháború, a rossz iparosítási döntések miatti elszabadult klímaváltozás és tucatnyi más végzetes öngól esélyéről.

„És - mutatott Calder a bolygó körül keringő ezüstszínű hajóra - nekik is van saját járgányuk. Egyáltalán mi szükségük van ránk?"

„Az a minnow a Nuwang Long, egy ókori, használaton kívüli T.A. Deep Space Exploration Office ugróhajó. Súlyos a szenzorokkal, gyors a sarkában, és felderítésre kiválóan alkalmas. Arra már nem annyira jó, hogy több tonnányi finomságot szállítson ki egy kincsvadászatról. Jól elfér a hangárfedélzetünkön az űrsiklók mellett. Egyébként Lana már volt dolga ezekkel az ügyfelekkel, néhány évvel azelőtt, hogy felvettük magát. Ezért fogadta el a szerződést erre a munkára az Átmeneti Állomáson. Egy ismert változó sokkal többet ér, mint valami kockázatos szállítmány, ami miatt csempészként fognak megjelölni minket."

Zénó megjegyzése bűntudatot keltett Calderben. Most éppen a galaxis bővelkedett kövér, szaftos, gazdag üzletekben. Az egyetlen hátránya az volt, hogy a legtöbbjük katonai szerződésekhez kapcsolódott a Hármas Szövetséggel és az agresszív békaemberekkel, más néven a Quazalratákkal, akik még mindig háborúban álltak a Szövetség túlsó oldalán. Egy hosszú, őrlődő konfliktus, amely rengeteg ide-oda szállított katonai utánpótlást igényelt. Sajnos Lana Fiveworlds kapitány nem akarta megkockáztatni, hogy ilyen munkát vállaljon, tekintettel Calder szerencsétlen múltjára a Szövetség flottájával. Elrabolták és kimosták Calder agyát, és emberi interfésszé tették az ősi Heezy-fegyverek halálos raktárkészletéhez. Jelenleg azt hitték, hogy Calder Dirk halott. És a Gravity Rose fedélzetén senki sem akarta megcáfolni a hatóságokat téves elképzelésükről. Így hát a legénység itt állt, vissza a hazai pályán, az Edge határrendszereiben, lehajtott fejjel, és elvesztették az elmúlt száz év legnagyobb kereskedelmi szerződéses aranylázát. A háborús nyerészkedés - a nyom a nevében rejlett - olyan átkozottul jövedelmező volt. Calder úgy érezte, hogy a mocskos haszonból való kimaradás leginkább az ő hibája.

„Ne aggódj, kölyök - mondta Zeno, kitalálva, mi foglalkoztatta legénységi társa gondolatait. „Lehet, hogy ez nem egy lőszerfutár, de az a tény, hogy az összes nagyvállalat háza a kormányzati szerződések kezelésével van elfoglalva, azt jelenti, hogy még egy ilyen tyúktojás-üzlethez is hozzáadnak néhány nullát a számlához. Jól állunk. És a galaxisnak ezen az oldalán a Rózsa nem kockáztatja, hogy egy quazalrati háborús csoport ránk ugorjon, csak azért, mert nem tartozunk a dicsőséges főfajtájukhoz."

Calder kinyitotta a komphangár ajtaját, és beléptek a hatalmas, visszhangos terembe. Nagy teherűrhajókkal várakozott tele, amelyek indítósíneken guggoltak, a hátsó teherkapuk ajtajai nyitva maradtak, és elszórtan kisebb űrhajókkal, amelyeket a legénység útközben szedett fel. Projektek, amelyekkel Lana, a kapitány bütykölhetett a hipertérben való utazás közbeni hosszú állásidőben.

Zeno a legközelebbi terjedelmes siklóhoz sétált, ami technikailag egy háromszázhetven láb hosszú nehéz szállítóhajó volt. Valaki a hivatalos sorozatszáma mellett a hajótestre fújta a nevét, az Alotta Voidot. A művész egy cowboykalapos rajzfilmmalacot is festett, aki az űrsikló miniatűr változatán lovagol, miközben egy hőfénylámpában szörfözik a légkörben. Mind a név, mind a karikatúra átlátszó gyémántfóliával lepecsételt spray-vel csillogott, hogy megóvja a műalkotást az ismételt visszatérő égésektől.

