Küldetés Mightadore-ba

By Stephen Hunt

Seline Templarnak nem volt konnyu elete. Eloszor is, az apja megdobbento modon eltitkolt okokbol meghalt elotte. Aztan Seline edesanyja, Molly gyanus korulmenyek kozott eltunt. Igy hat Steam kiraly gyamjakent nevelkedett a Steamman Szabadallamban, tavol az otthonaban, a Jackelian Kiralysagban rejlo potencialis veszelyektol.

Viszonylagos maganyban nevelkedett a gepfajtak kozott... egeszen addig, amig a csalad egy regi baratja, a gozos tudos Coppertracks fel nem bukkan a fovarosban a legelkepesztobb felfedezes hirevel. Ez Seline-t es tarsait veszelyes kalandra inditja a titokzatos es tavoli Mightadore-ba.

Seline uti celjaval csak egy problema van. Sokan vannak azok a bator lelkek, akik elindultak, hogy elerjek a legendaros varost. De, meg senki sem tert vissza elve az utrol, hogy leirja, mit talalt!

 

***

A SZERZOROL

Stephen Hunt a kozkedvelt "Far-called" fantasy-sorozat (Gollancz/Hachette), valamint a "Jackelian" sorozat alkotoja, amelyet a HarperCollins kiadonal vilagszerte megjelentetnek a tobbi fantasy-szerzovel, George R.R. Martin, J.R.R. Tolkien, Raymond E. Feist es C.S. Lewis mellett.

 

***

VELEMENYEK

Stephen Hunt regenyeit dicserik:

 

Mr. Hunt versenytempoban vagtat.

THE WALL STREET JOURNAL

'Hunt fantaziaja valoszinuleg az urbol is lathato. Ugy szorja szet a fogalmakat, amelyeket mas irok ugy banyasznanak ki egy trilogiahoz, mint a csokiszelet csomagolasat.'

TOM HOLT

'Mindenfele bizarr es fantasztikus extravagancia.'

DAILY MAIL

'Kenyszerolvamany minden korosztaly szamara.

GUARDIAN

'Tele van talalekonysaggal.'

THE INDEPENDENT

'Azt mondani, hogy ez a konyv akciodus, majdhogynem tulzas... egy csodalatos szabadulo fonal!'

INTERZONE

'Hunt tele pakolta a tortenetet erdekes trukkokkel... meghato es eredeti.'

PUBLISHERS WEEKLY

'Egy sodro lenduletu, Indiana Jones-stilusu kaland.' -RT BOOK REVIEWS

'Egy kulonos, reszben jovobeli keverek.'

KIRKUS REVIEWS

'Otletes, ambiciozus alkotas, tele csodakkal es csodakkal.'

THE TIMES

'Hunt tudja, hogy mit szeret a kozonsege, es azt szardonikus szellemesseggel es gondosan kidolgozott feszultseggel adja at.'

TIME OUT

'Fergeteges fonal... a tortenet sodorja a tempot... a folyamatos lelemenyesseg lekoti az olvasot... a finale a cliffhangerek es a meglepo visszateresek repeszto sorozata. Remek szorakozas.

SFX MAGAZIN

'Kosse be a biztonsagi ovet egy frenetikus macska-eger talalkozasra... izgalmas tortenet.'

• Language: Magyar
• Publisher: Stephen Hunt
• Release date: Jun 18, 2024
• ISBN: 9798227437242

Book preview

Küldetés Mightadore-ba

Stephen Hunt

image-placeholder

Green Nebula

KÜLDETÉS MAYADORE-BA

A Jackelian-sorozat 7. könyve.

Először 2018-ban jelent meg a Green Nebula Press kiadónál.

Szerzői jog © 2018 by Stephen Hunt.

Szedés és tervezés: Green Nebula Press.

Stephen Hunt az 1988. évi szerzői jogi, formatervezési mintaoltalmi és szabadalmi törvénynek megfelelően érvényesítette azt a jogát, hogy e mű szerzőjeként azonosítható legyen.

Minden jog fenntartva. A kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül a kiadvány semmilyen formában és semmilyen módon nem sokszorosítható vagy terjeszthető, illetve nem tárolható adatbázisban vagy adatlekérdező rendszerben. Bárki, aki e kiadvánnyal kapcsolatban jogosulatlanul cselekszik, büntetőjogi és polgári jogi kártérítési felelősségre vonható.

Ez a könyv azzal a feltétellel kerül eladásra, hogy a kiadó előzetes hozzájárulása nélkül nem adható kölcsön, nem adható tovább, nem adható bérbe, nem adható bérbe és nem terjeszthető más módon, a kiadó előzetes beleegyezése nélkül, a kiadványtól eltérő kötésben vagy borítóban, és anélkül, hogy a későbbi vásárlóra ne vonatkozna hasonló feltétel, beleértve ezt a feltételt is.

Stephen követése a Twitteren: twitter.com/s_hunt_author

Stephen követése a FaceBookon: facebook.com/SciFi.Fantasy

A műben található elírások, hibák és hasonlók bejelentéséhez használja a http://www.stephenhunt.net/typo/typoform.php oldalon található űrlapot.

Ha automatikus értesítést szeretne kapni e-mailben, ha Stephen új könyvei letölthetők, használja az ingyenes feliratkozási űrlapot a http://www.StephenHunt.net/alerts.php oldalon.