„Amire szükséged van, az egy kis valódi gravitáció, ami a fejedre nyomja a fejed, szemben a mesterséges fajtával, amit mi pörgetünk. Ti húsevők mindig jobban érzitek magatokat, ha szellő fúj az arcotokon és egy valódi bolygó van a csizmátok alatt. Ez a vadember bennetek."

„Ez eléggé sértő - mondta Calder. „Emlékszik, hogy a Hesperuson a királyi család tagja vagyok. A kifinomultság és a magas kultúra csúcsának tartjuk magunkat.

„Hesperuson, úgy emlékszem, a kifinomultság azt jelenti, hogy a lakomán a jégpatkánycsontokat egy rézmedencébe dobálod, ahelyett, hogy az állatszőrmés kabátodba törlöd és a vadászkutyák felé hajítod."

„Nem voltál olyan sokáig a Hesperuson - vádolta Calder.

„Elég sokáig, pajtás - mondta Zénó halkan.

***

Egy dolgot lehet mondani egy olyan világra való leszállásról, amelynek légkörét a napszél lassan eltávolítja, hogy sokkal kevesebb turbulencia és pattogás volt a lefelé tartó út során. Hét perc alatt megszakították a zuhanást, Zeno a botkormányon, Calder pedig a másodpilótaülésben ült. Alig volt felhőtakaró, az ég tompa bordó színben pompázott. Egy pár halvány hold lassan, nyugodtan haladt a horizonton. Az android egy nagyváros romjai fölött repítette őket. Calder egy töredezett, rothadó felhőkarcolókból és homokdűnékkel borított utcákból álló tájat vett észre, a Szövetség betolakodóinak jelenlétét egy sor sátor és előregyártott épület jelezte, amelyeket egy olyan terület közepén állítottak fel, amely valaha egy közpark lehetett. Most csak egy szélfútta poros tér az egykor hatalmas tornyok árnyékában, lánctalpas járművek és ipari méretű légpárnás járművek sorával, amelyeket az újonnan érkezettek vittek lefelé. Szállító konténerek százai is felhalmozódtak a téren, tele mindenféle sovány zsákmánnyal, amit ez a megtört, üres bolygó kínált.

Miután leszállt a kompjuk a tábor szélén, Zeno kivett egy Geiger-számlálót a raktérből. Az android figyelte, ahogy Calder felhúzza fehér és narancssárga színű túlélőruháját, amelynek átlátszó csuklyája alatt egy légzőmaszk is volt. Olcsó felszerelés volt, de megfelelő ahhoz, hogy túlélje a magas sugárzási szintet, amelynek Calder rövid látogatásuk alatt ki lesz téve. Zenónak természetesen sem ruhára, sem maszkra nem volt szüksége. Lehet, hogy úgy nézett ki, mintha lélegezne, de ez a mozdulat, mint annyi minden más, csak színjáték volt, hogy megnyugtassa szerves társait. Zeno ugyanúgy otthonosan érezte magát a mélyűrben lebegve, mint ahogyan élvezte a Gravitációs Rózsa mesterséges gravitációját és újrahasznosított légkörét.

Calder észrevette, hogy Zeno vonásai finoman megváltoznak lefelé menet. A fiatal legénységi tagot ez nem zavarta. Az androidot eredetileg színésznek tervezték a Föld nagy szórakoztató stúdiói számára, mielőtt a kvantumszámítástechnika balesete során értelmessé vált, mint oly sok rokona. Az arca akár gyurmából is lehetett volna. Zeno majdnem tökéletes Calder-imitációt tudott előadni, amit néha meg is tett, amikor az emberi legénységi társsal vitatkozott. Mindenki idegesítőnek találta, amikor a saját hasonmása rosszul szalmabábozta és csonkította meg a véleményét. És Zeno nemcsak űrkereskedő volt: par excellence szélhámos is.

„Új szerepre készülsz? - kérdezte Calder, miközben befejezte az öltözködést.

„Nem - mondta Zénó. „Így néztem ki, amikor utoljára találkoztam az ügyfeleink főnökasszonyával. Csak udvariasan visszaállítom az arcom arra, amire ő emlékszik. Így kevesebb a gond mindenütt."

„Idővel megváltoztatod az arcodat? Miért csinálod ezt?"

„A szokásos okok. Leginkább unatkozom. Van, aki új frizurával kísérletezik, én kicsit átalakítom. Ha krioalvásba esnél, és 200 év múlva ébrednél fel, alig ismernél rám. A jelenlegi frizurám két százalékkal több Samuel L. Jackson és három százalékkal több Richard Pryor, mint amikor kihúztam a szánalmas seggedet abból a jéggolyóból, amit otthonodnak hívsz."

„Egyesek ezt eléggé hiúnak tartanák."

Zeno a nyírt szakállra mutatott, amelyet Calder most viselt. „Mondja a fazék a kannának."

„Hé, ez nem azért van, hogy jól nézzen ki. Ez az álcám része."

Legalábbis a színjáték azon része, amely a legkevésbé fájt. Calder ujjlenyomatának és íriszmintájának visszaállítása nemcsak egy drága feketepiaci műtétet igényelt egy kétes rendelőben az Átmeneti Állomáson, de emiatt is összerezzent, és alig tudott úgy bámulni egy fénycsíkra, hogy ne lásson villogó fehér csillagokat. Az érintett bűnöző sebész megpróbált néhány csavart hozzáadni Calder alapkódjához, hogy a DNS-szkennerek figyelmét elterelje. Veszélyesen kíváncsivá vált, miközben felfedezte, hogy Calder kettős spiráljának idegen Heezy-része megakadályozta a nagyobb módosításokat. Lana azzal vásárolta le az orvosi szélhámos kíváncsiságát, hogy felajánlotta, megháromszorozza a díját. Calder szem- és hajszínének megváltoztatása volt az egyetlen dolog, amit a testének genetikája megengedett.

„Azzal, hogy nem sikerült jól kinézned, sikerrel jártál. Reméljük, hogy nem futunk össze a régi flotta-amigóiddal, mert nem vagyok benne biztos, hogy az állszélesítés bárkit is megtéveszt."

Hőlégrobbanás csapott le rájuk, amikor a hátsó tehernyílás felemelkedett, sípolás, ahogy az űrsikló viszonylag sűrű oxigénkörnyezete kiszabadult a vékony helyi levegőbe. A világ gravitációja nagyjából kilencven százaléka volt a földi normának, ami a hosszú hagyomány szerint a legtöbb emberi csillaghajó mesterséges gravitációs mezejét erre a szintre állították be.

Odakint egy négyfős fogadóbizottság várta. Egyenletesen alacsony, zömök nők, akik Calder sugárzási öltözetének zöld színű, robusztusabb változatát viselték. Calder kétszer is elgondolkodott, amikor észrevette az arcukat. A csapat akár testvérek is lehetnének. A semlegesség egy csipetnyi várakozással vegyes semlegességgel vegyes, közös, kínai arcú ovális arckifejezés nézett vissza rá. Míg az arcuk bal oldalán dísztelen bőr volt, addig a jobb oldali arcon aranyszínű fémtetoválások kavarogtak, amelyek csillogtak a ragyogó napfényben.

„Ezt a családi ügyet vesszük fel?" Calder suttogta Zenónak, miközben a leszállópályájuk a homokos felszínre nyúlt.

„A bolygójuk egy Nangjai nevű hármas rendszerben van. Tervezett babák, egy közös klón génkészletből. Teljesen nőneműek. A lakosság nem sokkal a gyarmatosítás után úgy döntött, hogy a bűnözés, a konfliktusok és a társadalom általános szarságainak nagy része a férfikohortól származik. Ezért betiltották a férfiakat, és elkezdték megtervezni a saját kis utópiájukat. Ne csinálj belőle nagy ügyet, különben azt fogod kívánni, bárcsak a rabszolgatartók adtak volna el téged potrohnak. Az ügyfeleink egy kicsit érzékenyek a klónozott örökségükre."

Calder megvonta a vállát. Pokoli kultúrsokk volt, kiszakítva az ő elmaradott középkori társadalmából, és átcsöppent egy olyan korba, ahol a varázslás és a mágia a furcsa tudományok segítségével jött létre. Most már szinte semmi sem lepte meg. Az emberiség ezerféleképpen alakította át magát a géntechnológia segítségével, hogy alkalmazkodjon az idegen környezethez, finom és nagy átalakításokkal egyaránt. Vagy ezt tette, vagy a terraformálás révén megváltoztatta a bolygókat, amelyeket benépesített. És ez még a különböző földönkívüli fajok hiper-idegen volta nélkül történt, amelyekkel Calder találkozott, mióta úgymond a jövőbe zuhant. Bármilyen ismeretlenség is tornyosult előtte ezekben a napokban, azt egy vállrándítással és egy „errefelé másképp csinálják a dolgokat" mondattal fogadta.