Stephen Hunt regényeiről további információkat a www.StephenHunt.net

image-placeholder

Dicséret Stephen Hunt könyveiről

„Mr. Hunt versenysebességgel elindul."

- THE WALL STREET JOURNAL

„Hunt fantáziája valószínűleg az űrből is látható. Úgy szórja szét a fogalmakat, amelyeket más írók úgy bányásznának ki egy trilógiához, mint a csokiszelet csomagolását."

- TOM HOLT

„Mindenféle bizarr és fantasztikus extravagancia."

- DAILY MAIL

„Kényszerolvasmány minden korosztály számára."

- GUARDIAN

„Ötletes, ambiciózus mű, tele csodákkal és csodákkal."

- THE TIMES

„Hunt tudja, hogy mit szeret a közönsége, és ezt gúnyos szellemességgel és gondosan kidolgozott feszültséggel adja át neki."

- TIME OUT

„Tele van találékonysággal."

-THE INDEPENDENT

„Azt mondani, hogy ez a könyv akciódús, majdhogynem alulértékelés... csodálatos szabaduló fonal!"

- INTERZONE

„Hunt tele pakolta a történetet érdekes trükkökkel... megható és eredeti."

- PUBLISHERS WEEKLY

„Egy sodró lendületű, Indiana Jones-stílusú kaland."

-RT BOOK REVIEWS

„Egy különös, részben jövőbeli keverék."

- KIRKUS REVIEWS

„Egy sodró lendületű fonal... a történet sodorja a száguldást... a folyamatos leleményesség leköti az olvasót... a finálé a cliffhangerek és a meglepő visszatérések repesztő sorozata. Remek szórakozás."

- SFX MAGAZIN

„Kösse be a biztonsági övet egy frenetikus macska-egér találkozásra... izgalmas történet."

- SF REVU

image-placeholder

A szerzőről

Stephen Hunt a közkedvelt Far-called sorozat (Gollancz/Hachette), valamint a Jackelian sorozat alkotója, amelyet a HarperCollins világszerte megjelentet a többi sci-fi szerzővel, Isaac Asimovval, Arthur C. Clarke-kal, Philip K. Dickkel és Ray Bradburyvel együtt.

Stephen korai regényei segítettek a steampunk műfaj kulturális őrületének elindításában. A HarperCollinsnál megjelent első regényét, A levegő udvara címűt a világ legnagyobb filmfesztiváljának, a Belinale-nak a bizottsága a legjobb filmre szánt könyvnek választotta.

A könyvek univerzumán kívül létrehozta a korai internet első online magazinját, az SFcrowsnest.info-ot (sci-fi és fantasy magazin). Később az online kiadásban dolgozott, olyan weboldalakat hozott létre, mint a Nature.com, a Risk.net, az AltAssets.net, és a Financial Times szerkesztője és kiadója volt.

image-placeholder

Szintén Stephen Hunt

~ A Csúszó Üresség sorozat ~

*

Az 1. évad omnibusz gyűjteménye (#1 & #2 & #3): Végtelen Üresség (Infinite Void)

Anomális Tolóerő (#4)

Pokol Flotta (#5)

Az Ürességben Elveszettek Utazása (#6)

*

~ Az Agatha Witchley Rejtélyek: Mint Stephen A. Hunt ~

A Hold Titkai

*

~ A Hármas Birodalom Sorozat ~

A Koronáért és a Sárkányért (#1)

Az Erőd a Fagyban (#2)

*

~ A Régi Sol Dalai Sorozat ~

Üres a Csillagok Között (#1)

*

~ A Jackelian-sorozat ~

Küldetés Mightadore-ba (#7)

*

~ EGYÉB MŰVEK ~

Hatan a Csillagok Ellen

Pokoli Küldetés

Egy Steampunk Karácsonyi Ének

A Pashtun Fiú Paradicsoma

*

~ Nem fikciós ~

Furcsa Betolakodások: Útmutató az UFO- és UAP-kíváncsiaknak

*

A könyvek linkjeiért látogasson el a http://stephenhunt.net weboldalra.

image-placeholder

A Sakálok Királyságának és a Jackeliát körülvevő nemzeteknek a térképe.

A Sakálok Királyságának és a Jackeliát körülvevő nemzeteknek a térképe.

A Sakálok Királyságának és a Jackeliát körülvevő nemzeteknek a térképe.

Tartalomjegyzék

1.A múlt a prológus

2.Hatlabdás

3.Elmegyek a gőzöshöz

4.Idegen partok

5.Pontosan minek a védelmezője?

6.Jövő távoli

7.Kemény leszállások

8.Magnus

9.Gene mindig varázslatos királyság

10.Kóstolja meg a múltat

11.Déli kényelem

12.Kígyóevők

13.Bone Gardens

14.Sár és csillagok

15.Cassie

16.Géprendőrség

17.Találkozás Mollyval

18.Pilóta

19.Őrségváltás

20.Jared

21.A Mars erdeje

22.Medve szükségletek

23.Trump kincse

24.Fegyverszüneti zászlók

25.Gyorsító

26.Illetéktelen behatolás

27.A jövő az utószó

1

image-placeholder

A múlt a prológus

ADél-Texicana Köztársaság (26 th század: Julián naptár).

Chalt Sambuchino hadnagy a páncélozott autót Del Rio lábánál állította meg. Az előtte elterülő dombokat nagy, sűrű, vörös tölgyek borították, és túl nagy volt a tengelytörés esélye, ha megpróbálta volna a dobozos fémjárművet a fák között tolni. A köztársaságnak ezen a részén nem volt számottevő lakosság. Nem voltak igazi városok vagy falvak, amikről beszélni lehetne. Így amikor a furcsa észlelésről érkezett a hír, a Padre-erődben állomásozó szövetségi hadsereg volt az az erő, amelyhez a helyi vaquerók természetesen fordultak. Chalt ritkán bízott a vaquerók szavában. Túlságosan is jól tudta, milyen babonásak ezek a félig vándorló pásztorok. Persze, hogy öszvérek hátán hajtották a juhokat és a szarvasmarhákat. A könyvek tanulásában járatlan vaquerók szerettek meszkáltól mámorosan berúgni, hogy éjjelente melegen maradjanak, amikor a hegyvidéki legelőiken aludtak. Nem kellett sok ahhoz, hogy hiszékeny mesemondásba kezdjenek. Egy repülőgép kondenzcsíkjának puszta látványa a Rénszarvas Birodalomból a csordák népét másnapos mesékkel hozta be, amelyekben szárnyas kígyók fenyegették az életüket. De legalább Chalt vonakodó nyomozása változást jelentett ahhoz képest, hogy a törvénytelen Palacan hercegségből banditákat üldözött vissza a Rio Grandén keresztül.

Chalt nem sokat várt ettől a napi szolgálattól, ezért csak egy katonát vitt magával. Sérgio Xavier tizedest, aki khaki színű fárasztó blúzában ugyanúgy izzadt a nyári hőségben, mint a hadnagy. A tizedes testének melege az utastérben a hátul ülő pásztorvezetőjükkel együtt különösen kellemetlenné tette az utazást. Miután megállt a kocsi, Chalt megigazította fekete bőrövét - közepén a hetes számmal domborított rézlemez -, meghajlította a tölténytáskákat, hogy ki tudjon csúszni a négy gumikeréken álló, ferde kis vasdobozukból.

Chalt egy hétlövetű automata súlyát cipelte a bőrtáskájában, Sérgio pedig a 45-ös kaliberű géppisztolyáért nyúlt, amikor csattogva kinyitotta az ajtót a kocsi saját oldalán. A szövetségi hadsereg 7. páncélos lovashadosztálya nemrég kapta a fegyvert, mert hordozhatósága és mérete miatt. A katonák gyorsan a Grease Pump becenevet adták neki a szerelőszerszámhoz való hasonlósága miatt.

„Gondolod, hogy szükségünk lesz rá?"

„Jobb, ha megvan, de nincs rá szükség." Sérgio régi motoros volt a szövetségi hadseregben. Nem állt szándékában, hogy déli gyalogosok támadjanak rá, és hogy közelgő nyugdíjazási terveit végzetesen megzavarják. Chalt és Sérgiót a felszínen nem sok közös vonás kötötte össze. Chalt egy kiváltságos családból származó, friss arcú akadémista volt, Sérgio pedig egy bizonytalan származású, blöffölő rangidős. De Chalt tisztelte a tizedes tapasztalatát, és tudta, hogy azt arra kell használnia, hogy a saját tapasztalatlanságának hézagait betapassza.

„Talán találunk egy szárnyas kígyót, amit lelőhetünk?"

Chalt viccére a pásztor arca elkomorult. A vénséges öregember keresztet vetett bőrzsinege fölött, és az erdős dombok felé mutatott. „Majd meglátod az igazságot. A túloldalon van."

„Ott van egy tó - jelentette ki Chalt, miközben a páncélozott autó fülkéjébe hajolt, hogy egy pillanatra a térképet tanulmányozza. „A Bölcs-tó."

„Az én népem Aguas Oscurasnak hívja - mondta a pásztor. „Ez egy kísértetjárta hely."

„Mi kísért?"

„Szellemek. A Roca Mala kannibál szellemei."

Chalt felnyögött. Rossz szikla. Ha az öreg kecskepásztor szülei vették volna a fáradságot, hogy parasztgyereküknek fizessenek iskolát, akkor tudhatta volna, hogy az emberiség egykor tetemes tömegének alig három százaléka élte túl az ősi üstökösbecsapódás hosszúra nyúlt nukleáris telét. Ezzel a mércével mérve nem volt olyan hely a világon, amelyet ne kísértettek volna a Nagy Halál szellemei. Kísértetjárta világ, gondolta Chalt. Gyakran tapasztaltam, hogy ez így van.

Sérgio hátradőlve figyelte, ahogy a pásztor előttük halad. „Gondolod, hogy van valami alapja az ezredes félelmeinek?"