Zeno kisétált, és üdvözlésképpen felemelte a kezét, amikor a rámpa utolsó szegmense a helyére állt. „Sally nem azért jött, hogy üdvözölje régi ivócimboráját?"

„A királyi személyiség, Lady Cho, kint van a mezőn - jelentette be egy nő elöl. „Én vagyok a bázistábor parancsnoka, Mila Lim.

„Még mindig dolgozik? Azt hittem, a múlt hétre tervezted, hogy befejezed a műveleteket."

„Az eredeti menetrendünk - mondta a parancsnok -, amíg az északi sarkvidéken végzett kutatásaink során rá nem jöttünk, hogy valami érdekes dolog van a város alatt."

Zeno rákacsintott Calderre. „Király babok. Akkor lássuk, mire vezettek ezek a felfedezéseid."

A klónnővérek átkísérték az androidot és Caldert a dűnén, a csizmájuk elsüllyedt a finom szemcsés homokban, amíg a legközelebbi konténerhez nem értek. Calder már elég tapasztalt volt ahhoz, hogy felismerje a konténer szemcsés felületét, mint egy újrahasznosított bányászati nanotechnológiai vírus jelét, a konténereket helyben építették a legkönnyebben hozzáférhető helyi anyagból... homokból. Zeno az ujjbegyével megkocogtatta a mesterséges hordozóanyagot. „Szilárd. Ezeket be tudjuk rakni a teherűrhajókba, és a Rose rakterében tárolhatjuk anélkül, hogy szétesnének. Mennyire törékeny a tartalmuk?"

„Ez a terület tele van gyűjthető kulturális tárgyakkal, amelyek gondos kezelést igényelnek. A többi konténerben Feltor Prime teljes bolygói magbankja van - mondta Mila, miközben letörölte a port a sugárzási ruha vizorjáról. „A vetőmagok az eredeti hűtőegységekben vannak. Ez szerepelt a leendő vevőnk specifikációjában. Az ügyfél nem akarja, hogy kitépjük a mintákat, és a hajónk húsraktárában tároljuk őket.

„Az ég óvja - mosolygott az android. „Ha jól leszögezte ennek a helynek az elveszett ökoszisztémáját, akkor mit remél a romok között találni?"

„Felfedeztünk néhány kincsesbányát, régi, betonlábakon álló fúrótornyokat abból az időből, amikor még óceánok voltak itt. Sovány zsákmány, de a talált feljegyzések lehetővé tették, hogy elég jól lefordítsuk a nyelvet ahhoz, hogy arra következtessünk, jelentős archívum rejtőzik e hely alatt."

„Kincsesbánya? - kérdezte Calder.

A parancsnok olyan pillantást vetett rá, hogy mennyire vagy zöldfülű? A válasz tizenharmadik századi barbár zöld volt, de ezt Milának nem kellett tudnia. „Az áruk haldokló társadalmak falán belül egy páncélteremben, mielőtt lejárnak. Híres műalkotásokat, a civilizációjuk hajnaláról származó műtárgyakat, múzeumi darabokat, a legnagyszerűbb drágaköveket és ékszereket, nevezetes verseket és irodalmi műveket. Általában gyémántba vésett történelmi feljegyzésekkel és minden olyan tervvel együtt, amelyet a xenók szükségesnek tartottak a jövő nemzedékek számára a civilizáció újraindításához."

„Itt nem sok minden indult be" - vélekedett egy másik klóntestvér.

Zénó bólintott. „Nagyszerű szűrő, bébi. Kivéve, hogy nem volt olyan nagyszerű a szerencsétlenek számára ebben a csillagrendszerben. Egyébként milyenek voltak a helyiek?"

Mila a homokon keresztül mutatott, mintha délibábként találnák meg a választ. „A feltoriaiak? Képzeljetek el egy kétlábú, vidra alakú emlőst hat karral. Ha most látnátok Feltort, el sem hinnétek, de annak idején ez a bolygó nyirkos, sűrűn erdős paradicsom volt. A magbank indexéből szereztünk videókat, amelyek megmutatják a tájat, milyen volt régen. Aztán egy héten a bolygójuk mágneses mezeje összecsuklik, és ez a roncs az, amit kaptunk. A sors iróniája, hogy a helyiek a csillagrendszerük negyedik világát telepítették le. Azt remélték, hogy egy levegőtlen sivatagból egy Feltorhoz hasonlóvá tudják terraformálni. Az a kolónia az anyabolygóról érkező nyersanyagtámogatás nélkül kannibalizmusba zuhant. Ha a disznótoros xenók hetven évvel korábban komoly űrprogramba fektettek volna, akkor még mindig lenne Feltori jelenlét ebben a rendszerben és legalább egy bolygón életképes civilizáció."

„A mérlegének azonban nem tesz jót - mondta Zénó.

„Semmi személyes nincs benne - vonta meg a vállát a koordinátor. „Mindig van egy másik csillagrendszer a helyi csillaghalmazban, ha a falnak csapódó, ostoba idegen civilizációkról van szó."

Calder felbámult a tornyok felrobbantott, csontvázszerű maradványaira. „A légkörük elvesztése okozta ezt?"

„A jó öreg erózió, egy kis adag atomfegyverrel, amit a túlélésért küzdő frakciók cseréltek ki - mondta a parancsnok. „Három különböző maradványizotóp-nyomot találtunk, tehát legalább ennyi szuperhatalom harcolt a bolygón, mielőtt az esztelen lények kihaltak. Ők is robbanófejeket eresztettek el, hogy megpróbálják újraindítani a világuk mágneses magját.

„A hőátadási sebesség a mag és a köpeny határán túl alacsony a mágneses mező fenntartásához - mondta Zeno. „Újra kellett volna olvasztaniuk a magot antianyaggal, és újraindítaniuk a lemeztektonikai rendszert mélyreható nanotechnológiával.

„Te is terraformer voltál, android? - kérdezte Mila.

„Nem, csak elég idős ahhoz, hogy ott legyen, amikor a tudósok először próbálkoztak ezzel a Marson."

Zeno kommot nyitott a Gravitációs Rózsával, és megerősítette, hogy elegendő teherűrhajót indítottak a Szűrös Keselyűk zsákmányának kezelésére. Zeno a hajójukon betöltött számos pozíciója között a fő droid-vadász szerepét is betöltötte. Emberfeletti intelligenciájának köszönhetően több ezer drónt, alrendszert és robotot tudott irányítani a hajón, és ezt a tényt soha nem hagyta kihasználatlanul a legénység tagjai között. A teherszállító siklók automatizáltan működtek, akárcsak a rakodóberendezéseik, amíg Zeno az ügyön volt.

A szállítmány átvizsgálása után tizenöt percen belül Zeno tucatnyi siklóval pakolta meg az eget, mágneses karokat zárva a szállító konténerekre, és addig emelte őket a hajók belsejébe, amíg a szállítóhajók rakterei meg nem teltek. Aztán a járművek a tolóhajtóművek és az antigravitációs emelők keverékével megpördültek, és a látótávolságon kívülre gyorsulva visszatértek a Gravitációs Rózsához. Amint a nehéz emelők eltűntek, helyükre friss űrsiklók léptek. Calder segített a majdnem egyforma kinézetű ügyfeleiknek befejezni a tárgyak bepakolását a nemrég épített ládákba. Tudta, hogy jobb, ha nem próbál Zenónak segíteni, amikor az android ennyi robotpilóta egyidejű működtetésére koncentrál. Végül valaki más volt az, aki mindkettőjüket megzavarta.

Calder észrevette, hogy a kommlinkje kitartóan csipog. A Gravitációs Rózsa jelzett a pályáról. Megnyitotta a csatornát, hogy meghallja a kapitány meglehetősen karcos hangját, amint hívogat.

„Calder, aktivitást észlelünk a pozíciótoktól északra." Lana sorait nem volt könnyű kivenni.

„A csapat még nem állt össze teljesen - magyarázta Calder. „Még mindig a nemrég feltárt ásatásokon dolgoznak.

Az exherceg szinte elképzelte Lana szarkasztikus szemforgatását, ahogy a hangja recsegett a kommunikációs vonalon. „Nem tudom, hogy az ügyfeleinknek milyen ásatásaik vannak, amelyekhez nehézfegyverekkel való lövöldözés tartozik, de azokat az űrhajókat akarom vissza a rakodóterembe, azonnal! És