Chalt megvonta a vállát. „Előre? Gyanítom, hogy nem. De veszélyes idők állnak előttünk, ennyit tudok." Természetes volt, hogy Sérgio aggódott. Ha a kálok újabb betörései háborúhoz vezetnek, az volt az egyetlen dolog, ami garantáltan kisiklatta volna Sérgio szövetségi hadseregbeli szolgálatának közelgő végét. Minden katonai megbízatást meghosszabbítanának, és nem számítana, hogy arisztokrata vagy mosónő fia vagy. Minden jel szerint a Hamilton-ház, a Zhu-ház és a Salazar-ház közötti véres dinasztikus háborút Cal hét tengerparti királyságában kegyetlenül eldöntötték a Zhuk javára. Emberemlékezet óta először volt a Calok boszorkánykirálynője az oxnardi nagy kristálypalotában, aki egy egységes birodalom felett uralkodott. És az ő békéjük lesz a mi harcunk. „Nemrégiben a Vénusz és a Jupiter együttállása volt az égen. Fogadni mernék, hogy amit a vaquerók láttak, az ez a konjunkció volt, néhány üveg túl sok mescalral kombinálva."

Sérgio nem volt ilyen könnyen meggyőzhető. „Az ezredes azt mondta nekem, hogy Cal léghajókat észleltek a határnak a mi oldalunkon."

„A léghajók mindenfelé sodródnak - mondta a hadnagy - „Ez a természetük.

„És mi is sodródunk - mormolta Sérgio -, egy újabb háború felé a bátor Xavierért."

Chalt, Sérgio és a paraszt felvonult a lejtőn, a vörös tölgyfák kellemes árnyékában. Az erdőszegély túloldalán egy fordított lejtő húzódott a Bölcsek tava felé. Három hektárnyi tiszta kék víz, lila virágú rétek partjaival, amelyek magas tölgyerdőig nyúltak. Idillibb látványt nyújtott volna, ha a rétek nem füstölögnének, nem lennének feketék és kráteresek, a tölgyek nem lennének szilánkosak és kivágottak. A földbe ágyazva egy fekete fémtömeg volt középen, a maratott hajótest lemezei megrepedtek, hogy felfedjék a félig elolvadt gerendákat és fedélzetet. Olyan volt, mintha egy szökőár letépte volna a felépítményt egy fregattról a harc közepén, és a szárazföldre sodorta volna, hogy itt pihenjen meg. A tömeg körül gyűrűkben húzódtak a pusztulás kisebb körei, leszakadt fémdarabok, holttestek és füstölgő roncsok.

„Szóval, most már látod. Nem egy szárnyas kígyót kell lelőni. Minden kígyó halott." A pásztor a réten szétszórt, megfeketedett tetemekre mutatott, hangjában keserűen csengett az igazmondás.

A tizedes hitetlenkedve bámulta a megfeketedett tájat. „Túl sok a roncs ahhoz, hogy egy repülőgép-szerencsétlenség eredménye legyen, ugye?"

„Nem hiszem, hogy valaha is aerodinamikus volt" - mondta Chalt.

Sérgio köhögött, ahogyan gyakran tette, hogy enyhe elégedetlenségét kifejezze. „Egyszerű katona vagyok. Mit jelent ez a palabra?"

„Ez azt jelenti, hogy ezeket a maradványokat soha nem arra tervezték, hogy a levegőben repüljenek - mondta Chalt, és kezét a baleset helye felé emelte. Valójában Chalt szemében a roncsok úgy néztek ki, mintha egy sötét acélból épített katedrálist téptek volna darabokra, a szerkezetet a Megváltó vetette volna le a Földre. „Nem látok se szárnyat, se farkat, se propellert.

„Valahonnan érkezett, hadnagy úr. Sérgio a pásztorra nézett. „Láttad, hogy ide zuhant, öreg vaquero?

„Nem vagyok öreg, csak hetvenkét éves. Anyám nyolcvanegy évig élt."

„Szép munka. Láttad, hogy ez a valami leesett az égből?"

„Nem az égből, a pokolból. El Diablo űzte ki."

„Ott lent minden a földből jött ki?" - kérdezte Chalt meglepődve.

„Egy kapuból, amely magába a pokolba szakadt - mondta az öreg pásztor, és a hangja reszketett a félelemtől az emléktől. A tó túlsó partjára mutatott. „Ott táboroztunk le estére, amikor a föld remegni és reszketni kezdett. Figyelmeztettem az embereimet, hogy ne engedjék a marháinkat az Aguas Oscuras mellett itatni, inkább az erdő árnyékában táborozzanak le. De a fiatalok közül senki sem hallgatott a bölcs lovasra. Rémülten ébredtünk a föld vad remegésére. Még mindig álom volt a szemünkben, amikor láttuk, hogy a pokol kapuja megnyílik az égen. Egy fényes tűzzel teli hasadékot, amely percekig kanyargott és táncolt a tó felett. Ahogy a domb tetejére menekültünk, El Diablo egy tüzes fémoltárt dobott a sötétségnek a résen keresztül. Az felrobbant és felgyulladt a földön. Aztán ördögök és kénkő zápora következett. Az ifjú Manjarrez öszvére meghalt a sokktól. Három díjnyertes kerekszarvú pánikba esett, és az erdőbe menekült."

„Mutasd meg nekünk."

„Nem fogok közelebb merészkedni. A tó medre fehér a csontoktól. Ősi csontok. El Diablo az Aguas Oscurasba fojtja az ellenségeit. A tó éhes szellemei felfalják azoknak a bolondoknak a lelkét, akik éjszaka egyedül járják ezeket a hegyeket."

„De nem vagy egyedül. Ott van a hadnagy és a bátor Xavier. Sérgio felemelte a géppisztolyát. „És itt van ez is.

Gondolom, nem veszel tudomást ennek a lovasnak a bölcsességéről." A makacs vaquero hátat fordított nekik. Átbicegett a fák között, a páncélozott kocsi felé tartva.

„Vén paraszt - morogta Sérgio. „Ha az értékes marhái a víz melletti füvön hizlalnának, akkor elég gyorsan leérne oda."

„Hagyd őt békén. Volt bátorsága idehozni minket. Ez több, mint amit a klánja többi tagjáról elmondhatok."

Sérgio nyugtalanul szippantott a levegőbe. „Ő az értelmes, hadnagy úr. Bármi is történt itt, az nem helyes. Érzem a csontjaimban. Az a rendetlenség odalent természetellenes."

„Legalább nem a kaliberűek, tizedes. Jelentenünk kell Fort Padre-ban. A „természetellenes önmagában nem elégíti ki a feletteseinket. Menjünk tovább.

Óvatosan lépkedtek lefelé a dombon a rétek és a tó felé. Próbálta nem mutatni az idegességét, Chalt elővette a pisztolyát, és megnyugodott a súlyától. A törmelékek oda nem illő jellegétől eltekintve a tó sok minden normálisnak tűnt. A sügérek és harcsák légbuborékai törték fel a felszínt. A távoli erdő szélén egy feketebika-antilop meresztette a nyakát, óvatos szemmel tartva a közeledő embereket. Rovarfelhők táncoltak a rétek felett, amelyeket a tó vize vonzott. Ahogy Chalt közelebb ért, a megfeketedett törmelék szilánkjainak kihűlő fémes csörgését hallotta. Amikor az első holttesthez értek, a helyzet nem javult. Legyőzte a félelmét. A Chalt előtt fekvő test nem volt ember - legfeljebb humanoid. Két méter magas, meztelen, sötét pikkelyes bőrrel, mint egy szalamandra, fejével, amely egy hosszúkás püspöki mitrára hasonlított, nagy gömbölyű szemekkel és a nyakán kopoltyúgerinccel. Ami a leghosszabb ideig megmaradt az emlékezetében, az a förtelmes száj volt. Majdnem emberi ajkak, de fogazott agyaras száj, vigyorogva és halálosan kéjsóváran.

„Édes Megváltó - suttogta a tizedes. Óvatosan megbökdöste a csizmájával a testet, de az mozdulatlan és halott maradt. „Az öreg vaquero nem volt részeg. Nem Cal ez. Mocskos ördögök, valóban!"

A Tal-Houston Katonai Akadémia végzőseként Chalt tudott olvasni. A régi klasszikusokat kedvelte - az ősi regények ritka szórványát, amelyek túlélték, hogy a Nagy Haldoklás százéves telén elégették őket tüzelőanyagként... vagy a tűzbe dobták őket, vagy a régen elrozsdásodott számítógépekben elveszett, múlandó feljegyzéseket. Az olyan íróknak, mint a bárd Frank Herbert, sok mondanivalójuk volt az ilyen lények lehetséges eredetéről. „Nem. Nem ördögök. Látogatók valahonnan nagyon messziről, azt hiszem."

A tizedes közel állt ahhoz, hogy elszorítsa a torkát. „Nekem nem elég messze. A bátor Xavier sok csatatér utóéletét megjárta már, de ez a bűz! Ezek az ördögök rothadó halakra hasonlítanak, de ezerszer rosszabb a szaguk."

A két katona a földbe szúrt és még mindig füstölgő roncsok csipkézett központi tömege felé vette az irányt. Chalt egy darabokra zúzott óceánjáróra emlékeztette. A sötét fémen tátongó réseken keresztül folyosók és válaszfalak sejtelmeit vélte felfedezni, de az egész szerkezet menthetetlenül elolvadt. A mélyben még mindig rendkívüli hőhullámok lüktettek, elég intenzíven ahhoz, hogy ne próbáljanak tovább kutatni.

„Kevés válasz érkezik ebből a salakhalomból - mondta Chalt.

„Örülj neki - mondta Sérgio. „Bármit is mondtak azok a szörnyek... A hangja elhalkult. „Várj, valami mozog öt óránál!

A földön lévő panel oldalra tolódott, és egy alakot mutatott, aki megpróbálta felemelni magát a fűből. Chalt hideg borzongás járta át, amikor rájött, hogy amit kiszúrtak, az ugyanolyan ember, mint ők maguk. Egy nagydarab, sötét szakállú, késő középkorú férfi. Szakadt kék kabátot és mellényt viselt, ravasz szemét egy csúcsos, tengerész stílusú kapitányi sapka árnyékolta. Az egyetlen túlélő, aki a roncsok közül előkerült, túlöltözöttnek tűnt. Mintha nemrég hagyott volna el egy elegáns tengerészeti rendezvényt a Secretaría de la Marinánál, mielőtt ez az égő roncshalmaz a fejére hullott. Ha a fickó egyszerűen csak a Bölcs-tó mellett utazott, akkor bizonyára ő volt a legszerencsétlenebb tengerész a világon. Az arca megfeketedett a kosztól és a füsttől, zúzódások és vágások is voltak rajta.

Sérgio előretört a túlélőre. „Na, ez aztán a furcsa látvány mindezek között. Gondolod, hogy egy lezuhant északi repülős?"

A matróz meglátta a két katonát, és megrántotta az oldalára csatolt szablyát. Alig volt ereje kihúzni. Sérgio meglengette a snub géppisztolyt, majd oldalra emelte, hogy jelezze, nem szándékozik használni a fegyverét, hacsak nem provokálják. „Ne légy bolond, nagy ember. Nem azért vagyunk itt banditák, hogy csizmáig levetkőztessünk. Nem akarunk rosszat neked."

Az alak oldalra gurult, és könyörgő karjait az ég felé vetette, nyögött, és hangját felemelve hangosan és gyorsan fecsegett egy idegen nyelven.

Sérgio letérdelt a férfi mellé, és lecsatolt egy kulacsot az övéről. A túlélő kezébe adta, és figyelte, ahogy az idegen őrülten kortyolgatja a folyadékot. A matróz köhögött, és újabb könyörgő panaszkodásnak tűnő hangot adott ki a furcsa nyelvén.

Sérgio megvonta a vállát. „Mit akarsz tőlem? Ha egy feles tequilára vágysz, akkor várnod kell, amíg visszaérünk az erőd gyengélkedőjébe. Nézd a horgonyt és a szigonyt a sapkáján. Egy tengeri kutya. Lehetséges, hogy a tavon halászott, amikor ez a roncs a hajója tetejére zuhant?"

„Egy olyan pasztás arc, mint az övé? Közel sem elég napbarnított. Azt hiszem, jobban tetszik a lezuhant-aviviátor-a-rénszarvas-birodalomból-elmélet."

„Lehet, hogy rájött valamire, hadnagy úr. A fecsegése ismerősen hangzik. . . mint egy birodalmi kereskedő? Rénszarvas nyelven beszél?"

„Français-norte - mondta Chalt, ismét az ingujján viselve arisztokrata családja műveltségét. „A Rénszarvas Birodalom hivatalos nyelve a Français-norte. A beszédében van belőle egy kevés. De némelyik, amit ez az öreg kutya mond, hasonlít a magas hongra, míg más szavak szinte a Länder-nyelvre emlékeztetnek. Ezzel az érthetetlen összevisszasággal szembesülve a hadnagy a jelbeszédhez folyamodott. Megkocogtatta a mellkasát. „Chalt Sambuchino. A tizedes felé nyújtotta a kezét, és megkocogtatta a vállát. „Sérgio Xavier. Aztán Chalt kinyújtotta a kezét, és a szakállas férfi kabátján pihentette a kezét. „És te vagy...?"

A túlélő szeme értően tágra nyílt. Öklét gyengén a mellkasához csapta. „Fekete. Jared Black."

Sérgio körbetekerte a nyelvét a furcsa név körül. „Jareed Blarck. Mit gondolsz, honnan származik egy ilyen idegen névvel?"

„Nem hiszem, hogy ő egy helyi halász - mondta Chalt. Közel sem. A hadnagy gerincén hirtelen hideg borzongás futott végig. Körbepillantott a rothadó hullák mezején. Az élettelen szörnyek százai. Hogyan haltak meg? Megölték őket? Megölt szörnyek szanaszét hevertek mindenfelé. És ki volt ez a furcsa lény, aki a holtak között feküdt? Rossz ómen vagy jó ómen? Chalt válaszát az északról közeledő rotorok suhogása adta meg. Chaltnak nem kellett megpillantania a sötétfekete boríték oldalán lévő fehér-zöld pajzsot, a hét bíborvörös csillagot szorongató, dühöngő barna medvét, hogy felismerje egy Cal-fregatt hangját. Az ország oly sok elveszett magas tudományával együtt csak a rabló Cals birtokolták a hibrid légi járművek építésének titkát.

„Akkor háború - suttogta Chalt, ugyanúgy magának is. A fenébe.

2

image-placeholder

Hatlabdás

Agőzhajós szabadállam (több mint kétmillió év Kr.u.: Julián-naptár).

Cassie Templar emelvénye a szabadba emelkedett. Heves üvöltés tört ki az aréna körül, amitől Cassie még idegesebb lett, mint egy másodperccel korábban volt. Ne nézzen idegesnek! Ne tűnj félősnek, akarta magának. Azért vagy itt, hogy részt vegyél, és nem azért, hogy teljesen hülyét csinálj magadból. Kerüld el, hogy a végén csak egy maszat legyen a falon.

„Azt hiszik, hogy veszíteni fogunk - suttogta Magnus a lány mellett, miközben a lift peronja döcögősen megállt. Leléptek a hideg fémrácsról, és az aréna homokos talajára léptek. A homok ropogott a sarkuk alatt. Cassie bőrcsizmája éppoly szorosan volt befűzve, mint a hasa. Lássunk hozzá, mielőtt felrobbanok a szorongástól.

„Még bolondabbak - mondta Cassie, és Magnusnak is bátor arcot vágott. A megbízható, félénk Magnus Creag kereskedőcsaládból származott, amely jól megél abból, hogy szenet importált a Gőzölgő Szabadállamba. Körbepillantott. A Szabad Állam Hanging Arénája volt a város legnagyobb szabad tere. Egy hosszú ovális stadion, számtalan gonosz módon, hogy rövidre zárja a dicsőségedet, két magasodó hegy között szédítő acélkábel-hálózaton lógott a semmiben. Több ezer szem bámult rá a többszintes ülőhelyekről. Az ovális padlót körbevevő magas fal fölött nézők ültek, figyeltek és bámultak, de ezek közül a szemek közül kevés volt emberi. Az aréna a helyi fiatalok körében rítusnak számított. Hogyan is ne vehetnénk részt rajta? Hogy ne vegyünk részt rajta, mert gyávának tartanak?

Cassie-hez hasonlóan az ő csapata is a város apró emberi közösségének fiatalabb tagjaiból állt. Mindannyiukkal barátkozott, bár az igazat megvallva, néhányukat sokkal jobban kedvelte, mint a többieket. Az emberiség tagjaiként mindannyiukat összekötötte, hogy ezen az idegen földön furcsaságként és érdekességként tűntek ki. Bevándorlók és idegenek egy idegen országban. Húsból és vérből való lények egy érző, önreprodukáló gépekből álló nemzetben. Egy másik liftplatform lépett be az arénába. A magas Scarlett Deller volt benne, egy felfedező gyors beszédű lánya, aki az év jelentős részében nem tartózkodott a városban. Végül a kifinomult, felsőbbrendű Sophie Fox érkezett, akinek szülei a Jackelian Királyság nagykövetségén szolgáltak. Magnusnak ma Sophie-val kellett volna lovagolnia, és elment, hogy mellette sétáljon. Cassie jobban kedvelte Magnust, mint azt be akarta volna vallani. A város többi lányának biztosan nem. A saját korukbeli férfi ritka volt a hegyek eme gyors eszű gépei között.

Cassie szemügyre vette az aréna padlóját. A játékosok fele előttük érkezett meg, a többi lift még működött, és a többi résztvevőt az arénába szállította. A korán érkezők közül sokan letérdeltek, és a furcsa robotistenek panteonjához, a Steamo Loa-hoz imádkoztak. Cassie tekintete végigsiklott a kántáló, bólogató robotokon, és megállt a steamok között legjobb barátján, Alios Hardcirciten. A fiatal robot szelíd természetű volt, amit sajnos harcos származása terhelt. Az a felnőtt pár, akik a legtöbbet tettek hozzá a lelkéhez és a programozásához, a születéséhez robotnyelven szólva, nagyszerűnek számított a gőzöslovagok között. De Alios sosem lett volna harcos. Akkor sem, ha ezer évig élne - ami, tekintve, hogy ő egy lassan öregedő, érző gép volt, nagyon is megtörténhetett volna. Azzal, hogy szembeszállt azzal a pályával, amelyet Alios számára a fajtája szabott meg, kevés barátot szerzett neki a többi gőzös között. Alios minden helyi oldalon megbukott a kiválasztáson. Nem, Alios ma Cassie csapatában kockáztatta volna a fémnyakát. A lány odament hozzá.

„Nem imádkozol ma a győzelemért, Alios?" - kérdezte Cassie.

„Alantas, méltatlan dolognak tűnik - mondta Kemény Áliosz -, személyes dicsőségért imádkozni. Különben is, a Loa szellemei csak a leghatalmasabbakat látogatják meg közülünk, azokat érintik meg, akiknek útmutatásra van szükségük a fajunk számára nagy jelentőségű időkben. Ez nem én vagyok."

„Te mindig méltó vagy hozzám - mondta Cassie.

„Kedves tőled, hogy ezt mondod."

„Ez nem kedvesség - mosolygott Cassie -, ez az egyszerű igazság".

„Az igazság valaha is egyszerű? A fiatal gőzös megfordult, hogy megnézze hatalmas hatkerekű versenygépüket. „Majd meglátjuk.

Tekintettel arra, hogy Alios milyen gyorsan tudott száguldani a lábain, ironikus volt, hogy a gőzös rövidesen felmászik mellé a versenyző pilótafülkéjébe. Mint a Szabadállam harcos születésű harcosainak jelentős része, az alakja egy acélba öntött kentauréhoz hasonlított. Négylábú főtest, elöl kétkarú humanoid törzzsel. A gerincéből egy pár rövid halom ívelt ki, amelyek az energiarendszerének kipufogócsöveként működtek. Alios arca egy emberi férfi durva megközelítésére hasonlított, szája, orra és arca úgy volt öntött, mint a lovagok sisakjának maszkja. Szemek helyett egy vizorszerű látólemezzel rendelkezett, amely bíborvörös fényben pulzált. Néha a fény lelassult, mint egy küklopsz pupillája, mielőtt oldalra szökkent volna. Cassie elég régóta ismerte a robotot ahhoz, hogy a látólemezén végigvonuló fénytáncból is képes volt értelmezni az érzelmeket.

„Elmondok neked egy igazságot - mondta Cassie. „Mindenkinek, aki elküldött téged a csapatától, nagyon jó okot fogunk adni arra, hogy megbánja."

„Az arénán belül az ésszerű óvatosságra éppúgy szükség van, mint a vad bátorságra - mondta Alios. „A Six-Ball legalább annyira a stratégia játéka, mint a nyers fizikai erősségé.

„Te gondolkodj - mondta Cassie. „Hadd intézzem én a brutalitást."

„Ó, jaj - motyogta Alios. „Ettől féltem. Talán mégiscsak imádkoznom kellene. Mit szólnál a mai játékhoz?"

„Olvastam egy emberi játékról, a pólóról, amely a hatoslabdához hasonló. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg mi találtuk fel, és a ti embereitek másolták le. Különben is, ez már a hetedik játék a nap folyamán - mondta Cassie. „Ez csak szerencse lehet, nem igaz?

„Úgy vélem, hogy a hét csak egy egyszerű páratlan szám, amelynek nincs különösebb statisztikai jelentősége."

Egy testetlen mechanikus hang hangosan és tisztán csengett a Hanging Arénában. „Lovasok készüljenek fel a versenyzőikre."

Sophie Fox sétált el Cassie mellett a társlovasával, Magnusszal. Magnus majdnem olyan idegesnek tűnt, mint amilyennek Cassie érezte magát. Sophie persze lehet, hogy éppen egy parkban sétálgatott, napernyővel a kezében, hogy megvédje a naptól. Olyan hűvös volt, mint a napellenzők alatti árnyék. „Azt hiszem, a versenyzőmnek kellene átvennie a vezető pozíciót - mondta Sophie, mintha csak most jutott volna eszébe a gondolat. „Igen, az lenne a legjobb."

„Alios ügyesebb ebben a pozícióban - mondta Cassie.

„Természetesen veled, hogy te vezesd őt?"

„Nem hiszem, hogy pontszerzésben fel tudnék érni Alioshoz - köhintett Magnus.

Sophie szúrós pillantást vetett rá. „Persze, hogy megteheted."

„Megegyeztünk a stratégiánkban." Az biztos, hogy elég sokáig vitatkoztunk rajta. „A fordított piramis, Alios vezető felderítővel." Ami azt jelentette, hogy három versenyző szélesre az elöl, kettő pedig hátrafelé lógott a labirintus közepén, várva a labdacsapás hírére. Egy másik védekezésben a kapualagút körül, védve a végzónájukat.

„Ó, a stratégia kielégítő - mondta Sophie. „Csak nem az én szerepem benne."

Cassie nem akarta kétségbe vonni Magnus képességeit, amire Sophie kétségkívül számított. „Sok labda és sok irányt kell felderíteni - mondta Cassie. „Talán megoszthatnánk a pontot."

Sophie Magnusra pillantott, majd még jelentőségteljesebben Cassie-re. „Nem vagyok túl jó a megosztásban."

Igen, és nem tettél-e meg mindent azért, hogy Magnus a pilótafülkédbe üljön, mint társpilóta. „Nos, próbáljuk meg a győzelmünket ugyanolyan higgadtan megosztani, mint a vereséget."

„Én sem vagyok túl jó vesztes - mondta Sophie. „Szerencsére ez nem olyasmi, amihez hozzá akarok szokni."

Valahogy biztos vagyok benne, hogy nem kell. Cassie körülnézett a csapat többi tagja után. Scarlett Deller már félúton volt a versenyautójához az aréna túlsó oldalán, három másik jármű mellett, amelyek arra vártak, hogy Kingdom lovasai felszálljanak rájuk. Scarlett egy karavánossal állt párba. Egy valószínűsíthetően a Szabad Államot kereskedelmi célból meglátogató fiúval, aki a függő arénában látott esélyeket. Hozzászokott a lovakhoz és az öszvérekhez, és állítása szerint zsokéként jól teljesített otthon egy stadionban. Cassie úgy vélte, hogy csalódnia kellett abban, hogy a lóversenyzéshez való tehetsége mennyire fog itt érvényesülni.

Cassie egy valamivel idősebb férfit látott közeledni. A pimaszságából meg tudta állapítani, hogy Remus Rawstone volt az, ugyanolyan pimasz és magabiztos, mint mindig. A fiú jó hat évvel volt több, mint a többiek, és ötven kiló izommal együtt. A legtöbbet a füle között. „Hallottam a pletykákat, és el kellett jönnöm, hogy a saját szememmel lássam. Tényleg egy hatos csapatot vezetsz ma ki?"

„Nem, Rawstone, azért vagyok itt, hogy a versenyzőket fényezzem."

„Így legalább biztonságosabb lenne, hercegnőm."

Hercegnő, ez volt az incselkedő beceneve. Persze ő minden volt, csak nem az. „Téged vezetőnek szántak, Rawstone. Nincs senki, akit ma levezethetnél a hegyekbe? Vagy felfelé? Vagy körbe."

„A pokolba is, ha tudnám, azt mondanám nekik, hogy várjanak holnapig. Ez valami olyasmi lesz, amit érdemes lesz megnézni, úgy vélem."

„Külön kellett fizetned, hogy lejöjj az arénába, és bosszants engem?"

„Vannak barátaim magas beosztásban, hercegnő. Persze a Mechancian Gerincben minden hely magasan van."

„Akarsz játszani, Remus Rawstone? Kitúrhatnánk azt a karavánost a csapatból, te pedig Scarlett mellett ülhetnél a kocsiban."

„Amikor játszom, szeretem tudni, hogy van esélyem a győzelemre."

„Nem csak esélyünk van" - erősködött